A munkajog fogalma és tárgya alapvető fontosságúkülönböznek a tudomány más ágainak fogalmától és tárgyától, és olyan munkaviszonyok komplexumát képezik, amelyek a munkaerő használatával összefüggenek, nem függetlenek, hanem egymástól függenek. Az ilyen típusú törvényeknek megvannak a saját módszerei és a jogi szabályozás alapelvei is.
A munkajog fogalmát két oldalról kell figyelembe venni annak lényege és célja megismerése érdekében a társadalomban: erkölcsi és pozitív.
Pozitívként a jogszabályok rendszerét képviseli, amely magában foglalja a munkavállalók jogait és garantálja azok végrehajtását.
Az erkölcsi oldal az, hogy a normákA munkajog garantálja a munka szabadságát, a társadalmi igazságosságot a munka világában, és biztosítja az emberi jogok megvalósítását a gazdasági és társadalmi kapcsolatok területén.
Az erkölcsi szempont, amely része a munkajog fogalmának, meghatározza két, csak a számára jellemző funkció végrehajtását: a társadalmi stabilitás biztosítását és a szociális védelmet.
Az utóbbi ilyen létrehozásával valósul megjogi mechanizmusok, amelyek biztosítják a munkához kapcsolódó összes emberi jog gyakorlását (ezek különféle garanciák a munkavállalók számára, életük védelme, méltóság, egészség, anyagi javak).
A társadalmi stabilitást a béke fenntartása biztosítja a társadalomban.
A munkajog különös fogalom, mivel nem tulajdonítható teljes mértékben sem magán-, sem államilag. Szinte megjelenésének pillanatától kezdve ötvözi e két típus elemeit.
A szociális biztonsági törvény mellettaz orvostudomány és más tudományágak, a munka a szociális jog részét képezi, amelynek értelmezése tágabb. E tekintetben a munkajog közelebb áll a közjoghoz. Ez a munkaerővel kapcsolatos alapvető jogok és garanciák állami szintű megállapításán keresztül történik, amikor a munkaszerződést a felek elsősorban a törvény által előírt követelményeknek veszik figyelembe.
A munkajog fogalma tartalmazza ésa felek közötti kapcsolatok kiépítése. Ez a szempont megkülönbözteti a többi tudományágtól. A kapcsolatok megvalósítása kollektív és egyéni szinten zajlik.
Amikor egy leendő alkalmazott aláír egy munkátmegállapodással a munkáltatóval, a kollektív képviselõkön keresztül (ezek lehetnek szakszervezetek vagy egyéb testületek) keresztül megkapja a jogát, hogy képviselje és megvédje saját érdekeit. Ugyanezek a képviselők vesznek részt a szerződés feltételeinek kidolgozásában, a munkaügyi viták akkor kerülnek megoldásra, amikor a munkáltató fontos döntést hoz. Vagyis a munkavállaló nem csak külső megfigyelő, hanem aktívan együttműködik a csapattal, bár közvetítőkön keresztül. A munkavállaló jogainak és érdekeinek védelmére, valamint a kapcsolatok kialakítására kollektív és egyéni szinten kerül sor.
Ezenkívül a munkajog fogalma további kétfajta jog normáját tartalmazza: az eljárási és az anyagi jogot.
Időnként vannak olyan javaslatok is, amelyek a jobboldalt hangsúlyozzáka munkaügyi eljárások, mint önálló iparág. A kérdés mélyebb vizsgálata világossá teszi, hogy az ilyen szétválasztásnak nincs értelme és nem is lehetséges, mivel a munkaviszonyokat szabályozó normákat nem lehet leválasztani. Például maga az eljárás elutasítása során annak okait és a felelősséget (anyagi, fegyelmi) csak komplexen kell figyelembe venni.
Az eljárási szabályoktól különálló ipar létrehozása szintén nincs értelme, mivel ezek csak kiegészítik a polgári perrendtartást, de nem helyettesíthetik azt.
Valószínű, hogy a munkajog továbbfejlesztésére a különböző természetű és célú normák ugyanazon jogterületen történő kombinálásával kerül sor.
