A legtöbb esetben demokratikus államminden intézmény egyenlő létezésével jár. Ezt a helyzetet a hatalmi szétválasztás elmélete határozta meg, amelynek alapjait a kiemelkedő filozófusok egy egész galaxis fektette le. Mi a lényege az ország ilyen struktúrájának? Ahhoz, hogy erre a kérdésre részletes választ adjunk, nem csak a lényeg megértésére, hanem a formáció feltárására is szükségünk van.
A hatalomelosztás elmélete - történelmi eltérés
Ha nyomon követi a hatalom fejlődését, az leszrendkívül világos, hogy státusza észrevehetően megváltozott. Bárhogy is legyen, de az emberi történelem nagy részében a hatalom egyetlen forrásban koncentrálódott. Eleinte egy törzs volt, aztán a vének tanácsai, aztán maga az idősebb vagy a vezető. Az állam megjelenésekor, mint a társadalom szervezeti formájának, minden hatalom az uralkodónak (mint Egyiptomban volt) vagy a kollégiumi testületnek (amint ezt az ókori Róma és az ókori Görögország példái is bizonyítják). Ebben az esetben mindig az igazságügyi, végrehajtó és jogalkotási ágról volt szó. De még akkor is, a filozófusok és az államférfiak körében az elválasztásukkal kapcsolatos gondolatok már rozogtak. Ezt bizonyítja Arisztotelész, Platón, Polybius munkája.
A vélemények azonban a legszélesebb körben voltaka reneszánsz alatt, amely csúcspontját a jelzett időszak és a megvilágosodás megváltozásakor érte el. Így John Locke és Thomas Hobbes híres tudósok alapozták meg munkáikat, azzal érvelve, hogy az abszolút monarchianak az emberekre kell korlátozódnia. Ötleteiket az S.-L. támogatta és fejlesztette. Montesquieu, amelynek köszönhetően a hatalomelosztás modern koncepciója felmerült.
A hatalomelosztás elmélete - modern koncepció
Az állam modern nyugati felfogásakijelenti, hogy minden ágát el kell választani egymástól. Azok. A jogalkotási, igazságügyi és végrehajtó hatalomnak együtt kell működnie a függetlenség és az egyenlőség elveivel kapcsolatban. A demokratikus országok működésének ezt a koncepcióját állítja a hatalommegosztás elmélete.
Miért ragaszkodik ehhez a mechanizmushoz?működőképes? A válasz a vizsgált elmélet lényegében rejlik. Elmondása szerint a kormányzati ágak és a végrehajtó hatóságok szétválasztása kiküszöböli azt a lehetőséget, hogy több hatalmat koncentrálhassanak egy adott csoportba. Tehát négy alapvető elv van, amelyeken Montesquieu hatalommegosztás-elmélete épül:
- A három megjelölt hatalmi ágot az ország alaptörvényében kell meghatározni, és ennek értelmében különböző szervek irányítják;
- a három hatóság együttműködésben működik, de nem egymás alárendeltjeként;
- nincs joguk beavatkozni egymás hatalmába;
- Az igazságszolgáltatás szigorú apolitikus jellege.
Ezen elveken alapszika végrehajtó és a jogalkotási ág kölcsönhatásának alapvető kezdete. A hatalmi szétválasztás elmélete ezt a mechanizmust az alábbiak szerint hívja fel: ellenőrzések és egyensúlyok. Olyan esetekben alkalmazzák, amikor e két típus képviselői szándékosan megsértik egymás adminisztrációjának hatókörét.
A feltüntetett mechanizmuson kívül a hatalommegosztás elmélete segít világosan összefüggni azzal, hogy melyik állami testnek kellene beáramolnia egy vagy másik ágba.
Tehát a legfontosabb jogalkotó testület a Parlament. Országától függően a neve változhat. A lényeg azonban változatlan marad - a törvények kidolgozása és elfogadása.
A végrehajtó hatalomA kormány a strukturális egységeivel, az igazságszolgáltatás, illetve a bíróságok felé. Ez utóbbitól eltekintve az alkotmánybíróság. Az általa hozott döntések kettőssége miatt szokás, hogy az ország ezen testét elkülönítsék egy külön állami-jogi intézménnyel, amely az állam összes szerkezeti eleme között választottbíróként jár el.
A szétválasztás elmélete a megvilágosodásban került megállapításraA montesquieu hatóságok továbbra is a legtöbb nyugati ország létezésének alapelve. Ezért lényegének világos megértése lehetővé teszi számunkra, hogy objektív értékelést kapjunk nemcsak a kormányzási formákról, hanem a politikai rendszerről is.
