A nevelés olyan kreatív folyamat, amelybena tanárok, a diákok és szüleik céltudatosan befolyásolják a gyermeket a társadalmi és kulturális értékek elsajátításának, az egyén fejlődésének és önmegvalósításának javításában. Ugyanakkor megpróbálnak kedvező feltételeket teremteni ennek a folyamatnak a megvalósításához. A nevelési rendszer olyan alkotóelemek összessége, amelyek kölcsönhatásuk során képesek céltudatosan és hatékonyan kinőni a hallgatókból egy harmonikusan fejlett és kiemelkedő személyiséget, képes gondolkodni, dolgozni és folyamatosan fejlődni.
Melyek az iskola oktatási rendszerének elemei? Mindenekelőtt ezek:
- bizonyos feladatok, amelyek megoldására speciális rendszert hoznak létre;
- tevékenységek, amelyek biztosítják e feladatok sikeres megoldását;
- a tevékenységet szervező és részt vevő tantárgyak;
- az e tevékenység során felmerülő kapcsolatok, az alanyok társadalmi beilleszkedése;
- a közvetlen környezet, amelyben az alanyok fejlődnek;
- menedzsment, amely integrálja az alkatrészeket a rendszerbe és fejleszti azt.
Az iskola oktatási rendszere tisztánegyéni, minden oktatási intézményben létrehozzák, és nem hozhatók el egymásról. Ez egy adott oktatási intézményben rejlő sok tényezőtől függ. Ezek a következők:
- feladatok és ötletek, amelyekhez az iskola létrejött;
- a tanárcsoport és a vezetés oktatási potenciálja;
- oktatási intézmény típusa (szakmai orientáció);
- anyagi alap a fiatalabb generáció neveléséhez;
- a szülői csapat társadalmi rendje;
- a környezet jellemzői, amelyekből a hallgatók többsége kikerül.
Az iskola oktatási rendszerét hagyományosan 4-re osztjákszakaszok, amelyeken a tevékenység sikere közvetlenül függ. Közülük az első az oktatási rendszer kialakulásának tulajdonítható. Ebben a szakaszban olyan tantestület alakul ki, amely képes sikeres, a hallgatókra gyakorolt pozitív folyamatot végrehajtani. Ennek a csapatnak egységesnek és emberségesnek kell lennie a jó mikroklíma kialakításához.
Az iskola oktatási rendszere és továbba kialakulás nagyban függ az első szakasz tervezett átjutásától, mivel ebben az időszakban kezd megalakulni a pedagógiai kollektíva, kialakul az alapkoncepció, és kialakulnak az oktatás céljai. Ennek a folyamatnak olyannak kell lennie, hogy az ebben az iskolában végzett diplomás megszerezhesse azokat a tulajdonságokat, amelyek az első szakaszban kialakultak és szilárdan meg voltak erősítve az összes későbbiekben.
Az oktatási munka rendszere a második szakaszbanszerkezete és tevékenységének fejlődése jellemzi. Ez idő alatt az általános iskolai kollektíva intenzíven fejlődik, javul a kommunikáció a különböző korú gyermekek között, kialakul a kezdeményezés és kezdenek kialakulni az iskolai hagyományok. A második szakaszban a tanárnak rendelkeznie kell pszichológus képességekkel, ezért az iskolának olyan szakemberre van szüksége, aki kész szociális és pszichológiai segítséget nyújtani. Figyelemmel kell kísérni a gyermekek és serdülők jólétét, hozzáállásukat a körülöttük zajló eseményekhez, hogyan vesznek részt a különféle tevékenységekben, és milyen érzelmek játszanak domináns szerepet számukra.
A harmadik szakaszban az oktatási munka rendszerea végéhez közeledik. A gyerekeket sokkal inkább érdekelni kezdi, mint amennyit a leckében kapnak. Az oktatási és a tanórán kívüli tevékenységek kezdenek integrálódni, és az osztály új, jobb minőségű állapotba kerül.
A negyedik szakaszban a feladatok és a célok nehezebbé válnakjavulnak. A gyermekek közötti kapcsolatok egyre változatosabbá és széttartóbbá válnak. A diákok és a tanárok kezdik kialakítani az iskola iránti büszkeség és ugyanazok a feladatok megértését. Ebben az utolsó szakaszban a tanárok egy új fejlettségi szintre emelik a rendszert.
Az oktatási rendszer a megszerzésről szólhatékony eredmény a tantestület és a hallgatók közötti interakció folyamatában, ezért szervezetünktől függ, hogy társadalmunk mennyire lesz tökéletes a jövőben.
