Ma aktívan fejlődneknemzetközi gazdasági kapcsolatok. A világ szinte minden országa valamilyen mértékben részt vesz ezekben. Ugyanakkor egyes államok nagy haszonhoz jutnak a külgazdasági tevékenységből, folyamatosan bővítik a termelést, mások pedig alig tudják fenntartani a rendelkezésre álló kapacitásokat. Ezt a helyzetet a gazdaság versenyképességi szintje határozza meg.
A probléma sürgőssége
Versenyképességi koncepció híveiszámtalan vita tárgya a vállalati és kormányzati vezetési döntéseket hozók körében. A probléma iránti növekvő érdeklődés különböző okokra vezethető vissza. Az egyik kulcs az országok azon vágya, hogy figyelembe vegyék a globalizáció keretei között változó gazdasági követelményeket. Michael Porter nagyban hozzájárult az állami versenyképesség koncepciójának kialakításához. Tekintsük az elképzeléseit részletesebben.
Általános koncepció
Egy adott állam életszínvonalát mérikaz egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében. Az ország gazdasági rendszerének javulásával növekszik. Michael Porter elemzése azt mutatta, hogy az állam külpiaci stabilitását nem szabad makrogazdasági kategóriaként tekinteni, amit a fiskális és monetáris politika módszereivel érnek el. Ezt a termelékenység, a tőke és a munkaerő hatékony felhasználásaként kell meghatározni. A nemzeti jövedelem a vállalati szinten keletkezik. E tekintetben az állami gazdaság jólétét minden vállalat vonatkozásában külön-külön kell mérlegelni.
Michael Porter elmélete a versenyelőnyről (röviden)
A sikeres működéshez a vállalkozásoknak rendelkezniük kellalacsony költségek, vagy magasabb értékű termékek megkülönböztetett minőségének biztosítása. Piaci pozíciójuk megőrzéséhez a vállalatoknak folyamatosan javítaniuk kell a termékeket és szolgáltatásokat, csökkenteniük kell a termelési költségeket, ezáltal növelve a termelékenységet. A külföldi befektetések és a nemzetközi verseny különösen katalizátor. Erős motivációt jelentenek a vállalkozások számára. A nemzetközi szintű verseny ugyanakkor nemcsak a cégek tevékenységére gyakorolhat jótékony hatást, hanem egyes iparágakat teljesen veszteségessé is tehet. Ez a rendelkezés ugyanakkor nem tekinthető abszolút negatívnak. Michael Porter rámutat, hogy az állam azokra a szegmensekre szakosodhat, amelyekben vállalkozásai a legtermékenyebbek. Ennek megfelelően azokat a termékeket kell importálni, amelyek előállítása során a cégek rosszabb eredményt mutatnak, mint a külföldi cégek. Ennek eredményeként a termelékenység általános szintje nő. Az import lesz az egyik kulcsfontosságú eleme. Növelheti a termelékenységet külföldi kapcsolt vállalkozások létrehozásával. A termelés egy részét átadják nekik – kevésbé hatékonyan, de jobban alkalmazkodnak az új feltételekhez. A termelésből származó nyereséget visszavezetik az államhoz, ezzel növelve a nemzeti jövedelmet.
export
Egyetlen állam sem lehetversenyképes minden termelési területen. Ha egy iparágba exportálunk, megnőnek a munkaerő- és anyagköltségek. Ez ennek megfelelően negatívan érinti a kevésbé versenyképes szegmenseket. A folyamatosan növekvő export a nemzeti valuta felértékelődését okozza. Michael Porter stratégiája azt feltételezi, hogy az export normális bővülését a termelés külföldre helyezése segíti elő. Egyes iparágakban kétségtelenül elvesznek pozíciók, máshol viszont megerősödnek. Michael Porter úgy véli, hogy a protekcionista intézkedések korlátozzák az állam külpiaci lehetőségeit, és hosszú távon lassítják az állampolgárok életszínvonalának emelkedését.
Az erőforrások vonzásának problémája
Nemzetközi kereskedelem és külföldi befektetések,minden bizonnyal jelentősen növelheti a nemzeti termelékenységet. Ezek azonban negatív hatással is lehetnek rá. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy minden iparágban megvan az abszolút és a relatív termelékenység szintje. Például egy szegmens vonzhat erőforrásokat, de exportálni onnan nem lehetséges. Az ipar nem képes ellenállni a versenynek az import terén, ha a versenyképesség szintje nem abszolút.
Michael Porter: Öt versenyerő
Ha egy ország ipari szektorai alacsonyabb rendűek az övéknéla külföldi vállalkozások pozíciói termelékenyebbek az államban, akkor csökken annak általános képessége a termelékenység növelésére. Ugyanez igaz azokra a cégekre is, amelyek jövedelmezőbb tevékenységeiket külföldre helyezik át, mivel kevesebb a költség és a bevétel. Röviden, Michael Porter elmélete több olyan mutatót kapcsol össze, amelyek meghatározzák az ország stabilitását a külpiacon. Minden államban többféle módszer létezik a versenyképesség növelésére. Michael Porter tíz ország tudósaival együttműködve a következő mutatók rendszerét alakította ki:
- Tényező feltételek.
- Szolgáltatás és kapcsolódó iparágak.
- Belföldi keresleti tényezők.
- Vállalati stratégia és szerkezet, iparágakon belüli verseny.
- A közpolitika és a véletlen szerepe.
Tényező feltételek
Michael Porter modellje szerint ez a kategória a következőket tartalmazza:
- Emberi Erőforrások.Képzettség, költség, munkaerő, műszakidő és munkamorál jellemzi őket. Az emberi erőforrásokat különböző kategóriákra osztják, mivel minden iparágnak megvannak a saját igényei bizonyos alkalmazottak iránt.
- Tudományos információs potenciál.Ez egy olyan adatgyűjtemény, amely a szolgáltatásokat és az árukat érinti. Ez a potenciál a kutatóközpontokban, szakirodalomban, információs bázisokban, egyetemeken stb.
- Természeti és fizikai erőforrások.Ezeket a minőség, a költségek, a rendelkezésre állás, a föld mennyisége, a vízforrások, az ásványok, az erdők stb. határozzák meg. Az éghajlati és földrajzi viszonyok is ebbe a kategóriába tartoznak.
- A tőke olyan pénz, amelyet be lehet fektetni. Ebbe a kategóriába tartozik még a megtakarítási szint, a nemzeti pénzügyi piacok szerkezete.
- Infrastruktúra. Tartalmazza a közlekedési hálózatot, a kommunikációs és egészségügyi rendszert, a postai szolgáltatásokat, a banki szervezetek közötti fizetési átutalásokat stb.
Tisztázások
Michael Porter rámutat arra a kulcsratényezőfeltételeket nem öröklődik, hanem maga az ország hozza létre. Ebben az esetben nem a jelenlétük számít, hanem a kialakulásuk üteme és a javulás mechanizmusa. Egy másik fontos szempont a tényezők besorolása fejlett és alapvető, speciális és általános kategóriákra. Ebből az következik, hogy az állam külpiaci stabilitása a fenti feltételek alapján elég erős, bár törékeny és rövid életű. A gyakorlatban nagyon sok bizonyíték támasztja alá Michael Porter modelljét. Példa erre Svédország. Legnagyobb alacsony kéntartalmú vaslelőhelyeit kamatoztatta egészen addig, amíg Nyugat-Európa fő piacán meg nem változott a kohászati folyamat. Ennek eredményeként az érc minősége már nem fedezi a kitermelés magas költségeit. Számos tudásintenzív iparágban bizonyos alapfeltételek (például olcsó munkaerő és bőséges természeti erőforrások) egyáltalán nem jelentenek előnyt. A termelékenység növelése érdekében ezeket meghatározott iparágakhoz kell igazítani. Ilyenek lehetnek a gyártó ipari vállalkozások szakosodott munkatársai, aminek kialakítása máshol problémás.
Kártérítés
Michael Porter modellje elismeri, hogy a hátrányabizonyos alapfeltételek erős oldalként is hathatnak, motiválva a vállalatokat a fejlődésre és a fejlődésre. Tehát Japánban földhiány van. Ennek a fontos tényezőnek a hiánya kezdett alapul szolgálni a kompakt technológiai műveletek és folyamatok kidolgozásához és megvalósításához, amelyek viszont nagyon népszerűvé váltak a világpiacon. Bizonyos feltételek hiányát mások előnyeivel kell kompenzálni. Tehát az innovációkhoz megfelelő képzettségű személyzetre van szükség.
Állapot a rendszerben
Michael Porter elmélete nem tartalmazza őtalapvető tényezők. Az ország külpiaci stabilitásának mértékét befolyásoló tényezők leírásánál azonban az állam kiemelt szerepet kap. Michael Porter úgy véli, hogy egyfajta katalizátorként kell működnie. Az állam politikájával a rendszer minden elemét befolyásolhatja. Ugyanakkor a hatás előnyös és negatív is lehet. E tekintetben fontos az állami politika prioritásainak világos megfogalmazása. Az általános ajánlások között szerepel a fejlesztés ösztönzése, az innováció ösztönzése és a verseny fokozása a hazai piacokon.
Az állam befolyási övezetei
A termelési tényezők mutatóiróla hatást a támogatások, az oktatáspolitika, a pénzügyi piacok stb. fejtik ki. A kormány meghatározza az egyes termékek gyártására vonatkozó belső szabványokat és normákat, jóváhagyja a fogyasztói magatartást befolyásoló utasításokat. Az állam gyakran nagy vásárlóként lép fel különféle termékekre (közlekedési, hadsereg-, oktatási, kommunikációs, egészségügyi stb. áruk). A kormányzat a reklámhordozók feletti ellenőrzés megteremtésével, az infrastrukturális létesítmények működésének szabályozásával teremtheti meg az iparágak fejlődésének feltételeit. Az állam politikája adómechanizmusokon, jogszabályi rendelkezéseken keresztül képes befolyásolni a vállalkozások rivalizálásának szerkezetét, stratégiáját, sajátosságait. A kormányzat befolyása az ország versenyképességére elég nagy, de mindenesetre csak részleges.
következtetés
A biztosító elemrendszer elemzésebármely állam stabilitása lehetővé teszi, hogy meghatározza fejlettségi szintjét, a gazdaság szerkezetét. Megtörtént az egyes országok egy adott időszakra történő besorolása. Ennek eredményeként a fejlődés 4 szakaszát határozták meg négy kulcserővel összhangban: termelési tényezők, gazdagság, innováció, beruházás. Minden szakasznak megvannak a saját iparágai és saját üzletágai. A szakaszok kiemelése lehetővé teszi a gazdasági fejlődés folyamatának szemléltetését, a vállalatok előtt álló problémák azonosítását.
