Kérdések az állam formáiról és módszereirőla vezetés még az ókori görögöket is aggasztotta. A történelem ez idő alatt hatalmas mennyiségű anyagot halmozott fel a politikai rezsimek különböző formáinak és típusainak megkülönböztetésére. Jellemzőikről, besorolási jellemzőikről és változatairól a cikkben lesz szó.
Államforma
Az államhatalom szükséges a társadalomhozsikeres művelet. A társadalom nem képes önszerveződni, ezért a hatalmi és ellenőrzési funkciókat mindig valakire ruházza át. Még az ókori filozófusok is felfedezték, hogy a kormányzási formák lehetnek: egy hatalma, kevesek hatalma, sokak vagy a többség hatalma. Minden űrlapnak különböző lehetőségei vannak. Az államforma, a kormányforma, az államrezsim egy lánc láncszemei. Az államformából következnek az ország politikai és adminisztratív irányítási sajátosságai, amelyek viszont más politikai rezsimben is megvalósíthatók. Az államforma az államhatalmi rendszer megszervezésének egyik módja. Meghatározza az országban zajló politikai folyamatok jellegét és jellemzőit. Az első hagyományos államformák a monarchia és a köztársaság. Sőt, mindegyik lehetővé teszi különböző kormányzási módok beállítását. Ezek despotikus, arisztokratikus, abszolutista, tekintélyelvű, katonai-bürokratikus, totalitárius, fasiszta és még sokan mások. Az állam rezsimje számos tényező hatásától függ, elsősorban attól, hogy kié a hatalom. Az egyén szerepe az államrendszerben rendkívül magas.
A politikai rezsim fogalma
Először egy politikai rezsim létezésérőlPlatón gondolkodni kezdett. Idealista elképzeléseinek megfelelően azt feltételezte, hogy létezik egy ideális államstruktúra, ahol az irányítást bölcs filozófusok végzik. Az összes többi mód különbözik a modelltől való közelség és távolság mértékében. A legtágabb értelemben a politikai vagy állami rezsim a valódi hatalom és befolyás elosztása a társadalomban. Így létezik és működik a politikai rendszer, amely egyedivé és más államoktól eltérővé teszi az országot. A politikai rendszer számos eleme befolyásolja a politikai rezsim kialakulását: normák, viszonyok, kultúra, intézmények. Szűkebb értelmezés azt jelenti, hogy a kormányzati mód az államhatalom gyakorlásának sajátos módja.
Az államformák, a politikai rezsimek meghatározottakaz ország kultúrája és hagyományai, az állam fennállásának történelmi feltételei. Általánosan elfogadott, hogy minden országnak megvan a maga államformája, de vannak közös, univerzális jellemzőik, amelyek lehetővé teszik besorolásukat.
A politikai rendszerek osztályozásának elvei
A politikai rendszereket a következő kritériumok szerint osztályozzák:
- az emberek részvételének mértéke és formái az ország irányításában és a politikai hatalom kialakításában;
- a nem állami struktúrák helye az ország kormányzásában;
- az egyén jogai és szabadságai garantált foka;
- az ellenzék jelenléte az országban és a hatóságok hozzáállása hozzá;
- a szólásszabadság helyzete az országban, a média helyzete, a politikai struktúrák cselekvéseinek átláthatóságának mértéke;
- az uralkodás módszerei;
- az ország hatalmi struktúráinak helyzete, jogai és korlátozásai;
- az ország lakosságának politikai aktivitásának mértéke.
A módok típusai
A történelem során rengeteg vezetői tapasztalat halmozódott felországokban ma legalább 150 fajta politikai rezsim számolható össze. Arisztotelész ősi osztályozása a rezsimek típusainak elkülönítését javasolja két kritérium szerint: a hatalom birtoklása és a hatalom felhasználási módjai alapján. Ezek a jelek lehetővé tették számára, hogy olyan típusú politikai rezsimekről beszéljen, mint a monarchia, arisztokrácia, oligarchia, demokrácia, zsarnokság.
A politikai rezsimek ilyen tipológiai rendszereMára ez sokkal bonyolultabbá vált, és sokféle kritérium alapján meg lehet különböztetni a különféle típusokat. A legegyszerűbb besorolás az összes fajta felosztása demokratikusra és nem demokratikusra, és már belül is különféle fajták tárulnak fel. A meglévő rendszerek nagyobb számának figyelembevételére tett kísérlet az alap- és kiegészítő rezsimek felosztásához vezetett. Az előbbiek közé tartozik a despotikus, totalitárius, tekintélyelvű, liberális és demokratikus. A második zsarnokinak, fasisztának tulajdonítható. Az újabb tipológiák között olyan köztes típusok is szerepelnek, mint a katonai-bürokratikus, szultánista, anarchista, valamint a tekintélyelvűség többféle típusa: vállalati, pre-totalitárius, posztkoloniális.
Egy bonyolultabb osztályozás is azt sugalljaa már megnevezett típusokhoz adjuk hozzá a következőket: diktatúra, meritokrácia, kleptokrácia, oklokrácia, plutokrácia, feudalizmus, timokrácia, katonai diktatúra, poszttotalitarizmus. Természetesen más típusok is megkülönböztethetők, hiszen minden állam saját adottságaihoz és körülményeihez igazítja a meglévő rezsimmodelleket.
Az államszerkezet és a kormányzás rendje
Adott államok bármely kormányzati rezsimjenem létezhet tiszta formában. Hagyományosan háromféle kormány létezik: föderáció, egységes állam és konföderáció. Leggyakrabban vannak olyan unitárius államok, amelyekben az ország egész területe egységes államigazgatási rendszer, egyetlen alkotmány és az összes közigazgatási egység központosított irányítása alá tartozik. Ugyanakkor az egységes államoknak lehet demokratikus vagy tekintélyelvű kormányzati rezsimje. De sokkal könnyebb bennük autoriter, sőt totalitárius kormányzási modelleket egyaránt megalapozni. De ez minden alkalommal a rezsim egyfajta értelmezése lesz.
Ilyen például Japán és az Egyesült Királyságegységes állam, amelyet a monarchikus család legmagasabb képviselője irányít. De minden állam különböző mértékben valósítja meg a képviseleti demokrácia formáit. Az unitárius államokban az egyes területek kezelésére külön rendszert lehet létrehozni. A szövetség több, viszonylag független egységet egyesít egyetlen hatóság alatt. A konföderáció ezzel szemben olyan szuverén közigazgatási egységeket egyesít, amelyek az államhatalmi funkcióknak csak egy részét ruházzák át az államigazgatás szerveire. Ugyanakkor a szövetség hajlamosabb a demokratikus rendszerekre, hiszen a testületben mindig több embernek kell összefognia. A konföderációkban nincs ilyen egyértelmű minta, és az alanyok belső rezsimjei eltérőek lehetnek.
A totalitarizmus fogalma és eredete
A kutatók hagyományosan megkülönböztetik a totalitárius,demokratikus és tekintélyelvű rezsimek, mint az államon belüli politikai hatalom gyakorlásának fő változatai. A totalitarizmus a nem demokratikus rezsim szélsőséges formája. A történészek azt mondják, hogy a totalitarizmus, mint a diktatúra kemény változata a 20. században jelenik meg, bár vannak olyan nézetek, hogy ezt a kifejezést akkoriban egyszerűen megalkották, és korábban is léteztek ilyen politikai kormányzati rezsimek.
A kutatók szerint a totalitarizmusa tömegmédiára épül, amely az ideológia terjesztésének fő eszközévé válik. A totalitarizmus alatt az állam által az élet minden területének abszolút ellenőrzését és szabályozását kell érteni, az ország minden egyes lakosa közvetlen fegyveres erőszakkal. Történelmileg ennek a rezsimnek a kialakulása Benito Mussolini olaszországi uralkodásához kötődik a 20. század 20-as éveiben; a hitleri Németországot és a sztálini Szovjetuniót is e kormányforma megvalósításának szemléletes példáinak tekintik. Z. Brzezinski egy jól ismert tanulmánya a totalitarizmus tanulmányozásának szentel, aki azt írja, hogy az ilyen rezsimek a következő jellemzőkről ismerhetők fel:
- az országot hivatalos ideológia uralja, amelyet a polgárok többsége is oszt, az ideológia ellenzőit súlyos üldöztetésnek vetik alá, akár fizikai megsemmisítésig;
- az állam szigorúan ellenőrzia polgárok cselekedetei és gondolatai miatt a rendőrségi felügyeletet fel kell hívni a „nép ellenségeinek” felkutatására, hogy a lakosság megfélemlítése érdekében a későbbiekben példás megtorlásokat hajtsanak végre ellenük;
- az ilyen országokban az a fő elv, hogy csak az engedélyezett, amit a hivatalos hatóságok elismernek, minden más tilos;
- korlátozzák az információszerzés szabadságát, szigorúan ellenőrzik az információ terjesztését, a média szigorú cenzúra alá tartozik, nem lehet szólás- és szólásszabadság;
- bürokrácia a társadalmi élet irányításának minden területén;
- egypártrendszer: az ilyen rendszerű országokban csak kormánypárt lehet, az összes többit üldözik;
- az ország militarizálódása, katonai ereje folyamatosan növekszik, kialakul a külső ellenség képe, amelytől védekezni kell;
- a terror és az elnyomás mint a félelemkeltés eszköze;
- a gazdaság központosított irányítása.
Meglepő módon a totalitarizmus képes ráa demokrácia vagy a tekintélyelvűség alapján kell építeni. A második eset gyakrabban fordul elő, a totális demokrácia példája lehet a késői sztálinizmus idején a Szovjetunió, amikor az ország lakosainak nagy részét bevonták a totális megfigyelés és elnyomás rendszerébe.
A tekintélyelvű rezsim jellemzői
Az állam kormányzási módjait ismertetve az következikhogy főbb fajtáik részletesebb leírásánál időzzünk. A totalitárius, demokratikus és tekintélyelvű rezsim a három vezető lehetőség. A tekintélyelvűség köztes helyet foglal el a totalitárius és a demokratikus kormányzati rendszerek között. A tekintélyelvűség egy nem demokratikus rezsim, amely a korlátlan hatalom egy vagy több ember kezében való koncentrációját jelenti. A fő különbség a totalitarizmushoz képest az, hogy nincs erős katonai nyomás az ország lakóira.
A tekintélyelvű rezsim fő jellemzői a következők:
- államhatalmi monopólium jön létre, amely puccs kivételével semmiképpen nem ruházható át más emberekre vagy csoportokra;
- tiltás vagy erős korlátozás az ellenzék létezésére vonatkozóan;
- a hatalmi vertikum merev központosítása;
- hatáskör átruházása a rokonság vagy a kooptáció elvén;
- a bűnüldöző szervek megerősítése a hatalom megtartása érdekében;
- a lakosság elszigetelése az ország kormányzási folyamatában való részvétel lehetőségétől.
katonai bürokrácia
A katonai módok csoportja egy lehetőségtekintélyelvű és totalitárius modellek. A katonai-bürokratikus rezsim egypártrendszer, fényes vezetővel, akinek hatalmát katonai erők adják. Leggyakrabban az ilyen rendszerek kommunista változatairól szokás beszélni. A katonai bürokrácia fő jellemzői:
- a katonai és rendvédelmi szervek meghatározó szerepe a kormányzati döntések végrehajtásának biztosításában;
- a társadalom élete feletti speciális ellenőrzési rendszer jelenléte;
- az erőszak és a terror mint a lakosság leigázásának és motivációjának fő eszköze;
- jogalkotási káosz és önkény;
- ellenzék teljes hiányában hivatalosan is uralkodó ideológiát hirdetett.
Zsarnokság és despotizmus
A totalitarizmus ősi formája azdespotikus hatalom. Ilyen rendszer létezett például az ókori Egyiptomban. A hatalom ebben az esetben egy személyé, aki azt öröklési jogon kapta. A despota kizárólagos hatalommal rendelkezik, és cselekedeteit semmilyen módon nem hozhatja kapcsolatba az ország törvényeivel és normáival. A politikájával való egyet nem értés minden kitörését szigorúan büntetik, egészen a kegyetlen demonstratív kivégzésekig és a kínzásig. A zsarnoki kormányzásokat az a tény jellemzi, hogy a hatalom egy személyhez jut egy katonai puccs eredményeként. Ugyanakkor a zsarnok vezetői tulajdonságai közel állnak a despota viselkedéséhez. A zsarnokok hatalma is régóta ismert, ezért a történészek több ilyen példát is leírtak az ókori Görögországból.
A demokratikus rezsim jellemzői
A világ legelterjedtebb politikai rezsimjei a demokrácia különféle változatai. A demokratikus rezsim államformája változatos, de általában a következő jellemzők jellemzik:
- a nép a legfőbb hatalom fő forrása, ők a legfőbb szuverének az államban;
- a népnek lehetősége van szabad választásokon demonstrálni akaratát, a hatalom megválasztása a demokrácia legfontosabb jele;
- állampolgári jogok - a hatalom abszolút prioritása, bármely személynek vagy kisebbségnek garantált a hatalomhoz jutása;
- az állampolgárok egyenlősége a törvény előtt és a kormányban;
- szólásszabadság és a vélemények pluralizmusa;
- a személy elleni erőszak bármely formájának tilalma;
- a kormánypárt ellenzékének kötelező jelenléte;
- A hatalmi ágak szétválasztása minden ágnak szuverenitása van, és kizárólag a népnek van alárendelve.
Attól függően, hogy az emberek hogyan vesznek résztkormány, a demokráciának két formája van: közvetlen és képviseleti. A képviseleti demokrácia formái ma a legelterjedtebbek. Ebben az esetben az emberek döntési jogokat delegálnak képviselőikre a különböző kormányzati szervekben.
A liberalizmus mint politikai rezsim
A demokrácia egy különleges fajtájaliberális rezsim. A liberalizmus eszméi az ókorban jelennek meg, mint politikai rezsim, először a 18. század végén hirdették ki az amerikai alkotmányban és az Emberi Jogok Nyilatkozatában Franciaországban. A liberalizmus fő jele az ember abszolút értéke. Minden liberális rezsim három pilléren nyugszik: az individualizmuson, a tulajdonon és a szabadságon. A liberális politikai rezsim jelei a következők:
- az emberi jogok törvényi megszilárdítása egyénisége védelmében és a magántulajdonhoz való jogok;
- a hatalmi ágak szétválasztása;
- nyilvánosság és szólásszabadság;
- ellenzéki pártok létezése;
- az ország politikai szférájának instabilitása, a tömegek részvétele a társadalom politikai életében;
- a hatalmi monopólium hiánya, a hatalomváltás jogi mechanizmusának megléte;
- a gazdaság szabadsága minden állami ellenőrzés és beavatkozás alól.
Most már ismeri az alapvető információkat a kormányzati módokról.
