Fable "A szamár és a csillogó": a tudatlanság győzelme

Egy tisztességtelen helyzet, amikor a tudatlanságot megítélni a dolgok megítélése, az elméje és az ellenőrizhetetlenek ízlése gyakran találkozik felzaklatással. Ez a mese, Ivan Krylov, a "The Donkey and the Nightingale".

összeütközés

A kortársak azt mondták, hogy ihlette a költőthozzon létre egy munkadarab az ő életében. Egy magas rangú méltóságok meghallgatása után művészi kivitelezés Krylov mesék, dicsérte író, de szidtam neki, amit nem vette a példát egy másik szerző (aki írta sokkal gyengébb, mint Krylov). Ömlött a meséjét bűnét, Ivan Andrejevics is sikerült létrehozni egy illusztráció a tipikus különbség a tagadhatatlanul tehetséges alkotó és tudatlan, de arrogáns kritikus. A konfliktus örökre van ítélve. Többszörös vetülete az életünkbe olyan időkben történt, amikor "a szakács kezdte uralkodni az államról". Alkotók, akiknél már fájdalmas pillanatok a zavarodottság, amikor befolyásos személyek leereszkedően megveregette őket a vállát, hogy őszinte legyek a butaság műveik Örömteli látni allegóriája a konfliktusokat, és így ez egy mese „szamár és a csalogány”.

Művészeti eszközök

A szerző nagylelkűen használja az irodalmi technikákatKépek karakterekből stílus beszéd karakterek, leírja az abszurd helyzetet. Mindenekelőtt az ellenzék jön létre. Szamár, a megszemélyesítője a makacsság és a butaság, ellentétben a csalogány - jelképe az inspiráció és a költészet. Durva beszéd A szamár rögtön feltárja nyers és ambiciózus természetét. Utal a Nightingale volt unassumingly: haver, szamár masterische ... hallott a szép ének a Nightingale, de kétségek: „... egy igazán nagy l ... képességét, hogy” A Nightingale - egy mennyei ének - minden vezet körül örömében. Noun „képessége”, amely korábban a Donkey, szembeállítva a művészet, a jelenség a Nightingale.

A szerző azt sugallja, hogy egymást megerősítikigék, átadva az egyedülállóan gyönyörű trilla „csattant”, „sípoló”, „öntött”, „húzott”, „finoman meggyengült”, „kaptam egy cső”, „lövés morzsolt.” Fable „szamár és a csalogány” beszívja a teljes összhang, amely előfordul a természetben és az emberek lelkét a csalogány dala. Nem csoda, hogy a szerző itt használ a nagy szókincs: kedvenc istennője a hajnal minden hallgat, és megnyugodtam, megállapítják a csordát. A lelkipásztori motívum érezhető. A narráció eléri a csúcspontját, amikor a pásztor meghallgatja a Nightingale-t "kicsit lélegezni". Alig dal megszűnik, szamár veti keménykezű értékelése: „Elég” Krilov megsokszorozza szatirikus hatást, leírja, hogyan art reagál a szorongó énekes „mély” kritikus: hülye „a földre bámult a homlokán.” Csak a Nightingale-t hallgathatja "unalom nélkül". És persze, úgy gondolja, hogy nagyszerű ismerős, ezért úgy véli, hogy kötelessége tanítani. Donkey fontos tudnivalók beiktatásával itt köznyelvi szó „kihegyezett”, hogy Nightingale jobb lett volna, ha ő énekelt egy kakas „tanulni egy kicsit.” A morális mese „szamár és a csalogány” fejezik ki egy rövid és tömör mondatot: „megszabadulni az Isten, és van egyfajta bírók.” Valójában a hamis szamár hatóság nagy akadályt jelent a művészet számára, amelynek célja az élet megteremtése.

Krylov "Donkey and Nightingale" fabábja a jegyzetekben

A Krylov történetének története inspirálta az oroszota zeneszerzők hasonló munkákat hoznak létre ebben a témában. Dmitrij Shostakovich az I. Krylov két meséke című esszéjében rendkívüli kifejezést mutatott be egy dallamos nyelven a karakterek élethelyzetének összeütközése. Rimsky-Korsakov romantikája egy népszerű mesék szavaival nagyon kifejező.

Tehetetlenség, lassúság, tapintat hiánya,a képtelenség finom érzelmi impulzusokra - ezek azok a tulajdonságok, amelyeket a "Szamár és a csalogány" mese nevetségessé tesz, vagy inkább szerzője - ragyogó publicista, költő és műfordító, Ivan Andreevich Krylov.