Az európai bizonyítási filozófiábanIsten létezése szükséges a lét és a gondolkodás viszonyának megértéséhez. Ez a téma évezredek óta izgatja a kiváló gondolkodók gondolatait. Ez az út nem ment el a nagy német gondolkodó, Emmanuel Kant, a német klasszikus filozófia megalapozója mellett. Klasszikus bizonyítékok vannak Isten létezésére. Kant kutatásoknak és súlyos kritikának vetette alá őket, miközben igazi kereszténységet akart, és nem mentes az észtől.
A kritika háttere
Szeretném megjegyezni, hogy Kant és Thomas ideje közöttAquinói, akinek bizonyítékait az egyház klasszikusnak ismeri el, ötszáz év telt el, amely alatt jelentős változások következtek be az életben. A társadalom és maga az ember átalakult, új törvényeket fedeztek fel a tudás természetes területein, amelyek sok természeti és fizikai jelenséget meg tudtak magyarázni. A filozófiai tudomány is előrelépett. Természetesen az ötszáz évvel később született Kant ötven bizonyítéka, amelyet logikusan helyesen épített fel Aquinói Tamás, nem tudta kielégíteni. Valójában sokkal több bizonyíték van.
Műveiben Kant elképesztő módon érkezikaz ember belső világára vonatkozó következtetések. Ha a külső világ tanulmányozása során az ember rájön, hogy az Univerzumban bizonyos törvények működnek, amelyek sok jelenség természetét meg tudják magyarázni, akkor az erkölcsi törvények tanulmányozása során szembesül azzal a ténnyel, hogy semmit sem tud a spirituális természetről, és csak feltételezéseket tesz.
A bizonyítékokat filozófiai szempontból figyelembe véveIsten létezéséről Kant kételkedik koruk szempontjából érvényességükben. De nem tagadja Isten létét, nagy valószínűséggel kritikus a bizonyítási módszerekkel szemben. Azt állítja, hogy a lelki természet feltáratlan és ismeretlen volt és marad. A tudás határa Kant szerint a filozófia fő problémája.
Akkor is, ha időt szánunk rá, mikora természettudományok soha nem látott ugrást tettek: felfedezések a fizika, a kémia, a biológia és más tudományok területén, majd a szellemi síkon minden a feltételezések szintjén marad, mint Kant napjaiban.
Öt bizonyítás
Aquinói Tamás a megfelelő felépítést választottalogikus bizonyíték Isten létezésére. Kant háromra redukálta őket: kozmológiai, ontológiai, teológiai. Ezek kivizsgálása során kritizálja a meglévőket, és új bizonyítékot vezet be - az erkölcsi törvényt. Ez ellentmondásos reakciót váltott ki a gondolkodókból. Nevezzük ezt az öt bizonyítékot.
Az első
A természetben minden mozog. De egyetlen mozgás sem indulhat el magától. Szükség van egy kezdeti ingerre (forrás), amely maga is nyugalomban marad. Ez a legmagasabb hatalom - Isten. Más szavakkal, ha van mozgás az Univerzumban, akkor valakinek el kellett volna indítania.
Második
Kozmológiai bizonyíték. Bármely ok okozhat hatást. Nincs értelme keresni az előzőt, mivel az ok nélküli ok vagy az első ok Isten.
Harmadik
A világegyetem bármely tárgya belépösszekapcsolódás és kapcsolat más tárgyakkal, testekkel. Lehetetlen megtalálni az összes korábbi kapcsolatot és kapcsolatot. Független és önellátó forrásnak kell lennie - ez Isten. Kant ezt a bizonyítást a kozmológiai folytatásaként mutatta be.
Negyedik
Ontológiai bizonyíték. Az abszolút tökéletesség az, ami a képzeletben és a valóságban van. Elve a komplexusig az egyszerűtől az örökmozgás az abszolút tökéletességig. Ez az, ami Isten. Kant kijelentette, hogy Istent nem lehet csak tökéletesnek képzelni a tudatunkban. Ezt a bizonyítékot elutasítja.
Ötödik
Teológiai bizonyíték. A világon minden egy bizonyos rendben és harmóniában létezik, amelynek kialakulása önmagában lehetetlen. Ez arra utal, hogy létezik valamiféle szervezőelv. Ez Isten. Platón és Szókratész magasabb rendű elmét látott a világ felépítésében. Ezt a bizonyítást bibliai jellegűnek nevezik.
Kant bizonyítéka
Erkölcsi (spirituális). A kritikus elemzés elvégzése és a klasszikus bizonyítások tévedésének bizonyítása után a filozófus egy teljesen újat fedez fel, amely Kant Kant meglepetésére hat bizonyítékot ad Isten létezésére. Korunkig senki sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja. Rövid lényege a következő. Az ember lelkiismerete, benne élve, tartalmaz egy erkölcsi törvényt, amelyet az ember nem tud maga létrehozni, az sem az emberek közötti megállapodásból fakad. Szellemünk szoros kapcsolatban áll Istennel. Független a vágyunktól. Ennek a törvénynek a megalkotója a legfőbb törvényalkotó, bárhogy is hívjuk.
Megfigyeléséért az ember nem kívánhatdíjakat, de ez implicit. Szellemünkben a legfőbb törvényhozó megállapította, hogy az erény a legmagasabb jutalmat (boldogságot) kapja, a helyettes a büntetés. Az erkölcs és az embernek jutalomként adott boldogság kombinációja a legmagasabb jó, amelyre minden ember törekszik. A boldogság és az erkölcs kombinációja nem egy embertől függ.
A vallás, mint Isten megerősítése
Minden földi népnek van vallása és hisz Istenben. Arisztotelész és Cicero beszéltek erről. Ezzel együtt hét bizonyíték van Isten létezésére. Kant cáfolja ezt az állítást, kijelentve, hogy nem ismerünk minden népet. A koncepció egyetemessége nem szolgálhat bizonyítékként. De ugyanakkor azt mondja, hogy ez megerősíti az erkölcsi törvény létezését, hogy az Istenbe vetett hit minden lélekben él, tekintet nélkül a fajra, az éghajlatra, amelyben az ember él.
Kant és a hit
Kant életrajzából egyértelműen kiderül, hogy tartozottvallások teljes közömbösséggel. Gyermekkorától kezdve a hit (lutheranizmus) megértésére nevelte a pietizmus szellemében, abban az időben elterjedt mozgalomban, amely a 17. század végén Németországban keletkezett az evangélikusság elfajulása elleni tiltakozásként. Ellenezte az egyházi rituálékat. A pietizmus a hit témájába vetett hiten, a Szentírás ismeretén és az erkölcsi viselkedésen alapult. Ezt követően a pietizmus fanatizmussá fajul.
Gyerekes pietista szemlélet, későbbfilozófiai elemzés és súlyos kritika tárgya. Először is megkapta a Bibliát, amelyet Kant nem tartott másnak, mint egy ősi szövegnek. Ezenkívül kritikával illetik az „üdvösség” fogalmát. Az evangélizmus, mint a kereszténység irányzata, a hittől teszi függővé. Kant ezt az emberi elme iránti elégtelen tiszteletteljes magatartásként, önfejlesztésének korlátozásaként érzékeli.
Azonnal szeretném megjegyezni, hogy filozófiaiIsten létének bizonyítékai, amelyeket Kant is felfedezett, az európai filozófia és a pápai kereszténység tárgyát képezik. Az ortodoxiában nem tettek kísérletet Isten létének bizonyítására. Mivel az Istenbe vetett hit az ember személyes meggyőződésének tárgya, nem volt szükség bizonyítékra.
Kant kritikát megelőző periódusa
Az élet első felében, vagy ahogy ők nevezikaz idő életrajzírói a kritika előtti időszakban Isten létének bármilyen bizonyítékáról Emmanuel Kant nem gondolt. Teljesen elmerült a természettudományi témákban, amelyekben megpróbálja értelmezni az Univerzum felépítését, az univerzum eredetét a newtoni alapelvek szempontjából. Fő művében, az "Általános természettörténet és az ég elmélete", az univerzum eredetét az anyag káoszából vizsgálja, amelyet két erő befolyásol: az taszítás és a vonzerő. Eredete a bolygókkal, saját fejlődési törvényekkel.
Maga Kant szavai alapján nem próbáltaütközik a vallás követelményeivel. De fő gondolata: "Adj nekem anyagot, és én ebből építem fel a világot ..." - merészeli magát vallás szempontjából Istennek egyenlővé tenni. Életének ezen időszakában nem vették figyelembe Isten létezésének bizonyítékait és Kant megcáfolását, ez később következett be.
Ekkor vitte Kantot a filozófiaimódszertan szerint kereste a módszert, hogy a metafizikát egzakt tudománygá változtassa. Az akkori filozófusok között volt egy vélemény, miszerint a metafizika egyre inkább rokon a matematikával. Ezzel Kant nem értett egyet, a metafizikát elemzésként határozta meg, amely alapján meghatározzák az emberi gondolkodás elemi fogalmait, a matematikának pedig konstruktívnak kell lennie.
Kritikus időszak
A kritikus időszakban a legtöbba fő művek: "A tiszta ész kritikája", "A gyakorlati ész kritikája", "Az ítélkezés képességének kritikája", ahol Immanuel Kant elemzi Isten létének bizonyítékát. Filozófusként elsősorban Isten létének és éppen annak tárgyának megértése érdekelte őket, amelyeket a filozófiai teológiában a múlt jeles gondolkodói, például Arisztotelész, Descartes, Leibniz, skolasztikus teológusok, nevezetesen Aquinói Tamás, Canterbury Anselm, Malebranche terjesztettek elő. Nagyon sokan voltak, ezért Aquinói Tamás által felállított öt fő bizonyítást klasszikusnak tekintik.
Kant újabb megfogalmazásaIsten létét röviden a bennünk lévő törvénynek nevezhetjük. Ez erkölcsi (spirituális törvény). Kant megdöbbentette ez a felfedezés, és ennek a hatalmas erőnek a kezdetét kezdte keresni, amely az embert a legszörnyűbb szellemi gyötrelemben szenvedi el, és megfeledkezik az önmegőrzés ösztönéről, hihetetlen erőt és energiát ad az embernek.
Kant arra a következtetésre jutott, hogy sem érzésekben, sem benneok, a természeti és társadalmi környezetben nincs Isten, mint ahogyan az erkölcs generálásának mechanizmusa sincs bennük. De ő bennünk van. Törvényei be nem tartása miatt az embert mindenképpen megbüntetik.
