A történelem tele van ellentmondásos eseményekkel, a hozzá való hozzáállássalamely viták tárgya a kutatók és a tudósok, valamint a hétköznapi emberek között. Ilyen kétértelmű pillanatok természetesen a Szovjetunió Generalissimo I. Sztálin élete és halála.
Manapság kevés fiatal tudja, hol van eltemetve.Sztálin, és egyáltalán nem gondol arra, hogyan éltek az emberek uralkodása korában. De egyszer elfoglalta magát az ország szinte minden polgárának gondolata.
Joseph Dzhugashvili munkáscsaládban született. Édesanyja jobbágy lánya volt, apja egy cipőgyárban dolgozott Tiflisben. Sztálin grúz akcentusa egy életre megmaradt.
Anyja arról álmodozott, hogy a fiából pap lesz. Emiatt került be a teológiai szemináriumba, ahol először a politika érdekelte.
Idővel a főtitkári tisztség átvételeSzovjetunió, Sztálin az egyik legvitatottabb és legtitokzatosabb személyiségként válik ismertté a világon. A kortársak róla szóló véleményei szembetűnőek sokszínűségükben. Valaki nagyon kellemesnek nevezte a kommunikációban, például H.G. Wells őszinte, tisztességes és becsületes emberként írt róla. Mások ravasz és tudatlan kitérőnek írják le. A hízelgő vélemények többsége híres külföldiektől maradt, míg honfitársai szidták.
A nevét rejtély borítja. Most nem tudjuk megérteni, hogyan történhetett meg, hogy gyűlölték, félték, ugyanakkor az ország fele eljött Sztálin temetésére, és sokan őszintén bántották.
Sztálin halála, akárcsak az élete, érthetetlen,titokzatos, és sok spekulációt és kérdést vetett fel. Csaknem 60 évvel halála után a rejtélyek továbbra is kísértik az emberek elméjét, például sokan felteszik a kérdést, hogy valójában hol temették el Sztálint.
1953. március 5-én hunyt el. Másnap holttestét búcsúzás céljából kiállították a Szakszervezetek Házának Oszloptermében.
Éjjel-nappal az utcákon hatalmas tömegek érkeztek, akik nemcsak a Szovjetunió egész területéről, hanem külföldről is megérkeztek, és sorra várták, hogy búcsút vegyenek a vezetőtől.
Sztálintól hárman búcsúztaknap és három éjszaka. Az ünnepség alatt a Trubnaja tér térségében szörnyű összeomlás történt, amelyben több mint 200 ember meghalt. A pontos adatok jelenleg minősítve vannak.
Ennek a tragédiának az oka az voltA holttesttől való búcsúzáshoz csak a Trubnaja térről lehetett átmenni, ahol csak két keskeny, "G" betű alakban ívelt átjárót kerítettek el katonai felszereléssel. Az újonnan érkező tömeg hátulról nyomta azokat, akiknek még nem sikerült áthaladniuk az átjárón, szorongatták az embereket, nem lehetett kiszállni ebből a tömegből, sokan elestek és nem tudtak elkúszni. Néhányan pedig még a tömegen is áthaladva nem látták Sztálint.
Általában Sztálin temetése, a felmerült összetörésutcák egyedülálló szociálpszichológiai jelenség. Hiszen az emberek mindent elejtettek, és szaladtak Sztálint nézni. Készek voltak feláldozni magukat, hogy a koporsóhoz érjenek. Nem mondható el, hogy ez a vezető iránti szeretet megnyilvánulása volt. De az emberek úgy érezték, hogy valami nagyon fontos történik, az élet örökre megváltozott. Kevesen tudják, hogy Sztálin halálának hírére sok hétköznapi ember sírt (egészen őszintén). Búcsúzni igyekeztek a "szeretett vezértől", hogy meglátogassák Sztálin temetési helyét. Talán könnyeik abból adódtak, hogy mindenki öntudatlanul érezte egy korszak végét és átélte a félelmet, amely mindig a fordulóponton jelentkezik. Vagy talán az az oka, hogy az akkori tömegtudatot propaganda és az uralkodó gondolat fogta el. Az embereknek eszébe sem jutott kételkedni a "nemzetek atyjának" nagyságában és erejében.
Sztálin valóban furcsa alak volt, nem voltegy ember az egész országban, aki közömbösen bánik vele. Ugyanakkor az emberek még soha nem látták élve, csak a krónikákban. És most lehetőség nyílik arra, hogy a saját szememmel meglássam az amúgy is biztonságos diktátort, egy legendás embert. Ez a vágy sok emberben erősebb volt, mint az ész.
Sztálin holttestét balzsamozták, a koporsót felállítottáka mauzóleumban Lenin teste mellett. És 1961-ben, az SZKP 22. kongresszusa után úgy döntöttek, hogy eltávolítják Sztálin holttestét a mauzóleumból. Újratemették egy sírba a Kreml fal közelében.
A holttestet titokban mozgatták, éjszaka a Vörös teret elzárták azzal az ürüggyel, hogy felkészüljenek a november 7-i felvonulásra.
Pontosan annak a ténynek köszönhető, hogy az egész eljárásoly módon hajtották végre, hogy ne vonzza magára a figyelmet, ma már sokan kételkednek abban, hogy Sztálint valójában hol temették el, és azt sugallják, hogy testét még Moszkvából is kivitték.
Most hagyjuk spekulálni ésfeltételezések arról, mi késztette a tömegben halálra ítélt embereket abból a vágyból, hogy életükben legalább egyszer a vezetőre nézzenek. De bizonyos szempontból érthető a viselkedésük. Végül is a Generalissimo komor és titokzatos alakja még mindig megragadja a történészek és az egyszerű emberek fantáziáját.
