Henri Fayol, bányamérnök végzettsége ésgyakorlati tevékenysége, a modern menedzsment klasszikus iskolájának megalapítójaként vonult be a világgazdaságtudomány történetébe. A híres Fayol-elvek ma már minden piacgazdaságban működő vállalat tervezésének és irányítási gyakorlati megszervezésének alapvető irányvonalává váltak. Egy bányavállalat igazgatójaként 1916-ban publikált egy munkát, amelyben feltárta Fayol 14 alapelvét, amely a menedzsmentelmélet fejlesztéséhez való hozzájárulása elismeréseként kapta a nevét.
Ebben a munkában A.Fayolle összefoglalta azokat a vezetési gyakorlatokat, amelyeket ő maga alkalmazott a bányászati vállalkozások különböző vezetői pozícióiban. Logikai feldolgozásuk, osztályozásuk és rendszerezésük végül egy koherens menedzsmentelméletté fejlődött, amelyet ma már világszerte elismertek.
Fayol elméletének kiindulópontja aza menedzsment fő funkcióinak kiemelése, mint egy teljesen sajátos, speciális tevékenységtípus. Ezeket a funkciókat Fayol az irányítási folyamat autonóm területeiként értelmezi, amelyek során minőségi változás következik be az üzleti folyamatban. Fayol vezetési doktrínája a következő irányokat (funkciókat) tartalmazza: tervezés, koordináció, motiváció, ellenőrzés és szervezés. Természetesen ezen rendelkezések egy része már Fayol előtt is ismert volt, de érdeme abban rejlik, hogy nemcsak rendszerezte és alátámasztotta a korában alapvetően új típusú gazdasági tevékenységhez, hanem levezette belőlük a gazdasági folyamatok irányításának, ill. mindezt a harmonikus rendszerkoncepcióhoz vezette.
Fayol által elnevezett függvények, alapelvekAz általa megfogalmazott menedzsment iránymutatóul szolgál a hatékony irányítási rendszer kiépítésére irányuló munkában. A cég vezetőinek hatékonyságának javítása érdekében Fayolle 14 irányítási elvet fogalmazott meg, amelyek mindegyike sajátos hozzájárulást jelent a vezetés minőségének javításához.
A munkamegosztás mint szervezési elvirányítási hierarchia, minden területén növeli a munka előállítási sebességét a pillanatnyilag legfontosabb feladat megoldására irányuló erőfeszítések felhalmozódása miatt. Ugyanakkor Fayolle úgy fogalmazza meg a menedzsment alapelveit a végső döntéssel kapcsolatban, hogy azt mindig a fejnek kell egyedül meghoznia.
A tekintély és a felelősség olyan alapelv, amelyhangsúlyozza a vállalatvezetés szigorú hierarchizálásának szükségességét, mivel a hierarchia biztosítja a hatáskörök megosztását, a világos munka- és felelősségmegosztást.
A fegyelem hozzájárul a legjobb irányítási szervezethez. Ahogy Fayolle rámutat, maga a folyamat logikája a menedzsment legfontosabb összetevője.
Az egyszemélyes vezetés biztosítja a döntéshozatal hatékonyságát, és növeli bármely középszintű vezető felelősségét.
Az irány egysége valamilyen módon kompenzálja éskorlátozza az egyszemélyes parancs megnyilvánulását a vezetésben, ez magában foglalja a feladat összes résztvevőjének véleményének figyelembevételét az optimális megoldások megtalálásának szakaszában, ahogy Fayol érvelt.
A gazdálkodás alapelvei, annak ellenére, hogy azokelsősorban a menedzsmentet célozzák, azt sugallják, hogy a munka nagy részét a személyzetre kell irányítani. Ennek a munkának szentelik az olyan elveket, mint a vállalati érdekek érvényesülése a személyes érdekekkel szemben, a munkahely és a rend stabilitása, a kezdeményezőkészség és a vállalati szellem. A vezető munkáját és a személyzettel való munkát összekötő legfontosabb alapelvek a méltányosság és a javadalmazás. A teljes irányítási rendszer stabilitását a központosítás elveinek betartása és a skaláris lánc kialakításának szükségessége biztosítja a vállalkozásnál, vagyis olyan helyzetet, amikor az áthaladó vezetési tevékenység rendszerében egy kilépő láncszem fájdalommentes cseréje lehetséges.
Ahogy maga Fayol is hangsúlyozta, a vezetési elvek szinte univerzális jellegűek, de megvalósításuk során továbbra is egy konkrét helyzetet kell figyelembe venni a rugalmas alkalmazás érdekében.
