A történelmi valóság alapvetőaz emberi lény mint társadalmi lény alapja. Elnyeri a mindent átfogó valóság státusát, mivel rajta kívül bármely tárgy létezése nagyon problematikusnak tűnik, ezért a történeti tudattal együtt a társadalomtudományok filozófiai problémaként működnek a bölcsészettudományban. Az így megértett történelmi folyamat megszerzi minden létező ontológiai megalapozásának tulajdonságait. Ugyanakkor van egy vélemény, miszerint a történelem a változékony, maradandó megtestesítője.
Igen, határozottan egy történetet értünkegy halom véletlenszerű esemény, eltérő tények nem keltik a stabilitás és az állandóság érzését. Ez a történelmi valóság természetének külső, felszínes megértése. A tudomány filozófiai problémái abban is rejlenek, hogy ha a történelmet egyetlen, egyirányú folyamatnak tekintjük, amelyen belül változások lehetségesek, ebben az esetben a történelem ontológiai alapként működhet. Ez a folyamat a felfogó történelmi szubjektum tevékenysége folytán bontakozik ki és létezik. A történeti folyamat szubjektum általi észlelése, megismerése és értelmezése a „történelem eszméjének” a történeti tudatban való reprezentációján keresztül történik, mint a tudomány filozófiai problémája, szervesen magában foglalva a természettudomány filozófiai problémáit is.
A történelmi folyamat, mint más filozófiaia társadalomtudományok bölcsészettudományi problémái, számos természettudományos tudományág tárgya. A kutatás tárgyának sajátosságait figyelembe véve objektív reflektálása csak elméleti szinten lehetséges. Az emberiség számos paradigmát dolgozott ki a történelem megértésére: teológiai, filozófiai és tudományos. De ezek közül a filozófia teszi lehetővé a tudós számára, hogy magas kategorikus szinten reflektáljon a történelmi valóságra, amely potenciálisan általános történelmi elméletek formájában is kifejezhető. Bennük az empirikus történelem ötvöződik az elméleti történelemmel, és a történeti és a logikai szintézis fogalmi formában van.
A társadalmi valóság képe megragadhatóaz emberek viselkedésében, értékorientációik jellegében, a politikai szerveződés formáiban és az úgynevezett „történelem-gondolatban”. A társadalomtudományok filozófiai problémái a bölcsészettudományban, beleértve a "történelem eszméjét" is, ebben a kontextusban speciális dinamikus oktatásként működnek, amelynek célja a lét ellentmondásainak leküzdése a mindennapi tevékenységek során.
A filozófiailag megértett eszme úgy viselkediknemcsak elméleti, hanem gyakorlati, szellemi, a valósághoz való hozzáállás bizonyos forrása. Ebben a kontextusban értve a "történelem gondolatát" elméleti ideológiai és módszertani oktatásként mutatják be. Ontológiai előfeltétele a történelmi személy létének: ez a személy időbeli öntudata a tapasztalata révén. A „történelem gondolatának” fogalma lehetővé teszi számunkra, hogy megragadjuk és kifejezzük a társadalmi élet folyamatos folyamatát a történelmi dimenzió terében.
Az ember mindig a történelemben él, de csak akkorkezdi megérteni annak különleges értékét és jelentőségét, felmerül egy integrált történeti és filozófiai fogalom, sőt, kialakulnak a társadalomtudományok filozófiai problémái, amelyek fő feladata ennek az értéknek racionális eszközökkel történő kifejezése, bemutatása a rendszerezett "történelem-gondolat" formája. A történész munkájában a "történelem gondolata" hozzájárul a történelmi folyamat holisztikus képének kialakulásához. Ugyanakkor minden korszaknak megvan a sajátos elképzelése a "történelem eszméjéről", amely a társadalmi valóság képének alapvető eleme. A társadalmi élet dinamikája a társadalmi valóság képének megváltozásához vezet, amely a „történelem eszméjének” megváltozását vonja maga után. Ezt a logikát követve arra a következtetésre jutunk, hogy éppen a „történelem eszméje” koncepció történetisége van.
