Száraz tudományos nyelven könnyen lehet válaszolniarra a kérdésre, hogy mi a serdülőkor. Ez a gyermekkor és a felnőttkor közötti kor. De az életben néha nagyon nehéz egyértelmű vonalat húzni azon a helyen, amikor a babák és autók ideje lejár, és megkezdődik az önálló felnőtt élet. Talán soha nem jön el ez a kor anya és apa számára.
Hogyan engedjék el a gyereket?
Az oktatás jelenlegi szokásai és módjai ilyenekami akkor számít normának, ha egy gyermek még egy intézetben tanulás közben is családban él, bár néhány évtizeddel ezelőtt serdülőket 11-12 éves gyermekekként oktatási intézményekbe küldtek. A cári Oroszországban megszületett az "ifjúság" kifejezés, amely leggyakrabban azokra a fiatal férfiakra vonatkozott, akik saját családjukat hagyták hallgatóként különböző kézművesek, papok és nemesek számára.
És itt vannak szüleik szeretett fiai és lányaiszívesen megmutatják függetlenségüket, függetlenségüket, minden viselkedésükkel világosan megmutatják, mi a serdülőkor. A serdülőkor nehézségei olyan szükségszerűségek, amelyeket minden embernek át kell élnie és le kell küzdenie. Ebben a korban kardinális változások vannak a pszichológiában és a fiziológiában. És a tegnapi gyermeknek néha nagyon nehéz önállóan megvalósítani és megérteni ezeket az átalakulásokat.
Mi a serdülőkor korosztálya?
Mi a serdülőkor, a kortársak elégedetteknehéz megérteni. A huszonegyedik században szokás mondani "tinédzser" vagy nyugati módon: "tinédzser". Az angol nyelvű fordítás szó szerint 13 és 19 év közötti életkornak tekinthető (tini - egy személy életkora ebben a keretben, kor - kor).Ez a kifejezés gyökeret vert, és széles körben használják mind a tudományos irodalomban, mind a mindennapi életben. Közvetlenül jellemzi a serdülőkort, a benne rejlő kort. Ugyanakkor a nyugati pszichológusok eltávolodtak az összes gyermek világos osztályozásától és kiegyenlítésétől, egy méret mindenkinek megfelel. A gyermekkor utáni időszak valakinek 11-kor kezdődhet és 19-kor ér véget, és valaki 13-14 évhez közelebb kezd nőni, míg maga az átmeneti életkor nem tarthat tovább 15-16 évnél. Minden tisztán egyedi. Ráadásul a lányoknál ezek a folyamatok korábban és kissé könnyebben mennek végbe, mint a srácoknál.
A serdülőkor nehézségei
A lányok pszichéje stabilabb, kevésbé valószínűengedjen a lázadó hangulatnak, talán az anyával való kommunikáció miatt, aki valóban elmélyül problémáikban és tapasztalataikban. A fiúk kezdenek érezni a testükben bekövetkező változásokat, rájönnek, hogy felnőtté válnak, de rokonaik akaratától való függés leveri és zavarba hozza. Mindez elszigetelődéshez, elhatárolódáshoz, konfliktusokhoz vezethet mind otthon, mind az iskolában, az utcán.
Általánosságban a konfliktushelyzetek egyértelművé teszikmi a serdülőkor, tárja fel minden problémáját, a nevelés tökéletlenségét, komplexusait, a kamasz pszichéjének stabilitási szintjét. Ritka, hogy ebben az időszakban bárki elkerülje a családi problémákat. A szülők számára nehéz felismerni, hogy szeretett gyermekük megszűnik gyermek lenni, meg kell tanulniuk hallgatni, csökkenteni kell az ellenőrzés szintjét és el kell engedni egy kicsit. A teljes jogú és tekintélyelvű menedzser szerepe az a hiba, amely elkerülhetetlenül veszekedésekhez és félreértésekhez vezet a szerettei között.
A serdülők kortársaikkal, tanárokkal, szülőkkel való kommunikációjának jellemzői
A különbségek szintén nagyon egyértelműekserdülőkor gyermekkortól a családon és az iskolán kívül, kortársak, barátok és ellenségek körében. Ez a személyiség és a maximalizmus kialakulásának kora, amelyet az idealizálás és a gondolkodás polaritása jellemez. Ha a gyerekek mindent szó szerint értelmeznek, akkor serdülőkorban kezdődnek az első próbálkozások és készségek a logikai következtetések levezetésére. A tizenévesek megpróbálnak helyet szerezni a napsütésben, megtörténnek az első lépések, hogy megszilárdítsák társadalmi helyzetüket, a vezetésért és a tekintélyért folytatott harcot.
Változások a serdülőkor megjelenésével és az iskola, a tanárok szemléletével. Ha korábban a tanárt és szavait nem kérdőjelezték meg, most vitatkozni kezdenek, megvédik személyes véleményüket.
Serdülőkorban a szülőket meg kell adnisok figyelmet fordítson gyermekére, tanuljon meg nemcsak hallgatni rá, hanem hallgatni, konzultálni is. A fiatalok véleményének süketsége helyrehozhatatlan következményekhez vezethet, amelyek mind a gyermek, mind a családja egész jövőbeni életét befolyásolják.
