A tudományok különbözőek.Közülük ma különleges helyet kap a pedagógia, amely az Istenbe vetett hit után az a rés, amely megmentheti a világot az erkölcsi haláltól, hiszen a pedagógia, mint neveléstudomány, vagyis az ember átalakulása valódi ember, arra hivatott, hogy létrehozzon, ne pedig elpusztítson.
Mit jelent az "oktatás" fogalma?Ez nem csak egy emberi személyiség kialakulása. Megfelelő oktatási folyamat hatására az ember a szó jó értelmében kezelhetővé válik. Javulnak azok a tulajdonságok és képességek, amelyek az embernek az oktatási folyamat során természeténél fogva rejlenek. Kötelező fokozatos átmenet van az alacsonyabbról a magasabbra, nemesebbre és értékesre. A művelt ember minden cselekedete arra irányul, hogy olyan pillanatokat vezessen be a társadalom életébe, amelyek megkönnyítik az életet, és nem bonyolítják azt. Pontosan ezt a feladatot látja el a professzionális pedagógia, mint tudomány.
A pedagógia mint tudomány sarokköveolyan tanár képzése, aki tudja, hogyan kell szavakat, példákat vagy új feltételeket felhasználni, hogy pozitív cselekvésre ösztönözze a tanulót, észrevétlenül megakadályozva a nemkívánatos folyamatokat. Sőt, mi a célja a tanárnak, amelyet az illető nevel, teljesen tudatosan, belső érzésekből és motívumokból indul ki. Vagyis a pedagógus által létrehozott külső inger a belső igények és vágyak motorjává válik, az agyban kialakult jó cselekedetek végrehajtásának megvalósult igényében. Az oktatás folyamatában semmiféle nyomásról nem lehet szó. A pedagógiát pedig mint neveléstudományt elméleti álláspontjaival és gyakorlati fejleményeivel arra hívják fel, hogy végezzék a tudatos személyiség kialakulását.
A professzionális pedagógia mint tudomány azonban nem aztámogatja csak az egyének oktatását a szülők vagy a tanárok személyében. Az általuk okozott közvetlen hatások természetesen felbecsülhetetlenek. De nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a közvetett hatásokat, amelyeknek a személyiség ki van téve a nevelési folyamat során. Ide tartozik a csapat és a környezet hatása, amelyben az ember növekszik és fejlődik. Sajnos ez a befolyás nem mindig hordoz pozitív szempontokat, amelyek eredményeként egy kontrollálhatatlan személyiség növekedhet. Itt lép életbe az élet szervezésének folyamata, amelynek a pedagógia mint tudomány külön helyet foglal el.
A felnőttek és a gyermekek interakciója itt zajlikkapcsolat az életben felmerülő különféle helyzetekkel. Az új személyiség képzettségi szintje pedig attól függ, hogy a tanár ilyen körülmények között mennyire képes ügyesen "rendezni" a problémát, mennyire aktívan befolyásolja a helyes fogalmak kialakulását egy növekvő emberben.
Fontos a pedagógia, mint tudomány és az oktatáshelyet kap a tanulás. Ez a koncepció kétoldalú. A tanár átadja tudását a hallgatóknak, és nekik viszont asszimilálniuk kell, majd alkalmazniuk kell életükben. Az ügyes pedagógus pedig a fő hangsúlyt azon ismeretek és tapasztalatok átadására helyezi, amelyeket az emberiség felhalmozott nemcsak a tudomány és a technológia területén, hanem az erkölcs és az etika, a politika és a kultúra területén is. Így azt látjuk, hogy a tanítás fogalma nem létezhet külön az oktatás folyamatától.
A pedagógia mint tudomány megérti a folyamatokatoktatás és képzés, mint aktív kognitív emberi tevékenység. Nem tudja automatikusan átvenni és felhasználni a tudást. Meg kell értenie a jelentésüket, meg kell tapasztalnia a gyakorlatban, és adott esetben alkalmazni kell az életben. Vagyis egy olyan ember világképének kialakítása, aki készen áll a társadalom javára, egy ilyen tudomány, mint a pedagógia, fő feladata.
