A parlamenti monarchia különleges fajtakormány, amelyben az autokraták valódi hatalmát, alkotmányos és jogi státusát jelentősen korlátozzák az alkotmányos rendelkezések. Így az államfő uralkodik, de nem uralkodik. A parlamentáris monarchia csak az uralkodó jogainak hivatalos fennállását feltételezi. Az autokrat a gyakorlatban nem gyakorolja vétójogát, vagy ezt a jogot a kormány utasításainak megfelelően használja fel.
A parlamenti monarchia politikai feltételezia kormány felelőssége a parlament előtti tevékenységeiért. Ha ez utóbbi nem fejezi ki bizalmát, vagy megtagadja az előbbiben bízókat, a kormány önmagában kénytelen lesz lemondni, vagy az államfő elbocsátja.
A parlamentáris monarchia általában nembiztosítja az autokrat (király) önálló tevékenységét. Minden törvényét a kormány készíti és konszolidálja. A törvényeket a kormányfõ vagy egy vagy másik miniszter írja alá. Ellenkező esetben a rendeleteknek nincs jogi hatályuk.
A bírói hatalmat független bíróságok gyakorolják, de a végzések végrehajtását és a büntetések végrehajtását a király nevében végzik.
De ezeket a tényeket nem szabad ilyenként érzékelniaz a mód, amellyel a parlamenti monarchia tisztán nominális jelleggel ruházza fel a király intézményét. Az autokrata bizonyos mértékű leválása az ország irányítási folyamatától nem jelenti azt, hogy a belpolitikában betöltött szerepe nullára csökkent. Ebben az esetben emlékeztetni kell a spanyol királyra, Juan Carlosra, aki mint a főparancsnok megállította egy katonai puccsot az országban. Ezenkívül egyes parlamenti monarchiákban (például Thaiföld, Malajzia és mások) az államfők jelentős hatalommal és jogokkal vannak felruházva.
В государстве имеет место парламентарный режим vagy a parlamentarizmus, feltéve, hogy egyetlen párt sem rendelkezik a parlamentben többséggel és képes egypártos kormányt alkotni. Ugyanakkor minél szélesebb a pártkoalíció, annál nehezebb partnereinek megállapodásra jutni a különféle politikai kérdések megoldásában. Gyakran, amikor az egyik párt visszavonja képviselőit a kormányból, elveszíti többségét a parlamentben, és kénytelen lemondni.
Manapság megfontolják a parlamenti monarchiakatsokkal gyakoribb, mint a dualista és az abszolút. Sok esetben azonban csak a hagyomány tisztelgését fizetik ki, amely segít fenntartani az állampolgárok tiszteletét az állam iránt. Így a modern parlamenti monarchiák kisebb eltéréseket mutatnak a köztársaságoktól. Ugyanakkor létezik egyfajta "köztes kormányzási forma". A választható monarchia olyan kormányzati típus, amelyben a hatalom automatikusan nem örököl a következő monarchónál (az előző távozása, hatalomának vége vagy halála után). Ebben az esetben az ország vezetőjét ténylegesen vagy formálisan megválasztják.
Meg kell jegyezni, hogy a parlamenti monarchiákléteznek meglehetősen fejlett országokban. Ezekben az államokban az agrárrendszerre való áttérés az ipari rendszerre anélkül történt, hogy radikális változások kísérték volna a meglévő hatalmi intézményeket. Fokozatosan alkalmazkodtak az új feltételekhez. Ezen országok közé tartozik Nagy-Britannia, Japán, Dánia, Hollandia, Spanyolország, Belgium, Kanada és mások. Ezeket a hatalmakat a fejlett hatalommegosztás jellemzi a végrehajtó testületek feletti hatalom elismerésének a háttere mellett, és ha nem demokratikus, akkor mindenképpen liberális állami rendszer.
