Ha valaki tévesen hiszi, hogy a módszertanA tudományos ismeretekre csak a tudósoknak van szükségük, és nem lesznek hasznosak a mindennapi életben, ami azt jelenti, hogy még csak nem értette, hogy ennek segítségével nagyon gyorsan és hatékonyan lehet navigálni a különféle kérdésekben. Természetesen a módszertan tanulmányozása nem elég könnyű, de amint elsajátította azt, azonnal elkezdi teljesen más szemmel nézni a világot. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a módszert az állatok és a gyermekek már régóta intuitív módon használják, és elég hatékonyan. De amint elkezdjük összekapcsolni a módszereket ezzel a tudatossággal, és mindent megkérdőjelezni kezdünk, az egész kísérlet véletlenszerűen folytatódik.
Akkor miért van szükségünk tudományos módszertanratudás? A misztikusok szerint csak az intuíció elegendő az élet megismeréséhez, de ez messze nem a helyzet. Az intuíció olyan dzsungelbe csábít bennünket, hogy az ember könnyen gondolkodjon nagy Messiásnak, és azt higgye, hogy maga Isten beszél vele. Lehetőség van generációról generációra átadni egy olyan rítus jelentését, amely már régóta elvesztette relevanciáját, de a hitbe továbbra is él. A vak hit gyakran teljesen abszurd, mert az életünk folyik és megváltozik, ami azt jelenti, hogy az emberi igazságok, amelyeket korábban tarthatatlannak tartottak, megváltoznak vele.
Az élet első lépéseitől kezdve az ember kezdődikmegérteni, hogy a világ messze nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik első pillantásra. A tudományos ismeretek módszertana az alapelvek segítségével lehetővé teszi az egész csodálatos világ rendezését, de alapvetõ alapelveiben és módszereiben meglehetõsen különbözik az áltudománytól. Az igaz módszer egyfajta iránytűként szolgál annak az embernek, aki éppen útra halad, elkerülve sok komoly hibát. F. Bacon ezt a módszert lámpának nevezi, amely sötétben mutatja az utat az úthoz, ám úgy gondolta, hogy nem számíthat nagy sikerre, ha rossz utat halad. Descartes viszont a módszereket pontos és egyszerű szabályokként sorolta be, amelyek betartása lehetővé teszi, hogy megkülönböztessük az igaz tanokat a hamisoktól.
A tudományos ismeretek módszertanának sok közös vonása vannémet klasszikus és materialista filozófiával, akik a dialektikus módszert materialista és idealista alapon fejlesztették ki. A módszertani és módszertani problémák fontos helyet foglalnak el manapság a nyugati filozófiában, különösen olyan területeken, mint a tudomány filozófia, a pozitivizmus, a struktúrizmus, az analitikus filozófia. Mindegyik módszer természetesen szükséges és fontos dolog, azonban nem szabad a szélsőségekbe menni, túlértékelni vagy alábecsülni annak értékét. Végül is teljesen egyértelmű, hogy lehetetlen a módszert egyfajta univerzális főkulcsmá változtatni, amellyel különféle tudományos felfedezéseket tehetünk.
Bármelyik módszer haszontalan lehet, hahasználja nem irányító szálként, hanem kész sablonként a tények megváltoztatásához. A tudományos ismeretek logikáját és módszertanát nem korlátozhatják csak a tudományos és filozófiai keretek, hanem csak széles társadalmi-kulturális kontextusban tekinthetők meg. Ez azt jelenti, hogy a fejlődés ezen szakaszában figyelembe kell venni a tudomány és a termelés közötti erős kapcsolatot. Mindenesetre egyértelmű, hogy csak a módszerek tudatos alkalmazása teszi lehetővé az eredmény ésszerűbbé és hatékonyabbá tételét. A tizenhatodik század óta a módszertant nemcsak a filozófia, hanem a fizika, a kémia és még a történelem területén is alkalmazzák.
Egy módszer sokkal hatékonyabbaz alkalmazás módszereitől függ, továbbá ebben az esetben a tartalma, a mélysége és az alapvető elmélet nagy jelentőséggel bír. Annak érdekében, hogy az eredmény meghaladja az összes várakozást, meg kell bizonyosodnia arról, hogy a tudományos ismeretek tárgya nem csupán önálló tárgy, hanem a világ általános képének része, amely folyamatosan változik és javul.
