Az Oroszországi Birodalom alapokmánya az I. Sándor kormánya által 1818-19 között kidolgozott törvényjavaslat.
Ez a dokumentum az Izba nagykövetből és a Szenátusból álló Állami Sejm (parlament) létrehozására irányult Oroszországban.
Ezenkívül az Orosz Birodalom alapokmánya kétkamarás önkormányzati rendszer létrehozását jelentette.
A dokumentum szerint a királynakbiztosította a vétójogot és a jogalkotási kezdeményezés jogát. Az állami étrendnek törvényeket és költségvetést kellett jóváhagynia. Feltételezték, hogy a parlamenti képviselőket nemesi közgyűlésekből és városi közösségekből választják meg.
A charta Novosiltsev projektje volt, a szerző neve. Sok történész ezt I. Sándor reformjának fő részének tartja.
A törvényjavaslat létrehozásának előfeltételeaz orosz irányítási rendszer minden szintű válságának tekinthető, amely a 19. század elején vált nyilvánvalóvá. Azok a mechanizmusok, amelyek hosszú ideig védik a nyilvános békét, egyik napról a másikra elavultak, és sürgős cserét igényelnek. Ez a helyzet több okból is kialakult. Először is, az akkori európai országokban gyors átalakulások történtek. A franciaországi forradalom, a Napóleon háborúi csak befolyásolhatták az orosz államiság fejlődését. Ezen túlmenően az ország társadalmi életére jellemző belső folyamatok, amelyek meghatározták az ország időbeli fejlődésének vektorát, ütköztek a külpolitikai helyzet által felvetett új követelményekkel.
Az Orosz Birodalom chartája nemcsak a korábbi átalakulások összes tapasztalatát tartalmazza. Holisztikus rendszerré vált, amely harmonikusan ötvözi az eredetileg szétszórt ötleteket.
A modern kutatók számára e dokumentum elemzése lehetővé teszi, hogy megértsük, milyen külső és belső tényezők határozták meg az akkori orosz államiságot.
Az Orosz Birodalom chartája lehetővé teszi a társadalmi modell tanulmányozását, amelyet I. Sándornak nem volt ideje lefordítani.
Annak ellenére, hogy a király fiatalon felemelkedett a trónra, uralkodó elképzelése volt az ország belső fejlődésének sajátosságairól.
Saját politikai nézetei alapján őMegalkotta a „valódi monarchia” gondolatát, amely azon a feltevésen alapult, hogy a hatalomnak az uralkodónak kell lennie, ám ugyanakkor vannak olyan megrázhatatlan törvények, amelyek felett még a cár nem uralkodik. Ennek megfelelően olyan intézményekre van szükség, amelyek figyelemmel kísérik e törvények betartását.
Az a gondolat, hogy a jogalkotási rendszert alárendeljék bizonyos alapelveknek, a 18. század végi európai gondolkodásra jellemző.
Az orosz földön azonban csak az autokratikus hatalom erősítésére derült fény.
Az Orosz Birodalom Állami Chartáját úgy tervezték, hogy megtestesítse Sándor nézetét a közélet alapvető alapjairól.
E dokumentum felhasználásával számos olyan problémát megkíséreltek megoldani, amelyek Nagy Katarina uralma után merültek fel.
Szükség van tehát reformraállami berendezés, amely a teljes irányítási rendszer egyensúlyhiánya miatt rendkívül hiányos volt. Az akkori Oroszországot földrajzi és társadalmi heterogenitás jellemezte. Az állam nem egyetlen entitás. Egyes területeken a törzsi kapcsolatok uralkodtak, míg másutt a kapitalizmus fejlődött ki.
Mind ezt, mind a másik problémát egy új törvénykönyv segítségével kellett volna megoldani, amelynek a törvény erősségén kellett alapulnia.
Tehát az Orosz Birodalom chartájaEz az I. Sándor kormányának reformfolyamatainak csúcsát képviseli. Ez egy meglehetősen ellentmondásos dokumentum egy példája, amelynek egyrészről az uralkodó hatalmának erősítése volt, másrészt pedig az "orosz alkotmányosság" létrehozásának első kísérlete. Abban az időben a Charta valóban fejlett dokumentummá vált, amelynek a történelemben nincs analógja.
