Az állam és a törvény tipológiája elvégezhetőkülönböző kritériumok szerint, az egyik vagy a másik iránynak megfelelően. A közelmúltig az oktatási és tudományos irodalomban az egyetlen az osztályok kialakításának iránya volt. Ennek megfelelően az állam tipológiáját az osztály társadalom gazdasági rendszerének, a kapcsolatok (kizsákmányoló vagy nem kizsákmányoló jellegének) figyelembevételével végezték el. Ezért az egyik társadalmi-gazdasági formációban a rendszerekre jellemző legfontosabb jellemzők összességéről szólott.
A világ fejlődésével a politikai és jogi gondolatok voltakMás kritériumokat is kidolgoztak, amelyek alapján az állam tipológiáját végrehajtják. Így például Jellinek úgy gondolta, hogy a folyamatos átalakulás és fejlesztés ellenére lehetséges bizonyos okozati jelek felállítása. Egy adott állapotot (vagy csoportot) adnak a történelem során, amelyek egy adott típushoz viszonyítják. Jellinek a rendszereket ideális és empirikus rendszerekre osztotta.
Az elképzelhetőnek tartott német ügyvédek ideális típusaegy olyan állapot, amely a valóságban nem létezik. Az empirikus ellenzi ezt a rendszert. Az állam tipográfiája az empirikus megközelítésnek megfelelően a rendszer megfontolását az állami unió jellegének, valamint az egyén által ebben a rendszerben elfoglalt helyzetének megfelelő megfontolásokkal foglalja magában. Jellinek különbséget tesz a modern, a középkori, a római, a görög és az ősi keleti rendszerek között.
A fenti irányt ma figyelembe vesszüka leggyakrabban. A „civilizáció” fogalma alapján civilizációs megközelítést képvisel az állam tipológiájában. Toynbee (angol történész) meghatározta és továbbfejlesztette az alapkoncepciót. A civilizáció megértette, hogy a társadalom állapota viszonylag zárt és lokális, és közös földrajzi, gazdasági, kulturális, pszichológiai, vallási és egyéb tényezők jellemzik.
Az emberi történelem legújabb kutatásamegmutatta a társadalom fejlődésének és működésének kialakulásának magyarázatát az egydimenziós (egylinearitás). E tekintetben az állam ilyen tipológiáját nem különíti meg kimerítő, globális jelleg. Ezen az irányon kívül számos történelmi jelenség alkotja a társadalom mély lényegét és jellemzőit.
Mindenekelőtt az elemzés sorána gazdasági alapok nem veszik figyelembe a sokféle struktúrát, amely szinte az egész társadalmi történelemhez kapcsolódik, a társadalom civilizált államra való áttérésének pillanatától kezdve. Tekintettel erre az alapvető tényre, a hagyományos ötletek jelentősen megváltoznak.
A formációs megközelítés használatakoraz osztályrétegek szerkezete és társadalmi összetétele jelentősen szűkült. Ennek oka az a tény, hogy elsősorban az antagonista osztályokat veszik figyelembe. A társadalom más rétegeit kiszorítják a tanulmány köréből, nem illeszkedve a hagyományos modellbe.
A formációs megközelítés jelentősen korlátozzaa társadalom kulturális, szellemi életének elemzésének lehetőségei, beillesztve azokat a gondolatok, értékek és felfogások körébe, amelyek a fő antagonista osztályok érdekeit tükrözik.
A civilizációs megközelítés tágabb ésgazdagok, lehetővé téve nemcsak az osztályok konfrontációjának, hanem kapcsolatuk szférájának megkülönböztetését az egyetemes értékek alapján. Lehetővé válik nemcsak az ellentmondások, hanem a szellemi alapelvek általánosságának vizsgálata is, amely az emberek különböző tevékenységi körökben tanúsított viselkedésében tükröződik.
A civilizációs megközelítés így lehetővé teszibemutatni az államot nem csak a kizsákmányoló osztály politikai uralmának eszközeként a kizsákmányolt osztály felett. A politikai rendszerben a hatalom a legfontosabb tényező a társadalom társadalmi, gazdasági és szellemi fejlődésében, különféle emberi igények kielégítésében és az emberek megszilárdításában.
