Bármely politikai folyamatban vannak események,amelyek szimbolikus jellegűek. Előrelépésük azt jelenti, hogy a Rubicon elmúlt, és a régihoz való visszatérés már nem lehetséges. A Szovjetunióban a perestroika jelentős hatással volt a közélet minden aspektusára, ám amíg az egyik párt törvényes dominanciája megmaradt, sok hétköznapi ember és politikus még a legsúlyosabb változásokat átmenetinek tekintette. A Szovjetunió alkotmányának 6. cikke eltörlése Rubiconmá vált, amely elválasztotta a régi szovjet rendszert az új orosztól.
A Szovjetunió politikai rendszerének lényege az 1977. évi alkotmány szerint
Az úgynevezett Brežnevi alkotmány, pompásanA Legfelsõ Tanács 1977. október 7-én elfogadott ülésén nemcsak számos jogot és szabadságot garantált a polgárok számára, hanem megszilárdította az addig fejlesztett politikai rendszert. Az alaptörvény korábbi változataihoz hasonlóan a legfelsõbb hatalom a kétkamarás Legfelsõ Tanácshoz tartozott, amelyet a képviselõk kongresszusán választottak meg. A hatodik cikk innovációvá vált, amelyben a kormányzó kommunista párt elismerte az egyetlen olyan politikai erő szerepét, amely hatalommal rendelkezik. A legmagasabb szintű jogalkotási szinten még az ellenzék és az alternatív választások elképzelését is elutasították.
Perestroika és a politikai élet változásai
A Szovjetunió alkotmányának 6. cikke nem került eltörlésrevalamiféle spontán jelenség. Az ország folyamatosan halad ezen esemény felé, kezdve az 1985 tavaszán a hatalomra jutással, M.S. Gorbacsov. Az általa bejelentett perestroika elsősorban pontosan a politikai szférában található meg. A nyilvánosság politikája és a megtorlások áldozatainak rehabilitációja, számos kérdésről folytatott nyílt vita és politikai vita az újságok és folyóiratok oldalain - mindezek a jelenségek hétköznapikká váltak, és készen állt a polgárokat komoly változásokra. Ezen reformok egyike a pártok és a szovjet testületek hatalmának szétválasztására tett kísérlet, amelynek eredményeként 1989. tavaszán összehívták a népszerûen választott népi képviselõk kongresszusát, amelynek megválasztását hosszú idõnként elsõ alkalommal, alternatív alapon tartották.
A Szovjetunió alkotmányának 6. cikke törlése: megtették az első lépést
Az első kongresszus óriási szerepet játszott ezekbenaz 1980-as évek végén - az 1990-es évek elején zajló politikai folyamatok, amelyek a hatalom összeomlásához és a demokratikus állam építésének megkezdéséhez vezettek hazánkban. Többek között, ebben a kongresszusban először nyilvánvalóan felszólították a Szovjetunió alkotmánya 6. cikkének eltörlésére. Az az év, amikor ez történt, nagy jelentőséggel bírt hazánk számára: A következő ötéves időszak vége már közeledik, amelynek eredményei messze nem tűntek fényesnek. A kelet-európai szocialista tábor fokozatos összeomlását számos köztársaság (elsősorban balti) vágya kísérte az Unióból való kilépéshez. Ebben a helyzetben A. Szaharov az ellenzéki Interregionális Csoport egyik vezetõje megkövetelte a hírhedt hatodik cikk törlését. A legtöbb nem támogatta őt, de az alapkövet letették.
Szovjetek II. Kongresszusa: folytatódik a törlésért folytatott küzdelem
A szovjetek második kongresszusán, amelynek kezdete1989. december második évtizedében a politikai helyzet még radikálisabbá vált. A Szovjetunió alkotmánya 6. cikkének eltörlése a plenáris ülések előtt is a fő kérdés. Az interregionális csoport ugyanakkor követelte, hogy e kérdést vegyék fel a napirendbe, de a kongresszus konzervatív többsége nem támogatta. Aztán Szaharov tömeges tüntetésekkel fenyegetett, amelyek közül az első halála után 1990 februárjában került sor. Kétszáz ezer hatalmas tömeg az Alkotmány határozott módosítását követelték. A hatóságoknak már nem volt joguk figyelmen kívül hagyni az emberek hangulatát.
Konszenzus keresése
Amikor a képtelen fenntartani egy pártAz országrendszer nyilvánvalóvá vált, a felső pártvezetés elkezdett keresni a legmegfelelőbb utat ebből a helyzetből. A SZKP Központi Bizottságának február 5-én tartott plenáris ülésén Gorbacsov kompromisszumot javasolt: az elnök intézményének bevezetése és a Szovjetunió alkotmánya 6. cikkének eltörlése. Az év csak most kezdődött el, de nyilvánvaló volt, hogy egyre nehezebb lesz a tömegek visszatartása, amelyet minden oldalról radikális politikusok kezdeményeztek. A szemtanúk szerint a plenáris ülés legtöbb résztvevője rendkívül negatív volt ezekkel az újításokkal szemben, azonban a szavazás során mindenki megegyezett, hogy felemeli a kezét. Aláírták az ország kommunista pártjának monopóliumát.
Jogi konszolidáció és következmények
A párt legmagasabb hatósága által elfogadott határozatJogalkotási jóváhagyásra volt szükség. E célból 1990 márciusában egy harmadik - rendkívüli - kongresszust hívtak össze, amelynek célja az ország alkotmányának vonatkozó módosításainak elfogadása volt. Ezúttal nem volt komoly vita, és 1990. március 14-én jelentős eseményekre került sor: a Népszövetség megszűnt a társadalom „irányító ereje”, és M. Gorbacsov lehetőséget kapott arra, hogy egy fokozatosan összeomló ország első elnökévé váljon. Mint kiderült, a Szovjetunió alkotmányának 6. cikke eltörlése nem a politikai helyzet stabilizálódásához, hanem egy még nagyobb válsághoz vezetett. Az ország elvesztette összekötő részeit, a szétesés folyamata gyakorlatilag visszafordíthatatlanná vált.
Ma az alkotmány 6. cikke eltörlésének következményeiA Szovjetuniót eltérően értékelik. Egyes kutatók ezt a hatalmi hatalom összeomlásának egyik legfontosabb pillanatát tekintik, míg mások éppen ellenkezőleg azt jelzik, hogy az ország egyszerűen visszatért a huszadik század elején, amikor többpártrendszer létezett, és a fejlődés demokratikusan zajlott. A két fél egyetért abban, hogy az alaptörvény e pontjának megtartása már nem felel meg az 1990-es politikai realitásoknak.
A közelmúltban elvesztette a monopóliumota párt nagyon gyorsan elvesztette pozícióját. Nem sokkal az 1991. augusztus eseményei után tiltják és a kommunisták megkezdik a politikai identitásuk feltárásának fájdalmas folyamatát.
