A modern és klasszikus nézetek elemzésea politika eredete segít e kategória tartalmának jobb megértésében. Ez azt is lehetővé teszi számunkra, hogy bemutatjuk a tudomány általános felépítését, mint több tudományág komplexumát.
A politikai gondolkodás története aelemi beszélgetések az uralkodó és beosztottjai, az állam és az egyén közötti kapcsolatokról. Az ilyen tükrök szemcséi megtalálhatók az ókori Kína, India és a keleti írásokban is. De a legtöbb tudós számára a politikai doktrína valódi története Arisztotelész és Platón filozófiájával kezdődik.
Платон – самый известный ученик Сократа, а в tovább és Arisztotelész tanár. Abban az időben nagyon megvilágosodott ember volt, létrehozta saját filozófiai iskoláját, sok művet írt. A politológia fejlődéséhez való hozzájárulása az állam első koncepciójának megalkotása (bár utópisztikus formában).
Platón és Arisztotelész azonosította a politikátaz állam és a politikai szféra az állami kapcsolatok szférájával. Az ilyen merev határok ennek a területnek az alulfejlettségének, a többpártrendszer hiányának, a választási folyamatnak, a hatalmi ágak szétválasztásának és sok más, a modern világban meglévő szempontnak köszönhetők. Arisztotelész és Platón politikai modellje a város-poliszon alapult. Polgárai egyszerre két szerepet töltöttek be: magánemberként léptek be a városi közösségbe, és aktívan részt vettek a közéletben, az állam életében. A politikát nem az etikától külön gondolták. Ezt követően ez a megközelítés csaknem két évezredig érvényesült.
A politikai doktrínák további történetéhez kapcsolódika filozófusok figyelmét az államon belüli kapcsolatokról az állam és a társadalom közötti kapcsolatokra irányítva. Ezzel a kérdéssel, a 17. és a 19. század közötti változataiban, olyan személyiségek foglalkoztak, mint Benedict Spinoza és John Locke, Hegel és Karl Marx. Locke például elsőként az államot nem államformaként, hanem emberek közösségeként értette, amely azért jön létre, hogy a társadalomban rend legyen, a magántulajdon megmaradjon.
A 18. században a politikai doktrínák története kiegészültúj gondolatok, amelyeket Charles Louis Montesquieu francia filozófus vezetett be. „A törvények szelleméről” című könyvében rámutatott, hogy e szféra fejlődésének feltételeit nemcsak társadalmi, hanem társadalomon kívüli tényezők (földrajzi, demográfiai, éghajlati és mások) is befolyásolják. Montesquieu felvetette, hogy a terület nagysága befolyásolja a politikai formák jellegét. Például egy birodalomnak hatalmas területen kell elhelyezkednie, ami egy monarchiához elég átlagos, de egy kis köztársaság tovább tart, különben szétesik.
A politikai doktrínák története 18-19 százada társadalom életében részt vevő alanyok látásmódjának, tevékenységük határainak jelentős változása jellemezte. Ha korábban a főszereplők uralkodók és nemesek voltak, most, J.-J. Rousseau, az egyszerű emberek tömegei is bekapcsolódtak a közéletbe.
Ugyanebben az időszakban Észak-Európában és egyesAz európai országokban megjelentek az első politikai pártok, szakszervezetek, választási rendszerek. Mindezek az események megteremtették a modern, új (de nem egységes) szemléletmód előfeltételeit a társadalom szerkezetének megértésében.
Lezuhant a 20. század utolsó évtizedeibenA politikát gazdasági folyamatokra redukáló marxista elmélet. A gyakorlatban azonban más történt. A politika évről évre fejlődött, és egyre inkább eltávolodott a gazdasági érdekektől, és felváltotta azokat a társadalmi tevékenység posztmateriális alapjaival. Megjelentek a csak rá jellemző tulajdonságok, a működés és fejlődés törvényszerűségei.
Szinte minden modern politikai modellaz élet figyelembe veszi Weber politikafelfogását, amely teljesen ellentétes a marxizmussal. A társadalomban a hatalommal kapcsolatos kapcsolatok területének tartotta, hiszen mindenki vagy önmagát akarja vezetni, vagy legalábbis valahogy részt venni a folyamatban.
