Az közbenső szavak hivatalos részekolyan beszédek, amelyek nem rendelkeznek számos olyan nyelvtani tulajdonsággal, hogy függetlennek lehessen tekinteni: nincsenek számkategóriájuk, nemük, nem hajlik meg, és nem változnak esetekben és számokban. Igen, és a hozzájuk rendelt javaslatokban a szerep nem a legfontosabb. Ennek ellenére nem teljesülhet nélkülük, főleg a szóbeli beszédben.
A tény az, hogy az interjection a beszéd része,amely kifejezi egy bizonyos érzetet anélkül, hogy megnevezné, és más kontextusban a jelentés eltérő lehet, még akkor is, ha a szó ugyanaz. Ezen felül ösztönözhetik a cselekvést. A legtöbb kutató hajlamos azt hinni, hogy az úgynevezett "udvarias" vagy az "etikett" szavakat szintén hozzá lehet tulajdonítani ehhez az osztályhoz.
Az közbeiktatás nem érthető jólnyelvi jelenség. Ennek ellenére három meglehetősen különálló kategóriába sorolhatók: érzelmi, imperatív és etikett. Az első kategóriába beletartoznak az olyan közbeszólások, amelyek példáira azonnal mindenki jut eszembe: „ah”, „ó”, „éljenzés” és így tovább. A második kategória különféle „hé”, „tsyts”, „kysh” és hasonló szavakat foglal magában. A címkék udvariassági képleteket tartalmaznak - „hello”, „búcsú”, „bocsánat” és mások.
Nyilvánvaló, hogy néhány szó belement ebbe a kategóriábainterjúciók a beszéd független részeiből, ezért származékoknak nevezzük őket. Vannak nem származékos termékek, amelyek egyszerűbbnek tűnnek. A főnevek és igék általában a szolgálat kategóriájába kerülnek, de elméletileg szinte bármely szó belemerülhet egy vagy másik helyzetben az "Interjection" kategóriába.
Ez a jelenség gyakoribb a szóbeli beszédben, mint aFikcióként írt, azonban az ilyen szavak használata is jellemző. Különösen gyakran használják őket zsargonnal és idegen szavakból származó nyomkövető papírral együtt. Ez különösen nyilvánvaló a serdülőkorú környezetben. A globalizáció az orosz nyelvbe olyan szavakat vezetett be, mint a „wow”, „oké” és még sokan mások. Mellesleg kíváncsi, hogy az interjekció nem minden nyelv hangok univerzális kombinációja. Általában hasonlók, de gyakran különböznek egymástól. Például egy kötelező közbeszólás, amely orosz hallgatásra szólít fel, úgy hangzik, mint "ts-ss", angolul "hush", németül pedig "pst". Van valami hasonló hangzásukban, valószínűleg ebben az esetben kezdetben onomatopoéia volt.
Mellesleg, vele vannak a zavargások.Valójában meglehetősen könnyű különbséget tenni közöttük - az onomatopoéia általában csak a kép képén mást jelent. Vagyis az állatok „másolatai”, valamint azok a szavak, amelyek célja egy bizonyos hang meghallgatása (pl. „Taps”, „bumm”), erre a kategóriára vonatkoznak.
Egy másik érdekes szempont:idegen nyelv elsajátításakor szinte semmi figyelmet nem fordítanak az interjelekciókra. Ennek a körülménynek (vagy számos más oknak köszönhetően) az ember még a tanult nyelv országában való hosszú tartózkodás után is továbbra is érzelmi közbenjárásokat alkalmaz anyanyelvén. Egy másik valószínű ok lehet ezeknek a hangoknak a eredete - ezek tudattalanul, reflexív módon törnek ki.
A közbeszólások rendkívül fontosak az életünkben. Nem mindig észrevehetők, de segítenek a beszédet élénkebbé és érzelmesebbé tenni.
