Jelenleg a társadalom működikfejlődésének fordulópontja, amelyet az alapvető értékek újraértékelése és a továbblépést akadályozó akadályok leküzdése jellemez. Az ember személyisége kerül előtérbe. Éppen ezért az oktatás humanizálása egyszerűen szükséges, és ez az az alapelv, amely tükrözi a modern társadalmi irányzatokat a fiatal generáció tanításában és nevelésében. Csak az a személy találhat méltó helyet a társadalomban, aki tudja, hogyan lehet produktív és kreatív.
Az oktatás humanizálása az egységesítést feltételezia tanuló személyiségének társadalmi, erkölcsi, szakmai és általános kulturális fejlődése. Ez csak a képzés céljainak, technológiáinak és tartalmának átdolgozása és gondos kiválasztása után lehetséges. Ennek a folyamatnak két összetevője van. Ezek egyike a gyermekek alapvető szükségleteinek kielégítése a fejlődésük minden szempontból legkedvezőbb feltételeinek megteremtésével. Ehhez fontos, hogy a pedagógusok figyelembe vegyék a tanulók egyéni, életkori és személyes jellemzőit.
Ugyanilyen fontos, hogy lehetőségeket tudjunk nyitni a gyerekek előttszabadidejüket teljes értékű tartalommal tölteni. Ez úgy valósítható meg, hogy az iskolásokat megismertetjük a kultúrával, feltárjuk kreatív potenciáljukat. Ezt a pillanatot sok tekintetben megkönnyíti a második generációs FSES, amelyet nem is olyan régen vezettek be minden oktatási intézményben. A képzésben prioritás egy új gondolkodású ember nevelése, aki ismeri és gyakorlati tevékenységben tudja alkalmazni tudását.
Az oktatás humanizálása szerves ésa gyermekek erkölcsi nevelésének fontos része. A személyes önfejlesztés nagymértékben függ a tanulási folyamat kreatív irányától. Ez az egyik alapja a tanár egyéni és kreatív megközelítésének a tanulóhoz, amely magában foglalja az oktatási tevékenységek motivációját. Így a tanuló büszke lehet arra, hogy tudatában van saját növekedésének a tanulásban, bizonyos célok elérésétől.
Ma már nemcsak a hallgatónak kell adniáltalános tudományos vagy szakmai ismereteket, hanem lehetővé teszi számára egy olyan közös emberi kultúra elsajátítását is, amely az egyén szükségleteinek és környezeti feltételeinek (ide tartozik többek között az emberi erőforrás, ill. a képzés tárgyi bázisa). Az oktatás humanizálása szakmai és etikai kölcsönös felelősséggel is jár. Más szóval, a pedagógiai folyamat minden résztvevőjének készen kell állnia arra, hogy felelősséget vállaljon mások problémáiért, amikor ilyen igény felmerül. Ehhez magas önszerveződésre, belső higgadtságra van szükség, amelyben az embert nem a pedagógiai folyamatban kialakuló körülmények vezetik, hanem maga alakíthatja ki, saját stratégiát alakíthat ki, fejlesztheti magát.
Meg kell jegyezni, hogy a gyermek mentális fejlődéseaz emberi kultúra fejlődésében fordul elő általa. Itt a felnőtt a fő mentor. Ezért szisztematikus pedagógiai hatásra van szükség a tanulóra, amelynek eredményeként az új ismeretek elsajátításának útjára terelődik, és pozitív személyes tulajdonságokat is felnevel benne.
Humanizálni az oktatástnem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is megtörtént, meg kell szervezni a gyerekek tevékenységét, irányítani azt, miközben a legjobb feltételeket kell biztosítani bizonyos jellemvonások lehetséges fejlődéséhez bennük. A program kidolgozásakor figyelembe veszik a tanulók életkori sajátosságait, az egyénre pedig magának a tanárnak kell emlékeznie - mind a tanórán, mind a tanórán kívüli foglalkozásokon.
