Magánhangzó, mássalhangzó: egy kicsit az orosz fonetikáról

Bárki él a hangok világában.Hallja a patak moraját, a gumik susogását, a szél üvöltését, a madárdalokat, a kutyák ugatását, a vízforralót a vízforralóban, a hús sütését egy serpenyőben, éneklést, beszédet és még sok minden mást. Az ember annyira megszokja ezeket az ingereket, hogy gyakran megőrül, abszolút csendben találja magát.

Az első dolog, amit az iskolai nyelvtanulással kell kezdeni, azez a fonetika, vagyis a beszéd hangjainak tudománya. Általában ezt a nyelvtudományi részt nem szeretik a hallgatók, bár valójában nagyon érdekes lehet! Az orosz nyelv magánhangzóit és mássalhangzóit tanulmányozva az iskolások megtudják, hogy az ábécé 33 betűjéhez 42 hang tartozik: 6 magánhangzó és pontosan hatszor több mássalhangzó. Vannak olyan betűk, amelyek két hangnak felelnek meg, és vannak, amelyek nem jelentenek hangot.

Ugyanaz a mássalhangzók túlsúlya figyelhető mega világ legtöbb nyelve. A filológusok olyan egyedülálló nyelveket is ismernek, mint a mára meghalt Ubykh, amelyet egy kis nép utolsó képviselői beszéltek, akik még a múlt század 90-es éveiben éltek a szoci régió Kaukázus Fekete-tenger partján. Az Ubykh nyelv arról híres, hogy 2 magánhangzóra (hosszú és rövid [a]) 84 mássalhangzó volt! A vele rokon abházban körülbelül 60 mássalhangzó van 3 magánhangzóra. Az ilyen nyelveket mássalhangzónak nevezzük.

Ugyanazokon a nyelveken, amelyeket általában hívnakvokális (francia, finn), a magánhangzók száma ritkán haladja meg a mássalhangzók számát. Vannak kivételek. Dánul 20 mássalhangzóra 26 magánhangzó tartozik.

A magánhangzó [a] a bolygó minden nyelvén jelen van. Ez a legnépszerűbb, azonban nem feltétlenül a leggyakoribb magánhangzó. Például angolul az [e] hangot használják leggyakrabban.

Érdekes módon az orosz nyelv magánhangzói"kilégzéskor" képződnek. Az egyetlen kivétel az "A-a-a" közbeiktatás, amely félelmet fejez ki, amelyet belélegzés közben ejtenek. Hogyan jön létre a magánhangzó? A tüdőből származó levegő belép a szellőzőcsőbe, és akadályba ütközik a hangszalagok formájában. Rezegnek a kilélegzett levegő áramlásától, és hangot (hangot) teremtenek. Ezután a levegő bejut a szájába.

Amikor magánhangzókat, ajkakat, fogakat beszélünk,a nyelv nem zavarja a légáramlást, így további zaj nem keletkezik. Így a magánhangzó hangja egy hangból (hangból) áll - ezért hívják így. Minél hangosabban kell kiejteni a magánhangzót, annál szélesebbre kell nyitnia a száját.

A magánhangzók egymástól való eltérései összefüggenekmilyen alakot adunk a szájüregnek. Ha körbejárja az ajkát, megkapja a hangokat [y] vagy [o]. A nyelv annyira nem zavarja a kilégzett levegőt, hogy zajt keltene, de a szájüregben a különböző magánhangzók kiejtésekor kissé megváltozik a helyzete. A nyelv kissé felfelé vagy lefelé emelkedhet, és előre-hátra is mozoghat. Ezek a kis mozgások különböző magánhangzókat eredményeznek.

De ez még nem minden.Az orosz nyelv egyik jellemző vonása a hangsúlyos és hangsúlyozatlan magánhangzók kiejtésének különbsége. A feltűnő helyzetben valóban hallunk [a], [o], [y], [s], [és], [e] - ez az úgynevezett erős álláspont. Stresszes helyzetben (gyenge helyzetben) a hangok másként viselkednek.

A magánhangzók [a], [o], [e] kemény mássalhangzók utánaz [a] -hoz hasonlót jelöl, de erősen legyengült. Az iskolás gyerekek hagyományosan [a] -ként definiálják ezt a hangot, de a filológusok külön szimbólummal rendelkeznek [˄]. A lágy mássalhangzók után ugyanazok a hangok általában hasonlítanak a [és] kifejezésre (a filológusok ilyen hangot „és e hangjával” hívnak - [azaz]). Ilyen jelenségeket előre hangsúlyozott szótagokban figyelhetünk meg (kivéve a szó abszolút kezdetét).

Ez a "nagy és hatalmas" jellemzője megnehezíti nemcsak a külföldiek, hanem az anyanyelvűek számára is. A nyomatékos magánhangzók helyesírását ellenőrizni vagy memorizálni kell.