A politikai rendszer aamely az állam politikai rendszerét működteti. Itt megjelennek azok a módszerek, amelyekkel az országban gyakorolják a hatalmat, jellemzik az emberek politikai életben való részvételének mértékét, és ez, ami ebben a témában nagyon fájdalmas, az általános politikai szabadság egy adott társadalomban.
A totalitárius rendszer elsősorbanteljesség, teljes ellenőrzés. A társadalom minden aspektusát a kormány ellenőrzi, a társadalom és a kormány közötti politikai irányválasztás abszolút koherenciája virágzik (valójában azért, mert az előbbieknek nincs választási joga), ami az államot szilárdnak tekinti, és nem töredezi a vélemények és álláspontok sokszínűsége.
Sophocles kifejezés:A „hallgatás az egyetértés jele” a totalitárius rendszerek természetes álláspontja, még azokban az esetekben is, amikor harmadik fél véleményét nem hangoztatják, nem azért, mert nem léteznek, hanem azért, mert nem szabad kifejezni. Nem csoda, hogy ez a dictum az államban keletkezett, amely a világon elsőként fogadta el a totalitárius rendszer - a demokrácia - antagonistáját.
Történelem és főbb jellemzők
A totalitárius politikai rendszer jelenségamely először Olaszországban jelent meg. D. Amendola így jellemezte a Mussolini által létrehozott rendszert, amellyel az olasz fasiszták sietve egyetértettek, sőt népszerűsítették a koncepciót.
A totalitárius politikai rezsimnek számos jellemzője van:
- A társadalom feletti abszolút irányítás.
- A hatalom központosított formát ölt, és kevés ember kezében van.
- A polgárok cselekedeteinek fokozottabb ellenőrzése.
- A politikai érdekképviselet a tevékenység minden területén jelen van.
- Csak egy párt van hatalmon, amely nem teszi lehetővé új ideológiájú párt létrehozását.
- A lakosság teljes ideologizálása.
- A faj megkülönböztetése.
- A média hatalmas cenzúrája.
- A hagyományok elutasítása valami újra való törekvés ürügyén, ami állítólag sokkal jobb, mint a jelenlegi valóság vagy a közelmúlt.
- Törekvés az egyén, a civil társadalom és az állam közötti határok eltávolítására.
A totalitárius rendszerek legfényesebb képviselői a náci Németország, a sztálinista időszak Szovjetuniója és a fasiszta Olaszország.
Totalitárius politikai rendszer és kommunizmus
A totalitarizmus nyilvánvalóan három formában nyilvánult meg:kommunizmus, fasizmus és nemzeti szocializmus. A kommunizmus eszméi részben a Szovjetunió megalakulásával valósultak meg. Itt a társadalmi rendet mindenekelőtt egyenlőség formájában mutatják be. Globális léptékűnek kellett lennie, gazdasági, társadalmi, ideológiai szempontból. A kommunizmus gondolatát először Friedrich Engels és Karl Marx műveiben fogalmazták meg, és Vlagyimir Lenin vette át a megvalósításának kísérletét.
A kommunizmust a totalitárius minden vonása jellemziépület, ideértve a faji identitás és egység kiosztását, bár kissé burkoltan: "egyetlen szovjet nép". Mivel a totalitarizmus célja mindent pótolni, a vallás is ebben a sorban van. Abban az időben tilos volt templomokat és templomokat látogatni, az ikonokat pedig Lenin, majd Sztálin plakátjai helyettesítették, akik folytatták és szigorították ezt az amúgy is embertelen rendszert.
Totalitárius politikai rezsim és fasizmus
Itt feltűnő példa Olaszország, ahol Benito Mussolini uralkodott, aki bevezette ezt a rendet.
A legegyszerűbb módszer a fasiszta totalitarizmus megszervezése olyan gazdasági válságban lévő országokban, amelyet a 20. század 20-40-es éveiben külön olasz csoport használt.
A társadalom radikális felosztása "magasabbra" és "alacsonyabbra" itt egyértelműen kifejeződik, ami ellentmond a kommunizmus elképzeléseinek.
A fasizmusra a tradicionalizmus jellemző,kifejeződik a hagyomány, mint az egyik alapvető érték elfogadásában, valamint az agresszív militarizmusban és a vezetésben. Mussolini valóban vezető volt, mindig tüzes érzelmi beszédet mondott, szigorú cenzúrát vezetett be és támogatta Németországot katonai, valamint egyéb ugyanolyan erkölcstelen cselekedeteiben, amelyek halálához vezettek. Winston Churchill támogatta, akit nagy politikusnak tartottak.
Totalitárius politikai rendszer és nemzetiszocializmus
A totalitarizmus másik formája -A nemzeti szocializmus, vagy egyszerűbben a nácizmus. Németország ezen a téren megkülönböztette magát, amelynek népe 1920-ban Adolf Hitlernek adta az uralkodási jogot, aki őrült ideológiájában ötvözni tudta az antiszemitizmust, a rasszizmust és a fasizmust. Itt a totalitarizmus a nemzet faji jellegzetességeinek gondolatán alapszik (szociáldarwinizmus), amely furcsa módon összefonódik az élettér felszabadításával a fajának kelet-európai (bár nem volt annyi németje, és a náci tolmácsolás - árják, hogy nem voltak olyan sokan, akik nem illettek volna Németországba); ezen ideológia miatt is megvalósult a zsidó nemzet képviselőinek tömeges megsemmisítése, mert A. Hitler számára úgy tűnt, hogy megpróbálják átvenni a világot, és megjelenésük alacsonyabb rendű. Ezek nagyon elmúló elméletek, jelenleg a tudósok hajlamosak azt hinni, hogy ez nem cél volt, hanem eszköz, kitalált kifogás, amelyet a féktelen hatalomvágy motivált, amely az egykori Fuhrer pszichológiai problémáin alapszik.
A nemzetiszocializmus szerencsére megszűnt létezni egy ilyen globális megnyilvánulásban, és a modern világ elutasítja elképzeléseit és irányait, tekintve ezt a jelenséget a történelem nagy hibájának.
