A totalitarizmus a politikai hatalom rendszere,amelyben az állam a hatalmi struktúrák segítségével teljes ellenőrzést létesít a társadalom minden szférája felett. A tekintélyelvűségtől - egy másik nem demokratikus rendszertől - abban különbözik, hogy megpróbálja behatolni minden ember gondolatait, személyes életét, sőt meggyőződését is. Megpróbálja erőszakosan szabályozni még a polgárok családi életét is, és létrehozza a teljes felügyelet rendszerét.
A volt Szovjetunió területén eddiga polgárok között nosztalgikus szenvedések várják Sztálin idejét és vágyakoznak a "határozott kézre". Ellentétes nézetekkel rendelkező emberek ellenzik őket, akik azt állítják, hogy a totalitarizmus sztálinizmus. Elméletük mellett a következő érveket idézik: a sztálinista birodalomban a "marxizmus-leninizmus" hivatalos ideológiája dominált, amelyben minden állampolgárnak osztoznia kellett. A világnézet iránti hűséget mindenkinek bizonyítania kellett mindenütt - például még a matematikáról szóló, a politikától távol eső tudományos munkákat is meg kellett előzni a szocialista irányítás nagy eredményeire való hivatkozásokkal.
Annak érdekében, hogy a totalitarizmus sztálinizmus,az egyoldalú hatalmi rendszer is tanúskodik. A kommunista párt ideológiai abszolutizmust produkál - minden "devianizmust" brutálisan üldöznek. Minden szervezet, a sajtó és az oktatás az uralkodó pártnak van alárendelve. Minden állampolgár megtagadja a különvélemény jogát. A gazdaságot teljes egészében az állam szabályozza, minden magánvállalkozást az állam által nem szabályozott jövedelem beérkezésének megsértésének tekintenek. A rabszolgamunkát (GULAG) széles körben alkalmazták.
Tehát mi a nosztalgiázásunk sorrendjenéhány nyugdíjasunk? Ha minden olyan rossz volt, akkor miért vannak ilyen érzelmek a „minden sportoló barátja” és a „nemzetek atyja” Sztálin képével kapcsolatban? Igen, az 1930-as évek Szovjetuniója totalitárius rendszer volt, de egy későbbi időszakban már nem lehetett így nevezni. A későbbi szovjet rendszer inkább az autoritarizmus leírása alá esett. A demokratikus államszerkezet e két rendszerének - az autoritarizmusnak és a totalitarizmusnak - sok közös vonása van, de egy nagyon fontos különbség. Az első rendszer nem törekszik a társadalom életének minden területén való behatolásra és az ellenőrzés megteremtésére, csupán a politikai és a szellemi-ideológiai területre korlátozódik.
A tekintélyelvűség alatt egy egész réteg vanaz a lakosság, amely ebben a rezsimben kényelmesen és biztonságban érzi magát - a Szovjetunió nagyvárosainak munkásai, a középosztály Franciaországban de Gaulle tábornok, Pinochet alatt nagyiparosok. A totalitarizmus alatt senki sem érzi magát biztonságban, csak az uralkodó elit. A huszadik század történelme különösen tele van ilyen rendszerekkel. A "totalitarizmus" kifejezés Mussolini idején született Olaszországban, de kissé később találta meg szélsőséges megnyilvánulását - Hitler Harmadik Birodalmának nácizmusában, a Khmer Rouge ideológiájában, a maoizmusban, Türkmenisztánban Turkmenbashi alatt és Észak-Koreában a Juche ideológiában
