Как известно, нормы морали и нравственности a társadalomban a társadalmi tapasztalatok alapján merülnek fel, és nem rendelkeznek szubjektivitással - a szerzők, akik kitalálták őket. Ne jelölje meg a viselkedés egyik vagy másik erkölcsi normájának megjelenési idejét. Az erkölcsi és erkölcsi normákkal ellentétben a jogi normák mindig a speciális állami intézmények szakmai tevékenysége során merülnek fel és alakulnak ki. Ezt a folyamatot törvényhozásnak nevezik. Így a jogalkotás, a jogalkotás fogalma, alapelvei, típusai mindig szubjektív és időben rögzítve vannak. Hagyományosan a törvényhozást a legtöbb esetben erre a célra létrehozott, speciálisan létrehozott állami szervek végzik. A jogalkotás okozati alapja a jogalkotás - a közélet során kialakult magatartási gyakorlat és a normák engedélyezése, amelyeket még nem formálnak jogi aktusok formájában.
Hogyan lépnek be a szerkezeti elemek?jogalkotás: koncepció, alapelvek, típusok és formák. Mint már említettük, a jogalkotást szinte mindig előzi meg a jogalkotás, mivel ez a fogalom tartalma szélesebb, mint a jogalkotás fogalma és alapelvei.
A jogalkotás jelenségét akülönféle okokból. Például a jogalkotás, a koncepció, az alapelvek és a típusok szubjektivitásban különböznek, vagyis azokban az intézményekben, amelyeknek joguk van ilyen típusú tevékenységet folytatni. Létezik egy olyan jogalkotási forma, mint egy népszavazás, amely az egész nép közvetlen és közvetlen jogalkotása a szavazás során. Egyes országokban, például Svájcban ez a típus a legfontosabb az egész ország vagy egy adott régió számára a legfontosabb döntések meghozatalakor; ebben az országban évente három és fél ezer népszavazást tartanak. A leggyakoribb típus a törvényhozás, amelyet kifejezetten erre a célra létrehozott állami szervek végeznek. Ezen a szinten a jogalkotás különféle típusait és formáit is megkülönböztetik.
Például, ha maga a kormányhivatalkidolgoz egy törvényt, és jogi erőt ad neki, az ilyen tevékenységet közvetlen jogalkotásnak kell besorolni. A koncepciót, alapelveket és típusait ez a testület is kidolgozza.
Ha az állami testület továbbadja a munkátjogi normák létrehozása egy másik testület számára, az ilyen jogalkotást felhatalmazásnak nevezik. Az engedélyezett jogalkotás olyan tevékenység, amelyben egy állami szerv csak más szervezetek által kidolgozott jogi aktusokat hagy jóvá, ideértve a nem állami szervezeteket is.
A jogalkotást aaz elfogadott jogi aktus jogi hatálya. Tehát például az ország parlamentje foglalkozik a jogalkotással - mint a legmagasabb jogalkotó szerv. Ez az alkotmányban rögzített előjoga. Ebben az esetben az összes többi kormányzati intézmény elfogadja a szabályzatot.
A modern jogtudomány megkülönbözteti a jogalkotás alábbi alapelveit:
- demokrácia, beleértve az EU részvételéta lehető legszélesebb körű polgárok jogalkotási folyamata. Végrehajtják olyan formákban, mint népszavazás, népszavazás, népszerû vita, a parlament nyitottsága.
- a jogszerűség, a különféle szintek törvényei összeegyeztethetőségét írja elő, hogy a jogi aktus ne ellentmondjon más, magasabb jogi erővel rendelkező jogi aktusoknak.
- a tudomány magában foglalja aa tudományos szakemberek törvényei és a tudományos eredmények felhasználása. Ez az elv azt javasolja, hogy a jogalkotási folyamatban széles körben alkalmazzák e tevékenység világ tapasztalatait, a felhalmozódott gyakorlatot, a szociológiai tanulmányok adatait és a társadalom jogtudatának változásaira vonatkozó információkat.
- időszerűség, azaz:a törvény elfogadásának pontos és konkrét időpontjának megválasztásának szükségessége. Ezt a jogalkotási tevékenységek résztvevőinek magas szintű professzionalizmusa és kompetenciája biztosítja.
- szorgalom, lehetővé téve a valós jogi aktusok kidolgozását és elfogadását.
- a nyilvánosság és az elmélet és a gyakorlat közötti kapcsolat, amely biztosítja a jogalkotás nyilvánosságát.
