A fiatal király stratégiai célokat határozott megcélok: az ország szabad belépése a tengerbe, a kereskedelem fejlesztése. Ezeket csak a háború győzelmének eredményeként lehetett végrehajtani. És a hadsereg azon képessége, hogy akkoriban sikeresen folytatjon csatát, közvetlenül az államgazdaság szintjétől függ, és mindenekelőtt az iparágak, például a kohászat, a textil- és a textilipar fejlődésétől.
Ezért a Péter 1. gazdasági reformja egészébenA 18. század eleje a kohászati üzemek gyorsított építésére irányult. Szinte mindegyik mag, pisztoly és egyéb fegyver gyártására szakosodott. Új növényeket adtak a régi növényekhez. És értékük nem a fém minőségében volt, hanem abban, hogy kis távolságra voltak a csataktól. Az orosz gazdaság számára a monetáris ügyek fejlesztése szempontjából nagy jelentőségű volt az Urálban gyárak építése, különös tekintettel egy nagy ezüst bányászati üzem alapjára. Ugyanakkor hajógyárakat építettek az ország nagyvárosaiban, ahol rengeteg munkavállaló dolgozott. Számos gyárat magánszemélyek építettek anélkül, hogy állami pénzt vonzottak volna. Az 1. Péter gazdasági reformjai, amelyek a kohászati termelés megteremtésével járnak, csak 25 év alatt tették lehetővé az ország számára a fejlődés jelentős előrelépését. A cár hadsereg méretének növekedésével összefüggésben nőtt a textil manufaktúra fejlesztésének szükségessége, amely elsősorban vászon vászon, katona ruháinak szövete gyártásával foglalkozik.
Megérkezett az 1. Péter következő gazdasági reformjakézműves műhely gyártás létrehozása. Annak ellenére, hogy Nyugat-Európában ez a jelenség már archaikus lett, ez lehetővé tette az orosz állam számára, hogy ellenőrizze az egyes kézművesek által előállított termékek minőségét. Mostantól kezdve a mesternek saját márkáját kellett felvennie a termékre. Ezen túlmenően a műhelyek létrehozása hozzájárult a tanulószerződéses gyakorlati képzés terjedéséhez.
Az 1. Péter gazdasági reformjai természetesen nemesetleg nem befolyásolja a belföldi kereskedelmet. Továbbra is több szintből állt. A legkisebbet kerületi és vidéki aukciók képviselték, amelyek hét naponta egyszer összefogtak parasztokkal és kiskereskedőkkel. És a legnagyobb kereskedők nagykereskedők általi vásárlása. A vámhálózat továbbra is működött az országon belül, a bennük kapott éves összegek a termékek aktív mozgására utaltak. A több folyó vízi útjait összekötő csatornák építése a kereskedelem további fejlődéséhez vezetett.
A gazdaság fejlesztésének kétségtelen szerepeAz államok nagy Péter reformját hajtották végre a külkereskedelem területén. Szinte az egyetlen nagy forgalmú Arkhangelski kikötőt más városok kikötői váltották fel: Szentpétervár, Astrahan, Riga, Narva, Vyborg, Revel.
Péter 1. gazdasági reformja a legjobb módontükröződik az államkincstár jövedelmében. Jelentősen nőtt azoknak az áruknak a neve, amelyekkel csak a kereskedelemben volt joga. Halragasztóhoz kálium-kálium, kaviár, kátrány és rebarbara kender, kátrány, marhabőr, só, kréta, juft, dohány, halolaj és egyéb áruk adtak hozzá. A kereskedők megvásárolhatták a kincstárból a felsorolt áruk eladásának jogát, majd monopolisták lettek. Időnként maga a király terjesztett ilyen monopóliumokat.
Péter 1 megpróbált cselekednihazai gyártók, fiatal vállalkozók. E célból olyan rendeleteket bocsátott ki, amelyek megtiltották bármilyen termék behozatalát az országba. Például, amint a Ryumins tűgyárat épített, 1. Péter rendeletet adott ki, amely betiltotta a fémtűk Oroszországba történő behozatalát. A cár ilyen tevékenységének csúcspontja a vámtarifa 1724-ben történt bevezetése volt, amely megtiltotta még kiváló minőségű áruk országába történő behozatalát, ha a hazai termelés kielégítette a belső igényeket.
