Régen az egyik legsúlyosabb betegség voltami a beteg halálához vezetett, himlőt vettek figyelembe. Most ez a vírus teljesen legyőzött, így szinte lehetetlen megfelelni vele. Ezt a fertőző betegséget a levegőben lévő cseppek közvetítik a fertőzött emberrel való közvetlen érintkezés útján. Kívülről súlyos kiütésként nyilvánul meg, amely a beteg testét nagy fekete hólyagokkal borítja.
A legnagyobb fertőzésveszély az elsőnél fordul előegy héttel a kiütés után, mert ebben az időben a fertőzött részecskék maximális száma felhalmozódik az emberi nyálban. A bőr hegesedése után a fertőzés továbbadásának lehetősége jelentősen csökken, de nem tűnik el teljesen.
A himlő vírus akkor kezd fejlődni, amikor bekerülnyirokcsomók, és már a negyedik napon a vérárammal együtt elterjed az egész testben, és főleg a csontvelőig és a lépig. Az inkubációs periódus körülbelül 8 nap, vagyis ez idő alatt a betegség semmilyen módon nem nyilvánul meg.
Az első tüneti megnyilvánulások közé tartozika testhőmérséklet és az általános gyengeség hirtelen emelkedése. Miután a test összes erén átterjedt, a fertőzött sejtek elkezdenek behatolni a bőr felső rétegeibe. A gyulladásos folyamat duzzanatot és hólyagosodást vált ki.
Már a 12. napon a himlő a fájdalomban nyilvánul megizmok, hát, súlyos fejfájás, hányás kíséretében. Az általános rosszullét hátterében az elmék elhomályosulnak. Két héttel a fertőzés után kiütés alakul ki, amely szó szerint folyadékkal töltött buborékokká válik egy napon belül. A kiütések fokozatosan megkeményednek és sötétednek, majd felszakadnak, sebeket képezve. És már három héttel a fertőzés után kéreg borítja őket, amelynek gyógyulása után hegek maradnak.
Először is, a himlő abban nyilvánul mega szájnyálkahártya területei, valamint az arc és a kezek fokozatosan terjednek az egész testben. Sőt, a fertőzés terjedési üteme szembetűnő, mert a kiütés, amely csak az arcon volt nyomon követhető, már másnap megjelenik a beteg egész testén.
A himlő betegség összetéveszthető a közönséges betegséggelbárányhimlő. Megkülönböztető jellemzője, hogy a kiütés után a beteg sokkal jobban érzi magát, a testhőmérséklet normalizálódik, míg bárányhimlő esetén a kiütés csak rontja a fertőzöttek egészségi állapotát.
Jellemzően olyan emberek, akik további 20 évig oltottakhátul megbízhatóan védettek a fertőzéssel szemben. A vakcinázást megelőzésként alkalmazzák a beteggel való közvetlen érintkezéshez. Az oltást a kapcsolatfelvételtől számított 4 napon belül be kell nyújtani. Ugyanakkor minden rokon és közeli ember szoros orvosellenőrzés alatt áll, mert bármikor fertőzést kaphatnak.
Az oltás után ez a hely kialakulegy kicsi seb, élő, aktív vírust tartalmaz, ami azt jelenti, hogy a tapintható érintkezés a kiütés elterjedéséhez vezethet az egész testben, valamint megfertőzhet egy másik személyt. Az ilyen következmények elkerülése érdekében a vakcinát kapó személynek és egész környezetének kezét alaposan meg kell mosni.
Elméleti adatok szerint ez a betegség nemöröklődik, vagyis himlővel fertőzött terhes nő hordozhatja a babát. De a gyakorlatban ezt nagyon nehéz elérni, mert a kismama általános állapota olyan, hogy nem képes ellenállni magának a születési folyamatnak. Az utolsó himlőfertőzés esetét 1977-ben figyelték meg, ezt követően örökre meg lehetett szabadulni a vírustól.
A himlő betegségamelyet a modern orvosok nem tudtak meggyógyítani. Az orvostudományban csak annyi áll fenn, hogy fenntartja a beteg általános állapotát antibiotikumokkal. Így csak a tünetek szűnnek meg, nem maga a vírus. Ennek ellenére ezt a betegséget a széles körű oltásnak köszönhetően teljesen felszámolták, ezért nem kell tartani annak megismétlődésétől.