Világi korunkban egyre több ember beszélez a hit bizonyítékot igényel Isten létezéséről. Azon személyek számára, akik mélyen hisznek, létezik Isten, és ezt sem ennek, sem pedig még kevésbé Istennek nem kell bizonyítani. Az ateista számára nincs Isten, és egy vallásos személy számára nehéz teljesen tudományos bizonyítékokat bemutatni véleményének megváltoztatása érdekében. Ennek ellenére az ateisták vitája a hívõkkel már több mint ezer éve folyik, és ebben az idõben egész bizonyítékrendszert fejlesztettek ki Isten létezése és nemléte mellett. Miért tart fenn ez a vita végtelenül, és a viták folytatják ugyanazt a fiaskót? És ebben az esetben szükség van-e ezekre a megbeszélésekre? Próbáljuk kitalálni.
A múlt teológusai hibája az, hogy őkmegpróbálták bebizonyítani a Legfelsõbb Erõ, a Legfelsõbb Lény, az elsõ ok stb. létezését, az anyagi világ megfigyelései alapján, és tudományos bizonyítékokat próbáltak biztosítani Isten létezésérõl. Mellesleg, a keresztény hagyomány különösen ebben sikerült, kezdve Tertullianussal, Canterbury Anselmével és Thomas Aquinussal, és Kantmal kezdve. A középkorban a filozófiát "teológia szolgájának" tartották, de a teológia a filozófia nyelvét használta Isten létezésének bizonyítására. 1078-ban Canterbury-i Anselm valamilyen okból nem az emberekhez, hanem az Istenhez fordul, és olyan érvelést hoz, amely bizonyítja Istennek a létezését a priori: az emberi tudatban létezik az abszolút tökéletesség fogalma. De ha egy abszolút tökéletes lény nincs jelen, nem létezik a való világban, akkor ily módon nem abszolút és teljesen tökéletes. Ellentmondás merül fel, amelyből Anselm arra a következtetésre jut, hogy Isten létezik. Annak ellenére, hogy számos teológus egy ilyen priori bizonyítékra támaszkodott, ez nem ellenáll az ateisták kritikájának: ha az emberek különböző fokú tökéletlenséggel léteznek ebben a való világban, ez nem azt jelenti, hogy egy abszolút tökéletes lény létezik benne.
A ragyogó tudós teológus, Thomas Aquinas megpróbáltalépjen ki ebből a helyzetből azáltal, hogy utólagos érvekkel előterjeszti Isten létezésének öt bizonyítékát. Ezek az érvek ismét ezen anyagi világ tanulmányozásán alapulnak. Az első bizonyíték a mozgáson keresztül történik: ezen a világon valamilyen okból mozog. Ezért van egy bizonyos mozdulatlan motor, azaz Isten. A második érv az összes következmény abszolút oka. Semmi nem teremtett a saját oka. Ezért mindennek az alapvető okának léteznie kell, azaz Istennek. A harmadik érv kozmológiai: mivel van idő és a tárgyak léteznek az időben (azaz egyszer felmerültek), ezért van egy bizonyos időtlen entitás, amely az időt és a dolgok létezését idõben és térben, vagyis Isten okozta.
De az ateisták azt mondják, miután meghallgatták ezt a 3 érvet,itt egy teljesen bizonyítatlan és tudománytalan előfeltevés áll rendelkezésre, az Isten egyedül tartozik a következő sorozathoz, nem annak szerves része. Még ha feltételezzük is, hogy létezik egy bizonyos entitás, amely befejezi a felemelkedés láncát a világ gyökeréhez, és Istennek hívja, ez nem jelenti azt, hogy ez az entitás más tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket Istennek tulajdonítanak: kegyelem, mindenhatóság, képesség a szívben való olvasásra, elengedésre. bűnöket. Isten létezésének ez a három ontológiai bizonyítéka keresztény teodikát hozott létre, amelynek célja az Isten igazolása - az anyagi világ Teremtője a gonosznak, amely ezt a világot elárasztja. Ha a Jó Isten teremtette világunkat, akkor miért nem jó ez a világ? Ha ez a világ nem jó, akkor talán nem Isten teremtette meg?
Thomas negyedik érve igazolást nyertökéletességi fok: abszolút kegyelem van, és ebben a világban megfigyeljük annak kisebb megnyilvánulásait. De a gonosz nem kegyelem hiánya, honnan származott? Nem hívhatunk minden csúcsot Istennek. Az ötödik érv a célszerűség bizonyítéka: minden egy meghatározott célra van létrehozva, és ez a legmagasabb cél Istennél van.
E. filozófusKant megcáfolja az isten létezésének bizonyítékát, Thomas Aquinost, és előadja sajátját: mivel az emberi szívben vannak igazságosság, igazságosság, kedvesség követelményei, vagyis fogalmak, amelyek értelmetlenek ezen a világon, mert nem hoznak anyagi hasznot, ezért ezeket a fogalmakat egy másik világból kapjuk, hol van az „új föld és az új menny”, amelyen az igazság él. Istennek ez az erkölcsi követelmény fogalma, egy kategorikus követelmény, amely arra készteti az embereket, hogy jó és ingyen cselekedeteket hajtsanak végre, az Isten létezésének erkölcsi bizonyítékának fő érve. Mivel ebben a világban nincs több haszontalan jelenség, mint az erény.
