Ne felejtsd el Krylov legendáinak szavait

Ivan Andreevich Krylov-ot figyeltéka nyilvánosság és a hatóságok élete során. Halála idején 1844-ben Oroszországban már 77 000 példányban jelentek meg a mesés könyvek. Díjakat és nagylelkű nyugdíjat kapott a királytól, az 1838-as évfordulóját a császár védnöksége alatt nagy nemzeti ünnepvé alakították.

Az írót orosz La Fontaine-nak hívták.Az igazság részaránya ebben az esetben természetesen az volt, hogy az általa létrehozott 200 mesék közül az Aesop és Lafontaine munkái alapján sokat írtak. De sok alkotás alapja az eredeti telek. A 19. század olvasói számára ezek a példamutatók nemcsak szatíra és jó orosz, hanem azért is, mert nevetségessé tették az eseményeket és az embereket (beleértve a méltóságokat), akiknek kortársai voltak. Olyan volt, mint a mai napig alkotó paródiák.

De az orosz La Fontaine művei hatással vannakA korunkra jellemző problémák: megvesztegetés, bürokrácia, lustaság, arrogancia, kapzsiság, és sok más helyszín virágzik. De még akkor is, ha az olvasó számára úgy tűnik, hogy nem ismeri, vagy nem szereti ezt az írót - téved, mert a Krylov meséjeinek körutazásai már régóta az orosz nyelvű emberek aktív szótárának részévé váltak.

Сердясь на ребенка, не желающего выполнять наши követelmények, keserűen kiáltunk: „És Vaska meghallgatja és eszik!” Egy egyszerű megoldást találva a problémára, ami nehéznek tűnt, vigyorogunk: „És a kinyitott koporsót! most ott van. A modern élet megdöbbentő ütemeiről mesélnek barátainknak: panaszkodunk: "Mint egy mókus egy kerékben." Néha néhány tisztviselő szórakoztatja majd egymást, szétzúzzuk egymást, és keserűen megjegyezzük: „A kakukk dicséri a kakasot a kakukkért”.

Порой мы не очень точно цитируем крылатые Krylov meséjeiből származó kifejezések és részlegesen, vagy kissé módosítják őket. Azokat, akik egymás között nem tudnak megegyezni, összehasonlítják a Cygnus, a Cancer és a Pike-vel a névadó sorsról. Valaki helyszínen nyújtott segítséget „szolgálatnak” nevezzük. Figyeljük meg egy személy kényelmét, túlzott beszédességét egy kényes téma megemlítésével, és szellemileg „látjuk a fényt”: „És a stigma az ágyújában van!” Hosszú keresést követően egy nagy tárgy, amely látható helyen látható, nevetünk: „Nem vettem észre az elefántot! "És egy kis cica, aki hiába próbál egy aranyhalat fogni az akváriumban, elmondja:" Mi, Ryzhik, látja a szemet és a fogak nymetjét? "

Néha nem tudjuk, hogy ki a híreskifejezések és képek. Úgy tűnik számunkra, hogy az ilyen névleges karakterek és kifejezések mindig léteztek. Azonban eredetüknek köszönhetik ezt a teljes, lusta és gondatlan személyt, aki komolyan és elgondolkodva vette a munkáját, végtelenül minden kis remekművet.

Az elmúlt 200 évben a Krilov meséiből származó szárnyas kifejezések az orosz nyelv szerves részévé váltak.

Egyébként irodalomkritikusoknak és hétköznapi olvasóknakmindig úgy tűnt, hogy Ivan Andreevich pusztán hazai jelenség, amelyet nem lehet idegen talajra átvinni a tartalom sérelme nélkül. Nagy-Britanniában azonban még mindig a 19. század legtöbbet fordított orosz költője. Az, hogy az angol hogyan fordítja le a Krylov meséiből származó, ténylegesen idiómává vált mondatokat, külön tanulmány témája.

Tehát az egyik hosszú téli estén az orosz La Fontaine műveinek kötetét előítéletek nélkül, de hálával lehet újraolvasni.