A pedagógiai képzés az egyik alapvető fontosságúfogalmak és a tanulmány fő témája. Tág értelemben magában foglalja a fiatalabb generáció felkészítését a modern életre. Szűk értelemben az nevelés olyan folyamat, amelynek során a fiatalabb generációnak meg kell tanulnia az anyagot, amelyet a társadalom már létezésének hosszú éveiben felhalmozott:
- elméleti tudás;
- bizonyos munkaképességek;
- tapasztalatok és viselkedési normák a társadalomban.
Szülői módszerek az iskolai és a családi pedagógiábanannak célja annak biztosítása, hogy a gyermekek és serdülők kialakítsanak egy bizonyos, saját vélemény-rendszerét az életre vonatkozóan. Ezen túlmenően jelentős figyelmet kell fordítani az új, sürgős problémák megoldásához szükséges tulajdonságok kialakulására. A megfelelő nevelésnek köszönhetően a fiatalabb generációnak olyan készségek rendszerét kell megszereznie, amely elősegíti őket a változó munka- és életkörülményekhez való alkalmazkodásban, valamint a kreativitásban való részvételben.
Jelenleg a pedagógiában tudtam felhalmoznigazdag alap, amely feltárja a nevelési módszerek törvényeit és lényegét. Van egy hagyományos osztályozásuk, amely segít megérteni az egyes csoportokban rejlő jelentést és főbb jellemzőket.
Ez alapján ki lehet emelni a pedagógiai nevelési módszereket. Vizsgáljuk meg őket részletesebben:
- Az ember tudatát formáló módszerek. Ide tartozik a példa, a vita, az előadás, a beszélgetés, a történet. Hozzájárulnak az erkölcsi és erkölcsi neveléshez.
- A szervezetet fejlesztő módszerektevékenységek és alakítsák a társadalmi tapasztalatokat. Meghatározzák az egyén viselkedését. Ez a csoport a pedagógia oktatásának következő módszereit tartalmazza: bemutatás, szemléltetés, oktatás, igény és képzés. A legoptimálisabb lenne a kollektív tevékenységekben való felhasználásuk.
- A viselkedési motiváció serkentésének módszerei ésszemélyiségi tevékenység. Versenyről, kognitív játékról, vitáról és érzelmi hatásról szól. Nekik köszönhetően kialakul az a vágy, hogy megfeleljenek az elfogadott társadalmi szabályoknak és normáknak.
- Az értékelés és az önértékelés, az ellenőrzés ésönkontroll az oktatásban. Különbözőek lehetnek. A helyesen szervezett nevelést úgy fogják felépíteni, hogy a külső értékelés fokozatosan "önbecsüléssé" nőjön, a kontroll pedig önkontrolltá váljon. A gyermeknek nem tárgynak, hanem alanynak kell lennie ennek a folyamatnak.
De a pedagógiai nevelési módszereknek ellentmondásos és összetett egységben kell megjelenniük. A döntő szerepet nem az elkülönített, "elzárt" eszközöknek, hanem egy harmonikusan szervezett rendszernek fogják megadni.
Természetesen az oktatás bármely szakaszábanfolyamatban, néhány módszer alkalmazható elszigetelten. De ezt meg kell erősíteni másoknak, mert interakciójuk nélkül elveszíti értelmét, és lassítja ennek a folyamatnak a mozgását egy meghatározott cél felé. Ebben a minőségben a pedagógiában általában vannak oktatási típusok:
- mentális, amely az ember intellektuális képességeinek, valamint a világ és önmagának kognitív érdekeinek fejlesztésére és kialakítására összpontosít;
- erkölcsi, amelyet a társadalom etikai követelményei határoznak meg, és amelynek célja a személyes fejlődés;
- a munkaerő-oktatás célja a tevékenységek fejlesztése és előkészítése, a munkához való lelkiismeretes, felelősségteljes és kreatív hozzáállás, a tapasztalatok felhalmozása;
- az esztétikának a szépérzetet kell alkotnia;
- a testnevelés hozzájárul a helyes testi fejlődéshez, a jellem, az akarat fejlődéséhez.
De szem előtt kell tartani, hogy a pedagógiai nevelési módszereknek arra kell irányulniuk, hogy természetesen ösztönözzék a gyermeket az önképzésre és az önfejlesztésre.
