Tehát a termelés és egyéb tevékenységekfolyamatos, minden vállalatnak oldószeresnek és folyékonynak kell lennie. Mint tudják, a likviditás azt jelenti, hogy egy ingatlan képes monetáris formává átalakulni. A vizsgált kontextusban azonban a vállalkozás likviditása azt jelenti, hogy képes időben és teljes mértékben kifizetni kötelezettségeit. Nyilvánvaló, hogy a legérdekesebb a cég azon képessége, hogy behajtsa a legsürgősebb adósságait. Ugyanilyen nyilvánvaló, hogy ehhez a szervezetnek elegendő likvid eszközzel kell rendelkeznie. Ennek az elégségességnek az értékelését egy speciális mutatócsoport - a likviditási mutatók - segítségével végzik. Ide tartozik a kritikus likviditás, a teljes és az abszolút likviditás aránya.
A leggyakoribb mutató csak az, ami viselaz általános név a teljes lefedettségi mutató. Jellemzi a vállalat likvid eszközeinek elégségét a legsürgősebb kötelezettségek teljesítésére. Mint minden likviditási mutató, ezt az arányt is arányként számítják. Az arány kiszámításához el kell osztani a társaság forgóeszközeit a rövid lejáratú kötelezettségek összegével. Érdemes megjegyezni, hogy a likviditási mutatókra vonatkozóan standard értékeket állapítottak meg, különösen ennek az aránynak nagyobbnak kell lennie, mint 1, de kevesebb, mint 2. Az alsó határ meghatározza az ingatlan elégségét az adósságok fedezésére, a felső pedig - a tulajdonság használatának hatékonysága. A forgóeszközök teljes értékének több mint kétszeres túllépése a rövid lejáratú kötelezettségek felett azt jelzi, hogy használatuk hatástalan. Ha a kialakult tartalékok összegét kizárjuk a számításból, akkor meghatározható a kritikus (gyors) likviditási arány.
A készletek kizárásának lényege, hogyegyrészt a forgalomban lévő eszközök legkevésbé likvid alkotóelemei, másrészt eladáskor gyakran csak a költségek kevesebb mint a felét segítik elő. A kritikus likviditási ráta tehát azt mutatja, hogy a vállalat likvid forrásai mennyire fedezik az adósságokat a követelések teljes összegének behajtása esetén. A számítás sajátosságaiból világossá válik, hogy ez az arány nem lehet több, mint a korábban figyelembe vett, és alsó határa szintén az 1. szinten van meghatározva, és a likviditás követelményét támasztja. Ezen arány kiszámításakor némi kiigazításra lehet szükség, hogy csak a likvid eszközöket vegyék figyelembe. Tény, hogy a kizárt készlet egy része likvidebbnek bizonyulhat, mint a számításban szereplő követelések vagy pénzügyi befektetések. Ez főleg a késztermék azon részére vonatkozik, amelyet előre fizetnek. A számításba bele kell foglalni a készlet ezen részének költségét. A kétes követelések összegét illetően ki kell zárni a számításból, hogy ne becsüljük túl az együtthatót. Ezenkívül az illikvid pénzügyi befektetéseket nem szabad figyelembe venni a számítás során. Az így meghatározott kritikus likviditási ráta sokkal pontosabb és közelebb kerül a valós helyzethez.
Ha azonban csakabszolút likvid vagyont, azaz pénzt és vagyont, amelyet egyenértékűnek ismerünk el, az eredmény az abszolút likviditási mutató értéke lesz. Leírja az azonnali kiegyenlíthető kötelezettség százalékát.
Ezeknek az együtthatóknak meg kell lenniükelemezni kell. A legegyszerűbb módszer tanulmányozni az időbeli változásukat, azonosítani a trendeket. Például, ha a kritikus likviditási ráta egy bizonyos időszakra 1,5-ről 0,9-re csökkent, akkor ez egyértelműen lehetővé teszi számunkra, hogy megítéljük a vállalkozás pénzügyi helyzetének romlását. Megköveteli a helyzet normalizálására irányuló vezetői döntések elfogadását.
