A történelem elmélete és módszertana egy rendszera történelem tanulmányozásának alapelvei, eljárásai és módszerei. Ezt a rendszert a megnyilvánulás és a tartalom szempontjából meglehetősen összetett szerkezet jellemzi. A történelem tanulmányozásának módszertana sok esetben ellentmond a kutatás megközelítésének. Ezenkívül a módszerek közötti különbségeket a kutatók megértésével, megértésével, világképével, valamint egyéni és társadalmi életük körülményeivel kapcsolatos különbségek határozzák meg.
A történelem fejlesztési módszertana három szakaszon ment keresztül:
- A klasszikus színpadot egyértelmű jellemzia tudás tárgyának és tárgyának ellentmondása. Ebben a szakaszban a történelmi folyamatot a tárgy számára teljesen „átláthatónak” kell tekinteni, hiteles és abszolút látható az emberi elme racionális technikáival. Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban meggyőződés jön létre a tudomány mindenhatóságában, idealizáció alakul ki a valóság tudományos tükrözésében, meggyőződés abban, hogy a történelem valóságát célzott, ésszerű, tervezett típus szerint, a történeti fejlődésbe vetett hit szerint alakíthatjuk át. Így lehetõvé válik a dolgok ésszerû megállapítása, a történõ tudományos megértése alapján.
- A nem klasszikus szakaszban a történelem módszertanaátkerült az európai tudatba a 19. század második felében, az oroszul - a 20. század végén. Ezt a stádiumot jellemzi az egyhangúság elvesztése a problémamentes és univerzális tudományos eszközökhöz, az egész tudományhoz való orientációban, megfelelő és kimerítő ismeretekkel a folyamatról és annak „intelligenské” történő átalakításáról „ésszerűtlen” -ből, mindenki számára elérve „a szabadság, az ész és a boldogság királyságát”. Az irányok és fogalmak sokféle változata, amely magában foglalja a történelem módszertanát ebben a szakaszban, egy bizonyos konvencionális jellegen, két részre oszlik: high-tech (szovjet marxista) és tudományosbb (az élet filozófiai alapelvei alapján).
A jóváhagyás és az építés folyamatában vanellentétes és kölcsönösen kizárók, a fenti tendenciák kevésbé teszik ki az exkluzivitást, az exkluzív monopólium kutatást. Ezzel együtt a történelmi tudat alapvető paradigmái is megváltoznak. A nem-klasszikus szakaszban a gondolkodás jelentős átalakulásokon megy keresztül.
Így moderna történelem poszt-nem-klasszikus módszertana mint egyértelműen kifejezett szinergetikus (Isten és ember együttes erőfeszítése), multidimenziós, nemlineáris, pluralista struktúra.
A rendszer sajátosságait az alábbi kérdések határozzák meg:
- dolog;
- a történelmi valóság megértésének határai és lehetőségei;
- a racionális, tudományos, diszkurzív és intuitív (nem tudományos) formák, módszerek, a folyamat megértésének arányának alkalmazhatósága és jellemzői;
- a történelmi valóság és empátia tudományos kutatásának megértése és tisztázása szerepe és helye.
Alapvető fontosságú az a tény, hogya nem-klasszikus poszt szakaszában maga a történelmi valóság megértése nagyon eltérő. Ebben az esetben mind a hagyományos értelmezését objektív és egységes formában, függetlenül a globális természetű történeti folyamat alanyának tudatától és akaratától, mind pedig az egyéni emberi lét magyarázatát, mint a történelmi lény holisztikus hiteles formáját öleli fel. Ezenkívül a tárgy megértésének jellege meghatározza a történelem módszertanának felépítését és a történelmi kutatás folyamatába való bevonásának módját.
