ES rövidítéssel (vészhelyzetek)megérteni egy bizonyos negatív helyzetet, amely bizonyos tényezők környezetre gyakorolt hatásából ered. Terjedésük területe kis területtől egész városokig, országokig vagy elméletileg akár az egész földgömbön át változhat. Az eredet függvényében az ilyen helyzetek több csoportra oszthatók. Minden csoport viszont több hasonló vészhelyzet leírását tartalmazhatja egyszerre.
Extrém helyzet okaikülönféle balesetek fordulhatnak elő gyárakban és vállalkozásokban (különösen azok, amelyek vegyipari, katonai vagy más potenciálisan veszélyes iparral foglalkoznak). Itt is fel kell sorolni a katasztrófákat és a természeti katasztrófákat, a kedvezőtlen vagy rendellenes természeti jelenségeket, az egyéb ember által okozott és antropogén eredetű baleseteket. Rendszerint a vészhelyzet bekövetkezése több negatív következménnyel jár: ilyen vagy olyan módon kárt okoznak a természeti környezetben, az emberi egészségben vagy vagyonukban.
A természeti vészhelyzetek típusai
Természetes vészhelyzet vanugyanazok az általános kritériumok, mint más típusú vészhelyzetek. Különösen lehet helyi vagy meglehetősen nagy területen elterjedt. Az egyik jellemző tulajdonság a spontán előfordulása. Ennek magában kell foglalnia a potenciálisan veszélyes geológiai eseményeket (süllyedés, vulkáni tevékenység), tőzeg- és erdőtüzeket, intenzív meteorológiai eseményeket (például viharok, nagy jégeső, hurrikánok, havazás, monszun záporok vagy tornádók). A természetes vészhelyzetek közé tartoznak a hidrológiai balesetek (árvizek), a kártevők tömeges inváziója, az állatok és az emberek közötti fertőző járványok, a levegő vagy a vízi környezet összetételének megváltozása.
A legtöbb nemzetközi osztályozásbana környezeti vészhelyzeteket, amelyek magukban foglalják a környezetszennyezést is, külön csoportba sorolják. Ennek a döntésnek az okai a környezeti katasztrófák vegyes eredetében rejlenek: itt az ember közvetlen befolyása játszik fontos szerepet, míg hóvihar vagy hurrikán az antropogén tényezők hatásától függetlenül jelentkezik. De a FÁK-országokban minden egy kategóriába van kapcsolva. Ez azt jelenti, hogy az ilyen katasztrófákat a természeti vészhelyzetek közé is besorolni kell. Így csak két fő csoport létezik: az ember okozta és a természetes vészhelyzetek.
A természeti vészhelyzetek osztályozása Oroszországban
A tudomány és a technológia fejlettsége ellenéreaz ember továbbra is védtelen marad a természeti erők előtt, akárcsak megjelenésének hajnalán. Ez különösen élénken nyilvánul meg katasztrófa idején, amikor az elem betör a megszokott, kialakult életmódunkra és teljesen megváltoztatja azt. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett vészhelyzetek elemzése kiábrándító előrejelzéseket ad. A tudósok megfigyelései szerint minden évben az ilyen vészhelyzetek áldozatainak száma csak nő (átlagosan 8,5 százalékkal). Maga a természeti katasztrófa 4,3 százalékkal pusztítóbbá vált. És ez annak ellenére is elég fejlett rendszer, amely előre jelzi és megakadályozza az ilyen eseményeket a világon.
Emellett korunkban már nyilvánvaló, hogyaz antropogén hatás még mindig közvetetten befolyásolja a vészhelyzetek előfordulását. Tragikus és látszólag véletlenszerű természeti katasztrófákat okozhatnak saját kiütéses cselekedeteink. Például az erdőirtás az idők során az áradások gyakoriságának növekedéséhez vezetett Oroszországban, és jelentősen kibővítette e veszélyes jelenség elterjedési területét.
Összesen körülbelül 30 vantermészeti jelenségek, amelyek potenciális veszélyt jelentenek az emberekre. Közülük a legpusztítóbbak a viharok, hurrikánok és tornádók. Záporok, földrengések, földcsuszamlások és lavinák különösen veszélyesek a hegyvidéki területeken. Erdőtüzekkel pedig minden évben meg kell küzdenünk a tajgahegységekben. Az elégtelenül fejlett figyelmeztető rendszer miatt a fent leírt jelenségek közül sok még veszélyesebbé válik.
A statisztikák szerint leggyakrabban vészhelyzeteink vannaklégköri eredetűek (28%), a második helyen a földrengések vannak (24%), a szezonális áradások (19%) pedig a harmadik helyen állnak. Ugyanakkor Oroszország teljes területének mintegy negyven százaléka teljes értékű földrengésre hajlamos zónának számít. Ismeretes, hogy a földrengés az egyik legsúlyosabb természeti katasztrófa, amelyet nagyon nehéz megjósolni. A legtöbb esetben ezt nem lehet megtenni. A helyzetet súlyosbítja, hogy ezeken a területeken néhány nagy sugárzási és vegyileg veszélyes létesítmény található.
