A világtörténelem tele van különféle kifejezésekkel és idiómákkal, óamelyet sokszor hallottunk, de nem gondoltunk gyakran arra, hogy mit jelentenek. Néhány szó irodalmi művekből, filmekből vagy dalokból ismerős számunkra. Vannak olyan kifejezések is, amelyeket az első és a második világháború, valamint a polgári konfrontációk hoztak elénk.
őstörténet
¡Nincs pasaran!- mit jelent ez a kifejezés Oroszországban, Spanyolországnak köszönhetően megtudták. Bár valójában először a franciáknak köszönhetően vált ismertté, és nem volt egészen hasonló a spanyol verzióhoz. Ils ne passeront pas! fordítva: "Nincs bérlet!" és először 1916-ban használták.
Ez a politikai szlogen az Első alatt jelent megVilágháború, vagy inkább a verduni csatában, amely majdnem 10 hónapig zajlott: február 21-től december 18-ig. Ez a csata az egyik legnagyobb és legszörnyűbb volt, ezért Verdun húsdarálóként vonult be a történelembe. A helyes cselekedeteknek köszönhetően a franciák képesek voltak megállítani a németeket.
Abban az időben a híres francia tábornok, Robert Georges Nivel, aki bár jobban kedvelte az agresszív cselekedeteket, mégis védekező álláspontra helyezkedett, azt mondta: "Dehogy!"
Most nehéz megmondani, hogy ezek előtt vagy után Nivelleszavakat ábrázolták a propaganda plakátokon. De már 1918-ban On ne passe pas! látható volt a Marne második csatájának plakátján. Ezenkívül a szólást a helyőrségek jelein kezdték használni.
hírnév
Felkiáltás ¡Nincs pasaran!(spanyolból fordítva - "Nem fognak átjutni") éppen a spanyol polgárháború idején vált ismertté. Eseményei 1936 júliusától 1939 áprilisáig zajlottak. Aztán a Második Spanyol Köztársaság és a lázadó Franco közötti konfliktus szörnyű katonai akcióvá fajult.
Francisco Franco köztudottan úttörőfasizmus Spanyolországban. Olaszország, Németország és Portugália támogatta. Ezért nem meglepő, hogy a háború előtti időszakban úgy döntött, hogy megragadja a hatalmat Spanyolországban, hogy később Hitler oldalán meghódítsa a világot.
Női sors
A polgárháború idején a frankok közeledtekfőváros. De az antifasiszta erők készek voltak megvédeni magukat. A „Nem pasaran!” Kifejezés szerzője, ami azt jelenti, hogy „Nem fognak átadni!” a Dolores Ibarruri Franco-diktatúra ellenzékese lett. Abban az időben gyakran hívták szenvedélynek.
A nőnek nagyon nehéz sorsa volt, mint bárkineka kor egy másik aktív politikai alakja. Miután Franco eljutott a fővárosba, át kellett költöznie a Szovjetunióba. 1975-ig élt ott, Franco halála után visszatérhetett szülőföldjére.
Politikai szlogen
A polgárháború után sokan megismerték a ¡Nem mondatotpasaran!, ami ezt a szlogenet jelenti, és ki használta először. Dolores ezt a kifejezést nemcsak pusztán idiomatikussá tette. A hétköznapi szavakat az egész antifasiszta mozgalom szimbólumává változtatta. Franco első próbálkozása során az ország meghódítására ez a kifejezés sikeres volt. A fasisztának le kellett állítania az offenzívát. Diktatúrájának ellenzői pedig legközelebb egy újabb „Pasaremos!” Szlogennel álltak elő, amely nem kapott olyan népszerűséget, mint a „No pasaran!”, Ami azt jelenti, hogy „átmegyünk!”
Szomorú vége
Mint tudják, Madrid először ellenálltfasiszták. De a spanyol polgárháború eredményeként Francisco Franco ennek ellenére Spanyolország diktátorává vált, és 1975-ig, haláláig az is maradt. 4 nappal a háború vége előtt a diktátor válaszmondatot mondott - Hemos pasado, ami azt jelentette, hogy "Elmentünk".
Egyéb lehetőségek
Mint már kitaláltuk, a ¡No pasaran!, ami azt jelenti, hogy "Nem fognak átjutni!", a spanyol polgárháború idején használták. Vannak, akik tévesen kombinálják ezt a politikai szlogenet Viva la Kubával! Valójában ez két különálló kifejezés, amelyeket különböző időpontokban használtak, és amelyeket hivatalosan sehol nem rögzítenek együtt.
Általánosságban elmondható, hogy a kubai forradalom története megmaradttöbb híres jelmondat, amelyek általános idiómákká váltak. Közülük sokan nagyon agresszívek és dacosak voltak. Például ¡Kuba - sí! ¡Yankee - nem! vagy Yankee menj haza! Kubában is gyakran használták a Patria o muerte-t! ("Haza vagy halál!").
A szovjet és a posztszovjet megnyilvánulások is voltaknagyon népszerű. Nem mindig voltak harcosak. Néhány dicsőített hatalom: "Minden hatalom a szovjeteknek!" Néhányan cselekvésre szólítottak fel: "Tanulj, tanulj, tanulj". Volt olyan is, aki éppen ellenkezőleg, a békét szorgalmazta: "Béke - béke!" vagy "Béke, Labor, május".
