Minden alkalmazott, beosztástól függetlenül,a fizetés és az iskolai végzettség az állam által biztosított szabadságra jogosult. De, amint azt a gyakorlat mutatja, a tervezett szabadságot nem mindig használják, és mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak teljesen természetes kérdése van: át lehet-e vinni a fel nem használt nyaralást valahova, vagy akár helyettesíteni lehet-e egy bizonyos összeggel.
Pénzbeli kompenzáció lehetséges, denem minden esetben. A munka törvénykönyve, valamint a munkaadók és a munkavállalók közötti interakciót szabályozó egyéb előírások szerint az utóbbiak két esetben jogosultak a fel nem használt szabadságért járó kártérítésre. Először is ez egy olyan ember elbocsátása, aki tizenegy hónapja nem dolgozott. A második helyzet azokhoz az alkalmazottakhoz kapcsolódik, akik továbbra is dolgoznak a vállalkozásnál, ugyanakkor egy vagy másik okból nem élhetnek törvényes pihenési jogukkal.
Ezután megpróbáljuk a fenti eseteket a lehető legrészletesebben mérlegelni, és megmondjuk, hogyan kell kiszámolni a fel nem használt nyaralást.
Tehát távozáskor az embernek joga vanpénzbeli kompenzációban részesül a tervezett pihenés minden fel nem használt napjáról. Ezenkívül a törvényben előírt, a gyermekes emberek számára biztosított további üdüléseket is ki kell fizetni. Meg kell jegyezni, hogy az elbocsátás időpontja nem az a nap, amikor a munkavállaló abbahagyta feladatai ellátását, hanem a kompenzált pihenés utolsó napját követő nap.
Ne feledje, hogy egyéb vakációk, amelyek valamilyen okból kifolyólagmásként nem használták, nem kompenzálják. Itt olyan típusú előre nem tervezett üdülésekről beszélünk, mint a gyermek születésével járó kreatív, oktatási és szabadság.
Például egy vállalkozás alkalmazottja kilép, amikor7 hónapos munka után. Ebben az esetben a fel nem használt nyaralást a következő rendszer szerint kompenzálják: 2,33 * 7 hónap = 16 szabadságnap. Ezt a 16 fel nem használt nyaralási napot teljes egészében ki kell fizetni.
A jogszabály azt is kimondjaa munkáltatónak nincs joga, hogy két egymást követő évig ne adjon éves szabadságot a munkavállalóknak. Ez azt jelenti, hogy minden alkalmazott csak minden második fel nem használt nyaralásért részesülhet pénzbeli ellentételezésben, és a törvények által előírt hátralévő idő alatt pihennie kell.
A munkavállalóknak is van egy egész csoportjaamely a tervezett nyaralás pénzbeli ellentételezéssel történő cseréjét tiltja. Ezek elsősorban a terhes nők, a kiskorúak alkalmazottai, valamint az egészségre káros vagy veszélyes vállalkozásokban dolgozó emberek.
A fel nem használt összegért kártérítést fizetnyaralás esetén a munkáltató köteles kiszámítani és átutalni a magánszemély jövedelemadóját, amelyet pontosan ez az összeg alapján számolnak ki. Ha valaki elmegy, akkor a fel nem használt nyaralási adókat, amelyekre számolnak, az elbocsátás napján kell megfizetni, és az adó összegét át kell utalni a költségvetésbe. Valójában kiderült, hogy az adókat legkésőbb arra a napra kell átutalni, amikor a munkavállaló megkapja a teljes kártérítést.
Ha a munkavállaló nem távozik, hanem az övé szerintírásban megfogalmazott kérelemre pénzbeli kompenzációt adnak ki egy fel nem használt tervezett éves szabadságról, majd az adólevonásokat egy másik rendszer szerint számítják ki. A Pénzügyminisztérium rendeletei szerint az ilyen befizetéseket az egységes adórendszer szerint kell megadóztatni. Ugyanakkor, ha a fel nem használt szabadságra kivetett, a nem távozó munkavállalónak járó kompenzáció csökkenti a szervezet adóalapját, azokat az egységes szociális adó normái alapján kell kiszámítani. Egyébként a munkavállalónak kifizetett összeg nem adóköteles.
Mint látható, a fel nem használt legális pihenésért járó kártérítés kiszámítása meglehetősen nehéz feladat, de miután megértette az összes bonyodalmat, könnyen megoldhatja azt.
