Patrisztika és a tudományosság - a középkori filozófia két mérföldköve

A teológia fő feladata az értelmezésSzentírás, Isten létének bizonyítása és az egyház dogmáinak megfogalmazása. Ugyanakkor kialakult a logika, kialakult a személyiség fogalma, valamint az általános és az egyén prioritása körüli vita.

A középkor filozófiájában kialakulásának két fő szakasza van - a patrisztizmus és a skolasztika. A patrisztika időszaka a 4–8., A skolasztika időszaka a 6–15.

Mit jelentenek olyan fogalmak, mint a patrisztizmus és a skolasztika? Mi a különbség? Elég nehéz egyértelmű vonalat húzni közöttük.

A patrisztika filozófiai ésa vallás gondolkodóinak, az egyház "atyáinak" elméleti nézetei. Latinul fordítva a "pater" jelentése "apa". Ez a keresztény filozófia iránya, amelynek fő célja a hit erejének érvényesítése, megalapozása és megerősítése. A patrisztikus időszak két fő területre oszlik: görög és római. Mindegyiküknek megvannak a saját vonásai és fejlesztési ideje.

A patrisztikára a legjellemzőbb aza kereszténység és filozófia dogmájának kialakulása, amelynek fejlődését Platón eszméi befolyásolták. A középkori patrisztika megvilágítja az ilyen problémákat: az ész és a hit viszonyát, Isten lényegét, az emberi szabadságot stb.

A középkorban különféleiskolák és egyetemek. Utóbbinak négy kara volt: filozófia, teológiai, orvosi és jogi. Kialakulásukban a teológia képviselői játszották a fő szerepet. Az egyetemek köré koncentrálódott a skolasztika.

A skolasztika az átlagok filozófiai irányaszázadban, amely szintetizálta Arisztotelész keresztény teológiáját és logikáját. Ennek az iránynak a fő feladata a hit ésszerűséggel történő igazolása volt. Más szavakkal, az Istenbe vetett hit és a keresztény tanítás indoklása.

A skolasztikát tanítani akartáka kereszténység alapvető dogmái és alapelvei. Ezek a dogmák a patrisztikában találják meg az eredetüket. A patrisztika és a skolasztika két egymást kiegészítő és gyökerező tanítás. Ugyanazon jelentéseken, elveken és egy szimbolikán alapultak. A filozófusok szerint a skolasztika folytatódik a patrisztikában. Ugyanakkor a filozófia új iránya társult a platonizmussal és Arisztotelész tanításával.

A skolasztika egyik központi alakja Thomas voltAquinói. Ellenezte a teológiában elterjedt álláspontot a természet és a szellem ellentétével kapcsolatban. Thomas szerint az embert egészében kell tanulmányozni - a test és a lélek egységében.

Elsődleges forrásokra hivatkozva beszélhetünkaz a tény, hogy egy személy lépés a világegyetem létráján. Nem osztható fel testre és lélekre. Egy egészként és Isten teremtéseként kell felfogni. A patrisztika és a skolasztika egyaránt azt mondja, hogy az ember önállóan választja az élet egyik vagy másik módját, a fény vagy a sötétség mellett. Az embernek jót kell választania magának, lemondva minden gonoszról és ördögről.

A patrisztizmus és a skolasztika filozófiai nézeteiaz átfogó filozófia fontos részét képezik. Ezek az irányok megvilágítják a kereszténység eszméit a középkori Európában. A történelem ezen időszakát a filozófia, a patrisztizmus és a skolasztika közötti kapcsolat megteremtése jellemzi.