A demokrácia az ilyen típusú államolyan eszközök, amelyekben a hatalom az emberek hatalmává válik. A demokrácia fő jelei a polgárok szabad akaratát, egyenlő jogaikat, a kormány választási alapját, az állami szervek elszámoltathatóságát és az összes hatalmi struktúra szétválasztását jelzik.
Jobb a fő formája, amelyben minden megvalósultegy demokratikus eszköz alapelvei és normái. A társadalom életét szabályozó törvényrendszer képviseli. A modern demokratikus társadalom jelentősen eltér a történelmi demokráciától. A felvilágosodás és az új korszak politikai nézetein alapul.
Vannak olyan demokráciamodellek, amelyeknek vansok alfaj. Általánosságban elmondható, hogy ezek közül mintegy 550. Az ilyen típusú társadalmi szerkezet elmélete számos fogalomra és számos modellre oszlik, de csak két alapvető, amelyek radikális demokratikus és liberális demokratikusak. Megpróbáltak megoldást találni a Hobbes-problémára. Mi volt ez? Ennek lényegét a következőképpen lehet ábrázolni: egy személy, akinek szociális státusszal rendelkezik, vagyis megbízta a hatóságokat, hogy kezelje azt, de az államnak garantálnia kell a jogok tiszteletben tartását. Ebben a tekintetben felmerült a kérdés, hogy megőrizzük-e egy bizonyos társadalomban élő személy szabadságát. Hogyan kell ezt csinálni? A válasz erre a kérdésre és a hatóságok előtt állt.
Политики свободу человека видели по-разному.A liberális demokraták biztosítják, hogy a szabadság az erkölcsi autonómia emberi joga. A társadalom ebben az esetben az összes autonómiájú, közös érdekű állampolgár összege. A demokrácia ilyen jellegű állami modellje korlátozta a szabadságot, mivel csak a törvényen alapult. Ugyanakkor a hatalmi ágaknak világos határokkal kell rendelkezniük. Figyelemre méltó, hogy a szavazás elve a többségi választás eredményén alapult, ugyanakkor szükségszerűen védették a kisebbségi jogokat.
Radikális demokratikus nézetek alapultakazon a tényen, hogy az értelmes ember a társadalmon kívül is létezhet, de benne lévén társas lénnyé válik. A radikálisok a nyilvános személyt helyezték előtérbe, aki úgy gondolta, hogy a közjó elsőbbséget élvez az állam törvényeivel, a törvénnyel szemben. A liberálisok által üdvözölt hatalommegosztás elvét a radikális nézeteket valló polgárok tagadták.
A felsoroltakon kívül más modellek is léteznek a modern tudományban, amelyek képviselői másként látják, hogyan kell egy demokratikus társadalomnak fejlődnie.
Például J.Schumpeter úgy vélte: a demokratikus szerveződési elv szükséges ahhoz, hogy a versenytársak között megküzdve tudjunk politikai döntéseket hozni a választói szavazatokért, és a klasszikus demokratikus elmélet nem ragaszkodott ehhez az állásponthoz.
A tudós és politikus D.Held a demokrácia következő jellemzőit azonosította: ipari társadalom rendszere, erős végrehajtó hatalom, egészséges pártverseny és a politikai döntéshozatal korlátozása.
NS.Downe úgy vélte, a demokrácia jeleinek szükségszerűen jelen kell lenniük az irányítási folyamatban, nevezetesen a választások során, a megalakult koalíciókban, a pártok szavazatharcában, abban, hogy a megválasztott párt nem avatkozik be az ellenzéki jogok gyakorlásába.
Annak ellenére, hogy sok modellje van,azonosíthatók a demokrácia főbb jellemzői a társadalomban: az állampolgárok nézeteinek és érdekeinek sokszínűsége, a pártalakulatokba való szabad belépés, szabad választójog, a kormány munkájának ellenőrzése, a többségi vélemény figyelembevétele a kisebbségi érdekek tiszteletben tartása mellett, ill. a konfliktusok békés megoldása.
