A koncepció klasszikus definíciója szerintA „Demokratikus állam” általában kormányzati forma, amelynek szerkezete és tevékenysége megfelel az emberek akaratának. Az ilyen típusú kormányzással mind az állampolgár, mind pedig a személy általánosan elismert jogai és szabadságai teljesülnek. Ennek a koncepciónak a stagnálása ellenére elrejt egy mély jelentést maga mögött, ami néha eltér az adott ország aktuális helyzetétől.
Gyakran a kihirdetett demokratikusbizonyos körülmények miatt az állam nem mindig képes teljes mértékben betartani az elvét, és néha szándékosan és szándékosan megveti magát. Még a magasan fejlett modern hatalmak, amelyek (gyakran egyoldalúan) a demokrácia fenntartására vonatkozó kötelezettséget vállalják a világban, nem mindig szigorúan követik azokat a elveket, amelyeket belső politikai és külső tevékenységeikben védenek.
Ha megpróbál egy olyan országot értékelni, amelybena demokratikus állam jelei teljesebb és harmonikusabbak, majd az aktív globális „demokráciahordozók” messze vannak az első helyektől. Reméljük, hogy az emberek szuverenitásán alapuló hatalom progresszívebb és életképesebb lesz. Az a tény, hogy egy demokratikus állam egyfajta benchmarkként szolgál a modern társadalom kormányzati formájához, optimista hangulatot teremt és reményt ad a „népszerű kormányzás” fényes jövőjére. A civilizált hatalmak közösségei létrejöttek, amelynek célja az államközi szinten a demokratikus elvek közös fenntartása.
Ha a leggyakrabban néz kia fogalom szinonimájaként előfordulhat, hogy egy jogi, alkotmányos és demokratikus állam nem ugyanaz. Ezeknek a kifejezéseknek minden szemantikai közelségével mindegyik tükrözi az országban a progresszív menedzsment fejlődésének saját oldalát.
Annak érdekében, hogy egy demokratikus állam ne legyenegy üres hang volt, amit egy teljes körű civil társadalom alakított ki az országban. A hatóságoknak a statizmus iránti vágyát minimalizáljuk, és szigorúan be kell tartani a szellemi és gazdasági életbe való beavatkozásának határait, biztosítva a kultúra és a vállalkozás szabadságát. A demokratikus normákhoz kötődő állam fő feladata a közérdek biztosítása, az emberi és polgári jogok és szabadságok védelme feltétlen. A totalitárius állam egy demokratikus ellentét, amely két egymást kizáró fogalom.
A demokratikus állam bőséges jeleia legfontosabbnak valódi képviseleti demokráciának és a polgárok és az egyének jogainak és szabadságainak biztosításának maximális szintjét kell tekinteni. A reprezentatív demokráciát a demokrácia elveinek az önkéntes jellegű intézmények révén történő megvalósítása jelenti. Feladata a polgárok képviselete, kizárólagos jogalkotási joguk van. A képviseleti szervek (helyi önkormányzati szervek, parlamentek) jogosultak a lakosság legfontosabb kérdéseinek megoldására a költségvetés elfogadásától és a területi viták rendezésétől a háborús nyilatkozatig és a vészhelyzeti és harctörvény bevezetéséig.
A különböző országok képviselői alkotmányaiA hatóságok különböző hatásköröket biztosítottak. Ezek közül a törvényhozás és a költségvetés elfogadása alapvető és kötelező. A képviseleti szervek nem mindig közvetlenül irányítják a végrehajtó hatalmat, hasonló helyzetet csak parlamenti kormányzati formában figyelnek meg, de bármely rendszer különleges alkotmányos hatásköröket biztosít nekik ezen a területen. A képviseleti szervek működésének legmagasabb hatékonyságát a végrehajtó hatalommal ellátott szervekkel való együttműködés során érik el. Ugyanakkor szigorúan be kell tartani a végrehajtó hatalom beavatkozásának követelményét egy reprezentatív intézmény tevékenységében és a versengő jogalkotói hatalom hiányát.
A polgári és emberi jogok biztosítása ésa szabadság a demokratikus állam alapvető jellemzője. Ennek az elvnek a be nem tartása gyakran kétségbe vonja az adott állam demokratikus jellegét. A gyakorlatban a törvényi minimum teljes betartása, amelyet az állam alaptörvénye deklarál, minden kormányzati ág fő feladata.
