A tudósok filozófiájának megjelenésének kezdetétől fogvaérdekli az ember gondolkodási és elemzési képessége. Különböző időpontokban a különböző iskolák képviselői előterjesztették elméleteiket erről a folyamatról, és mindegyikük a filozófiai tudás bármely aspektusát vette alapul. Ennek a tudománynak az egyik legjelentősebb területe az idealista filozófusok iskolája volt, akik úgy gondolták, hogy az ötlet minden máshoz képest elsődleges. Egyetértettek abban, hogy a tudat és a nyelv szoros kapcsolatban állnak egymással, de meg voltak győződve arról, hogy egyetlen gondolat sem tiszta formában nem fejezhető ki szavakkal. Egyébként a modern tudósok is ilyen következtetésekre jutnak. A legújabb orvosi kutatások ebben a kérdésben kimutatták, hogy az ember képekben gondolkodik, vagyis háromdimenziós vizuális képekben, amelyek az elméjében képződnek a probléma gondolkodásának teljes folyamata során. A tudat szorosan kapcsolódik a gondolkodáshoz, mivel lehetővé teszi egy személy számára, hogy ezt az egész folyamatot egy bizonyos irányba terelje.
A tudat és a nyelv kölcsönhatásba lép egymássala pszichofizikai elemek összetett komplexuma a személyen belül, de az ember nem mindig képes arra, hogy egy bizonyos elképzelést másoknak közvetítsen. Olyan híres ókori filozófusok, mint Parmenidész, Arisztotelész, Hérakleitosz és Platón nagyon mélyen vizsgálták ezt a kérdést. A gondolatot az ókori Görögországban elválaszthatatlannak tartották az ember és a nyelv tudatától, amit a logosz (a szó és a gondolat egysége) fogalma tükrözött.
A modern filozófiai gondolkodás foglalkozika nyelv elemzésével kapcsolatos problémák részletes tanulmányozása, valamint annak összefüggése a környező valóság ismereteivel. A tudat és a nyelv annyira szoros kapcsolatban állnak egymással, hogy egyszerűen nem lehet ezeket a filozófiai kategóriákat külön tanulmányozni.
19. század vége - 20. század eleje a gondolkodók körébenegy újabb mozgalom alakult ki, amelyet "nyelvfilozófiának" hívtak, amely jelentős mértékben hozzájárult a filozófiai gondolkodás fejlődéséhez. Ennek az iránynak a kezdetét a híres filozófus és nyelvész, Wilhelm Humboldt rakta le, aki nagy figyelmet fordított a nyelv, a tudat és a tudatalatti kölcsönhatásának kérdéseire. Egyes gondolkodók megpróbálták teljesen összekapcsolni a tudatot és a nyelvet egymással, és úgy vélik, hogy a beszéd befolyásolásával megváltoztatjuk tudatunkat és a világról alkotott felfogásunkat.
Ha a nyelv értékelésének általános kritériumait vesszük, akkor gyakrabbanösszességében jelrendszerként határozzák meg, amely az emberi gondolkodás, kommunikáció és önkifejezés eszközeként szolgál. Ennek a rendszernek köszönhetően a környező világ megismerése, valamint az integrált személyiség kialakulása és kialakulása valósul meg. A tudat és a nyelv a filozófiában annyira összefonódik egymással, hogy egyszerűen lehetetlen elválasztani őket. Ezenkívül számos orvosi tanulmány kimutatta, hogy a logikus és helyes szóalkotás keretébe illeszkedő kompetens és koherens beszéd az egészséges ember tudatának szerves része. A nyelv nemcsak az információk tárolásának és továbbításának sajátos eszköze, hanem az emberi viselkedés ellenőrzésének eszköze is, mivel az emberi gesztusoktól és arckifejezésektől is elválaszthatatlan.
Cikkünk zárásaként hangsúlyozni kell, hogyhogy a nyelv és a tudat kölcsönösen befolyásolják egymást, ennek köszönhetően az ember megtanulhatja irányítani őket. A beszéd tervezett fejlesztésével pozitív változásokat is találhatunk az ember tudatában, vagyis képességét arra, hogy objektíven elemezzen mindent, ami történik, és helyesen hozzon döntéseket. Jelenleg sok tudós kiterjedt kutatásokat folytat ezen a területen, és egyre több új kapcsolatot azonosít e fogalmak között. Szeretném hinni, hogy korunk tudósai és filozófusai hamarosan új felfedezésekkel örvendeztetnek meg bennünket az emberi psziché ezen a területén, amelynek köszönhetően az emberiség továbbra is új kutatásokat folytat ebben a témában.
