Oroszország egészének szövetségi struktúrája és annakaz alapvető normákat az Alkotmány első fejezetének rendelkezései állapítják meg. Az Alaptörvényt nem lehet normálisan megváltoztatni. A változtatáshoz az új projekt tényleges elfogadása szükséges. Ez a helyzet az oroszországi Föderáció elveire összpontosít, amelyek nem teszik lehetővé a meglévő rendszer radikális megváltoztatását. Az alkotmányosság alapjai kiterjesztik az ország szuverenitását az egész területre, kivétel nélkül minden alanygal. Oroszország államszerkezete rendelkezik az Alkotmány felsőbbrendűségéről az egész országban.
Csak az Orosz Föderációnak van joga biztosítani területének és az azt alkotó összes egységnek a sérthetetlenségét és integritását.
Oroszország szövetségi struktúrája alkotmányos alapokon nyugszik. Közülük ki kell emelni:
- Állam integritása.
- Az államhatalom teljes szerkezetének egysége.
- Megkülönböztetés az ország állami hatóságai és az alanyok hatóságai között a hatáskörük tárgyában.
- Az Orosz Föderáció népeinek önrendelkezése és egyenlősége.
Az ország minden alanya egyenlőséggel rendelkezika szövetségi hatóságokkal való kapcsolatok kiépítése során. Az egyenlőség biztosítása során az Alkotmány egyenlő és egységes állampolgárságot biztosít az Orosz Föderáció számára, függetlenül attól, hogy milyen okokból szerezte meg. Oroszország szövetségi struktúrája biztosítja az Alkotmány által megállapított jogok és szabadságok, valamint az egyenlő kötelezettségek létét az egész országban.
A fő szabályozási kérdéseket a 3. fejezet tükrözi.Különösen a 65. cikk szövege tartalmazza a tantárgyak teljes listáját. Ezenkívül a rendelkezés meghatározza kialakulásuk nemzeti és területi elvét. Ez a föderalizmus létezését, az autonómiát és az egységességet mutatja. Így Oroszország, mint független, egységes ország integrált szövetségi struktúrája biztosított. Fontos az is, hogy a törvény szövegében az alanyokat névvel tüntessék fel. Ez azt jelzi, hogy a tantárgyak általános összetételének bármilyen változtatásához legalább magának az Alkotmánynak a tartalmára lesz szükség.
Az ország állami integritása alatta Föderációtól való elszakadás jogának hiánya érthető. Így megvalósul az elszakadás joga. Annak a ténynek köszönhetően, hogy minden szubjektum egyetlen országhoz tartozik, amelynek területe magában foglalja az alanyok összes területét, bármely alany szétválasztása az állam integritásának megsértését jelzi. Általános szabály, hogy a modern országokban, ahol a kormányzat tekinthető, az alaptörvény nem rendelkezik az ország önkéntes elszakadásának jogáról. Ilyen jogot azonban Jugoszlávia, a Szovjetunió és Csehszlovákia alkotmányai biztosítottak. Ez a helyzet annak a marxista-leninista elképzelésnek volt köszönhető, amely a nemzeteknek az elhatározásig való jogától független. Más szövetségek nem ismerték el ezt az elvet, azonban még a szocialista föderációkban sem rögzítették az alany azon jogának egyértelmű megtestesülését, hogy egyoldalúan elszakadjon a tényleges centralizált országtól.
Meg kell jegyezni, hogy aaz integrál országból való önkéntes kivonulás nem mond ellent a demokratikus alapoknak, és megfelel a világ általánosan elfogadott tendenciáinak. Ugyanakkor az Orosz Föderáció alkotmánya előírja az országba való bejutást és a törvénynek megfelelően egy új alany kialakítását.
Az Alaptörvény rögzíti a státus karakterétalanyok. Ennek megfelelően a köztársaság alanyi helyzetét maga az ország és a köztársaság alkotmánya határozza meg. Más esetekben, például egy város, terület vagy régió esetében az alaptörvény rendelkezései mellett a területi egységek chartáit is figyelembe veszik.
