XX век стал временем особо интенсивного развития szociológiai tudomány. A modern nyugati szociológia éppen ebben az időszakban alakult ki. Ebben az időszakban alakult ki sok elmélet és trende, kialakultak a nemzeti szociológiai társaságok és a Nemzetközi Szociológiai Társaság, kidolgozódtak az empirikus kutatás alkalmazott módszerei, amelyeket a kutatóközpontok részeként hajtanak végre.
Modern nyugati szociológia Európából származik, de már a XX. század húszas éveitől.a szociológia vezető pozíciói átkerültek az Egyesült Államokba. Ebben az országban a szociológiai tudomány alkalmazott tudományként fejlődött ki, amelyet a tudományos adatok pontosságának és objektivitásának pozitivista elképzelése vezetett. Az amerikai kutatóknak köszönhetően a szociológia elméleti tudományból gyakorlati tudássá vált.
Ezzel párhuzamosan a trend modernA nyugati szociológia más országokban is kialakult az alapvető tudományos szociológia formájában. Ez a szociológia feltételes felosztásához vezetett az alkalmazott és az elméleti részhez.
Modern nyugati szociológia hogy a fegyelem hogyan oszlik meg elég nagyraa különféle tudományos területek és iskolák száma. Meglehetősen nehéz őket besorolni, mivel mind elméleti irányultságuktól, mind a megjelenés idõpontjától, mind a kutatási módszertantól különböznek egymástól.
Az egyik leglogikusabb és leggyakoribbaz osztályozás a következő. A szociológiai trendeket két nagy csoportra osztják. Az első magában foglalja a „makro-szociológiai” elméleteket, amelyek lényege a társadalom elsőbbségének posztulálása egyetlen egyeddel szemben. E csoport tanulmányozásának logikája magában foglalja az általános tényezőhöz való átállást, azaz a „személyiség” fogalmához való áttérést a „társadalom” és a „társadalmi rendszer” fogalmaitól.
Ezen elméletek kezdete O. Comte, E. tanításain nyúlik vissza.Durkheim, G. Spencer. Ugyanez a csoport magában foglalja a strukturális-funkcionális elemzést (T. Parsons vezetésével), a konfliktuselméleteket (L. Coser és R. Darendorf vezette), a struktúrizmust (K. Levy-Strauss, M. Foucault), a technológiai determinizmust (U Rostow, R. Dron, D. Bell, J. Galbraith), neo-evolúcionizmus (J. Stuart, L. White, J. Murdoch) és mások.
A második csoportba beletartozik a mikroszociológiaiaz elméletek, amelyeket először terjesztenek elő - a személyiség, az egyén, az ember. Arra törekszenek, hogy megmagyarázzák az általános szociológiai mintákat, elemezzék egy személy belső világát, különös tekintettel ennek a személynek a más társadalmi szereplőkkel való interakciójára. Ennek a tudóscsoportnak a módszertana megköveteli a mozgást az adott személyről az általános, az egyénről a társadalmi rendszerre.
Ezen elméletek hajtásának kezdete arra utalM. Weber, a pszichoszociológia néhány képviselőjének véleménye (G. Tarde, L. Ward, V. Pareto). Ennek a trendnek a nyugati szociológiáját ma szimbolikus interakcionizmus (A. Stress, C. Cooley, H. Blumer, A. Rose, J. Mead, G. Stone), fenomenológiai szociológia (A. Schutz, T. Luckmann), csereelmélet (J. Homans, P. Blau), etnometodológia (G. Garfinkel, A. Sikurela) stb.
Egy bizonyos módszertani csoporthoz tartozó elméletek jelentősen eltérhetnek mind az érdeklődési kör, mind pedig a vizsgált jelenségek értelmezése szempontjából.
Modern nyugati szociológiai szótár vezeta jelenleg Európában és Amerikában fejlődő iskolák és irányok lenyűgöző listája. Az empirikus és az elméleti irányok egyaránt intenzíven fejlődnek. Most nagyon népszerű a pszichológiai szociológia, amely tömegjelenségeket és folyamatokat vizsgál. A francia iskolát nagy érdeklődés jellemzi a tömegpszichológia tanulmányozása iránt. Emellett a szociológia technológiai iránya is fejlődik. Az ipari, posztindusztriális és információs társadalom elméletei fejlesztés alatt állnak. A katonai-szociológiai irány fejlődik.
