A modern tudományban számos elmélet létezik,amelyek leírják a különféle rendszerek működését. A dialektika pedig a legpontosabb leírása a környező világ jelenségeivel és tárgyaival kapcsolatos különféle változásoknak. Az ókori Görögországban ezt a koncepciót vitaként vagy párbeszédként értették. Az idők folyamán kezdték használni ellentmondások jelzésére nemcsak egy filozófiai vita folyamán, hanem a természetben is, a világban. A dialektika holisztikus koncepcióját a nagy német filozófus, Hegel dolgozta ki.
A dialektika őstörténete
Más szóval, átgondolni, mi azdialektikus, az ember története hajnalán kezdődött, amikor először igyekezett megérteni a körülötte lévő világban működő törvényeket. Az emberek rájöttek, hogy ezeknek a mechanizmusoknak az ismerete jelentősen segítheti őket a mindennapi, a valós életben, módja annak megértésére és, ha lehetséges, átalakítására.
A fogalom
A dialektikát a mai filozófiában útnak nevezikérvelés (valamint a reflektív elméleti gondolkodás egyik formája), amely feltárja a gondolkodás tartalmában rejlő ellentmondásokat. Az ókori görög nyelvből lefordított "dialektika" szó jelentése "az érvelés, az érvelés művészete".
Platón műveinek köszönhetően vált híressé, inkülönösen a „Párbeszédek” című műveit. Bennük a beszélgetés két vagy több résztvevője beszélgethet egymással, és ugyanakkor eltérő véleményt vallhat. Véleményük cseréjével azonban igyekeztek megtalálni az igazságot. Hegel műveivel kezdve a dialektika iránya kezd szemben állni a metafizikával - a dolgok megváltoztathatatlanságának, egymástól való függetlenségének tanával.
Egyéb meghatározások
A filozófia történetében számos más meghatározást találhat arra vonatkozóan, hogy mi is a dialektika.
- Heraclitus úgy vélte, hogy ebben a kifejezésben meg kell érteni a válás tanát, valamint a lét mutabilitását;
- Platón a dialektikát a különféle fogalmak feldarabolásának és összekapcsolásának módjaként értette meg, hogy megragadja a dolgok legmagasabb ideáját, lényegét;
- Arisztotelész értette a dialektikatudományt, amely minden tudományos kutatásban megtalálható általános rendelkezésekkel foglalkozik;
- Giordano Bruno és Nyikolaj Kuzansky ezzel a kifejezéssel értette az eredendően ellentétes jelenségek kombinációjának doktrínáját;
- Kant úgy vélte, hogy a dialektika az emberi elmében rejlő illúziók elpusztításának módszere. Végül is az igazság megismerésére törekedve óhatatlanul belegabalyodik az ellentmondásokba.
- Hegel, aki részletesen leírta a dialektika alapelveit és törvényeit, ezt a kifejezést a meglévő ellentmondások megismerésének módszereként értette, amelyek a fejlődés mozgatórugói.
A marxizmus-leninizmusban a dialektikát a való világ megismerésének és forradalmi átalakulásának alapjául szolgáló doktrínának tekintették.
A dialektikus alapelvek röviden
A dialektika számos alapelvét azonosították. Ezek röviden a következőképpen jellemezhetők.
- A világ dolgai összefüggenek egymással.Ez az elv azt jelenti, hogy az anyagi világban minden tárgy vagy jelenség kapcsolatban áll más dolgokkal. Például minden állat benne van a biológiai láncban; a környező világ tárgyai a Föld bolygóhoz kapcsolódnak; ez utóbbi pedig a naprendszerhez kötődik stb.
- A fejlődés alapelve az előrehaladás,átmenet egyik állapotból a másikba. Általában a fejlődés a „teremtéssel”, „robbanással” áll szemben. Gyakran mondják, hogy ennek valami célja kell, hogy legyen, de a dialektikában ez nem mindig van így. Például a természeti világban nehéz bármilyen fejlesztési célt megítélni. Lehetetlen megjósolni azokat a távoli feladatokat is, amelyeket az emberi társadalom evolúciója követ.
- A tagadás elve - az objektum minden új állapota ellentétes az előzővel.
Fogalmak és kategóriák
Tehát rájöttünk, mi a dialektika.Ez a filozófiai módszer azonban nem korlátozódik egyetlen definícióra és azokra a törvényekre, amelyek erre jellemzőek. Ebben az irányban számos dialektikus törvény is létezik, amelyek különféle entitásokban vagy fogalmakban fejeződnek ki.
Az alapelvek megfogalmazásával egyidőbenkidolgozták a dialektikát és főbb kategóriáit. Ezek a legáltalánosabb fogalmak, amelyek a leglényegesebb összefüggéseket tükrözik a környező világ jelenségei és tárgyai között. Egy meghatározott rendszerben gyűjtik össze, amelyben a dialektikus módszer lényege is megtalálható. Leggyakrabban a dialektika következő főbb kategóriáiról lehet hallani: megismerés alanya és tárgya, anyag, tudat, gondolkodás, lényeg, jelenség, szingularitás, véletlen, szükségszerűség.
Fogalmak dolgokról és jelenségekről
Vannak a dialektika fő kategóriái is,amelyek a környező világ dolgaihoz és jelenségeihez kapcsolódnak. Ezek tükrözik a tárgyak különböző aspektusait, valamint a valóságban lezajló folyamatokat. Ezek olyan fogalmak, mint a „dolog önmagában”, jelenség, lét, mozgás, világ (tér), forma és tartalom.
Alapelvek: a következetesség törvénye
Ez a rendelkezés az egyik legfontosabb.A következetesség törvénye a következőképpen fogalmazódik meg: a világon minden összefügg egymással. Nincs egyetlen tárgy vagy jelenség, amely a másiktól függetlenül létezne. A rendszer a dialektikában az egyik alapfogalom. Több egymástól függő elem alkotja. A rendszer különböző elemei közötti kapcsolatok és kapcsolatok alkotják a szerkezetét.
Ennek a törvénynek a kognitív jelentése azabban, hogy az egész világ (beleértve magát az embereket is) egy entitásként ábrázolható, ahol elegendő ismeretek birtokában a rendszert alkotó elemekről, a köztük lévő kapcsolatokról. Ekkor az ember, ha helyesen definiálta ezt vagy azt a rendszert és annak lényegét, képes lesz felismerni annak lényegét.
Az ellentétek egységének törvénye
Ez a dialektika egyik legnehezebb problémája.E törvény néhány legfontosabb fogalma az „azonosság” és „azonosság”, „különbség” és „különbözet”, „ellentét”. E törvény szerint minden dolog fejlődésének forrása önmagában van. És a környező világ bármely tárgya vagy jelensége tartalmaz olyan elemeket, amelyek elvileg nem kompatibilisek egymással.
Az ellentétek egysége azvalójában elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz, és kölcsönösen kondicionálják egymást. Például a konkrét csak az általános hátterében különböztethető meg, és fordítva. Az ellentétek harca abban rejlik, hogy egymás elpusztítására, kizárására törekszenek. Ennek a konfrontációnak a végpontja az ellentmondás. Ezt az extrém pontot elhagyva az ellentmondások feloldása, a visszafordíthatatlan változások beindulása.
Ez a törvény a következőképpen van megfogalmazva:a környező világ minden tárgya és jelensége azért létezik, mert fejlődik. Vagyis minőségi és mennyiségi mutatóik folyamatosan változnak. Nem létezhet egyetlen entitás a való világban, amelyet ne érintene ez a törvény.
Példaként ennek a törvénynek a természetben való működésére hívhatunk egy tényt a fizikából: a fény egyszerre hullám és részecske, mintha összeférhetetlen ellentéteket egyesítene.
Emlékezhet az élő adás megszervezésére istermészet. Például az erdő egyetlen élő rendszer, de állandóan harcoló fajok élnek benne: gombák élősködnek a fákon, hangyák pusztítják a hernyókat, a ragadozók megeszik a növényevőket.
A tagadás törvénye
Ez az elv is az egyikalapvető az objektív dialektikában. Abból áll, hogy az objektum új állapota mindig tagadja a régit, és egyúttal a megtagadott legújabb állapottá is válik. Ez az elv a dialektikában a folytonosságot fejezi ki, az alacsonyabb fejlődési fok egyes tulajdonságainak megismétlődését a magasabb fokozatokban.
Ennek a törvénynek az értelme aza fejlődési folyamat mindig spirálisan megy végbe. A fejlesztés feltételezi az előző szakasz tagadását, de ekkor ezt a szakaszt is tagadják, és az előző szakasz visszatér, de némileg más minőségben. Így ennek a törvénynek a segítségével szemléltetjük azt a kapcsolatot, amely a környező világ tárgyának régi állapota és az új állapota között létezik.
Idővel egy új állapot elkerülhetetlenmegöregszik és eltűnik. Például a fejlődésükben érdekelt emberek nem kerülhetik el régi tulajdonaik megtagadását és alapvetően új állapotok megszerzését. A régi az egykor létező rendszer pusztuló elemeit, a köztük fennálló kapcsolatokat jelenti. Az újat azok az elemek és az őket összekötő kapcsolatok jelentik, amelyek hozzájárulnak a rendszer átalakulásához, működőképességének megváltozásához.
Példák ennek a törvénynek az életben való működésére:
- A társadalom különböző gazdasági és politikai struktúráinak változása;
- Az idősebb generáció leváltása fiatalabbakkal;
- A régi sejtek halála a szervezetben és újak megjelenése.
A változások minőségiről mennyiségire való átmenetének elve
A dialektika elveinek és törvényeinek tanulmányozása soránszem előtt kell tartani, hogy ezek mind összefüggenek. Végül is ezek a minták tükrözik a világunkban működő törvényeket. Már az egyszerű laikus szintjén is észrevehető, hogy a környező világ jelenségeit az ismétlés, rendezettség jellemzi.
Az alapfogalmak alkalmazható e törvény a következők:
- A minőség a léttel egyenlő bizonyosság, egy tárgy vagy jelenség bármely jellemzőjének mértéke, amely stabilitással rendelkezik.
- Mennyiség – egy cikk vagy tárgy mérhető paraméterei.
- A mérték a fenti két kategória egysége. Egy bizonyos mértékű változtatással a mennyiség minőséggé változik. Ez utóbbi változása nem következhet be a végtelenségig.
Ez a törvény a következőképpen van megfogalmazva:egy tárgy fejlődése a mennyiségi változások felhalmozódásán keresztül megy végbe, amelyek előbb-utóbb minőségi változásokká alakulnak (amelyek viszont a mennyiségi terv új változásainak feltételei is). Más szóval, a minőség fokozatosan halmozódik fel – ezt állítja a klasszikus dialektika. Ebben az esetben általában a következő példát szokták mondani: a fán lévő rügy fokozatosan megduzzad és nő, de ettől kezdve egyáltalán nem szűnik meg rügy lenni.
Egy másik példa aza víz melegítésének hatása. Ha fokozatosan egy Celsius-fokkal felmelegíti, akkor a mennyiségi mutatók felhalmozódnak, és előbb-utóbb minőségiekké válnak - az anyag gőzállapotba kerül.
Hegel nézetei
A fenti elveket néha úgy emlegetika hegeli dialektika törvényei, hiszen ebben a formában ezeket először egy német filozófus fogalmazta meg. Hegel írásaiban sok olyan pont található, amely megkülönbözteti őt elődeitől. Például Kanttal ellentétben az ő filozófiájában nincs jelenségek és noumenák fogalma, mivel a tudat kategóriái a valóságban nemcsak az emberi elméhez tartoznak, hanem a környező világ tárgyaira és jelenségeire is jellemzőek. Hegel úgy vélte, hogy minden fejlődési folyamat mindig a leírt dialektikus triász keretein belül megy végbe. A hegeli dialektika törvényei szerint először a tézist terjesztik elő. Ekkor jön létre az ellentét. Konfliktus alakul ki közöttük, ami az ellentétek szintézisét idézi elő. Amikor ezt a szakaszt elérjük, a folyamat megismétlődik.
A német filozófus dialektikájának jellemzői
Hegel, új megértést kínálva annak, ami vandialektikája és fejlődéselmélete, két elvben és három törvényben fejezte ki gondolatait. Ez utóbbiakat fentebb leírtuk, és a dialektika három törvénye néven ismertek. Az első az, hogy "minden mindennel összefügg". A filozófusok azonban még mindig nehezen tudják megválaszolni, hogy ez az elv mit jelent. Hogyan köthető például a hegeli dialektika tanulmányozása a velencei karneválok megtartásához? A második alapelv: „A világon minden fejlődési folyamatban van”. Ez az elv, mint jeleztük, nem alkalmazható a társadalom természetére és fejlődésére.
A dialektika mint fejlődéselmélet
A dialektika, mint a fejlődés tana először voltHegel is értelmezte, aki megállapította, hogy az igazság nem a kész tudományos kutatásban, hanem egy állandó megismerési folyamatban lelhető fel. A múlt különböző jelenségei, azok a társadalmi rendek, amelyek korábban uralkodtak, a fejlődés azon szakaszait képviselték, amelyek alapján egyfajta evolúció ment végbe az alacsonyabb szintről a magasabb szintre. A dialektikus módszer esetében semmi sem állapítható meg egyszer s mindenkorra.
