Közismert, hogy hazánk hatalmas erdőibentucatnyi magas kategóriájú gombafaj nő, amelyek értékes élelmiszer-ipari termékek. Az egyik erdei kagylógomba. Kétségtelen, hogy szinte mindenki ismeri a nevét, ám ennek ellenére nem fáj, ha részletesebb információt nyújt e faj biológiájáról.
Ez egy meglehetősen nagy galóca,gyakorlatilag fejletlen excentrikus lábakkal. A faj legszembetűnőbb képviselőinek a kalapja átmérője 30 cm, az alak leggyakrabban fül vagy kerek. A régi erdei kagylógomba nemcsak méretében, hanem a kalap tölcsér alakjában is különbözik.
Felszíne leggyakrabban sima, de gyakran hullámos példányokat is találunk. A színezés leggyakrabban a hamvasszürkén belül változik, néhány eltéréssel.
Csak a fiatal kagylógomba lágy és lédús húsú,míg a "pátriárkák" merev és erős rostré válnak, szinte minden ízét elveszíti. Mellesleg, a fiatal gomba nagyon ízléses, ánizsra mutatva.
Mellesleg, miért vált olyan szélesre a kagylógomba a tömegű gombatenyészetben? Végül is sok faj ízletesebb és táplálóbb!
Fontos jellemzőjük azaz a tény, hogy nagyon ellenállnak a vírusos és bakteriális elváltozásoknak, és kiváló mechanikai ellenállással is rendelkeznek, ha azokat még nagy távolságra is szállítják. Nem meglepő, hogy a nagykereskedelmi láncok annyira szeretik őket.
Ami a főzést illeti, erdei kagylógombaa negyedik kategóriába tartoznak. Még egyszer emlékeztetünk arra, hogy csak a legfiatalabbok esznek, mivel a régieknek gyakorlatilag nincs íze. Angliában egyszer töltötték tésztával és megfelelően sülték, de azóta kulináris feldolgozásuk módszerei jelentősen megváltoztak.
Manapság az osztrigagomba gyakran vékonyra vágjákszelet és megsütjük növényi olajban. Sütés és szűzpecsenye széles körben elterjedt, ekkor csodálatos ízű gulyás érhető el. Görögországban az erdei kagylógomba, amelyek fotói a cikkben találhatók, faszénen sülték, a mindenütt jelen lévő olívaolajjal ízesítve.
