A világ olajiparát képviseliegy nemzetközi ipari ágazat, amely az olaj, a gáz és az olajmezők feltárását, olaj kitermelését, kapcsolódó gázokat, csővezetékek szállítását biztosítja a fosszilis tüzelőanyagok számára. A termelés magában foglalja a kútfúrást, a terepi fejlesztést és az egyéb munkákat is.
Meg kell mondani, hogy a kőolajiparOroszország magasan fejlett ipar. Ennek oka az ország földrajzi jellemzői. 1992-ig Oroszország Szaúd-Arábia után a második helyen állt a világon a bizonyított tartalékok tekintetében. Oroszország tartalékai ma körülbelül 20,2 milliárd tonnát tesznek ki. 1991-ben mintegy 23,5 milliárd tonnát tettek ki.
Az orosz olajipar azonban fejlődiknem olyan gyorsan, mint az előző években. Szakértők szerint vannak olyan tartalékok az országban, amelyek túl alacsony mértékben igazolják a tervezett tartalékokat. Jelentősen csökkentik Oroszország természetes tartalékokkal való ellátását. Emellett a magas fejlesztési és fejlesztési költségekkel járó betétek aránya is magas. Az orosz olajipar összes tartalékának mintegy 55% -a rendkívül produktív.
A szakemberek különös figyelmet fordítanak a tartalékokra,feltehetően Nyugat-Szibériában található. Nekik köszönhető, hogy az ország tartalékainak negyven százalékos növekedése várható. Az olajipar azonban még ebben az esetben is főként alacsony termelékenységű mezőket szerez meg. Az az összeg, amelyet a régióban állítólag ki kellett volna aknázni, a számára a jövedelmezőség határa.
Meg kell jegyezni, hogy a gazdasági válság nemcsak az egyes országok üzemanyag- és energiaágazatait érintette, hanem ennek eredményeként az olaj világpiacát egészében.
Azt kell mondani, hogy Oroszországban a hanyatlás kezdődöttmég 1989-ben ünnepelték. Az olajtermelés jelentősen visszaesett. A leggazdagabb régióban - Tyumen régióban - termelt olaj mennyisége 394 millió tonnáról 307 millióra csökkent. Az ország olajiparát ma a rendkívül produktív készletek növekedésének észrevehető csökkenése, a nyersanyagok minőségének romlása és a szántóföldeken végzett kutatási ütem csökkenése jellemzi. A szakértők ugyanakkor megjegyzik a termelés fúrásának volumenének csökkenését, az alapjárati kutak számának növekedését, a terepi fejlesztés gépesített módszereire való széles körű átmenetet az áramló kutak számának meredek csökkenése hátterében. Nem kis jelentőségű a jelentős betétek jelentős tartalékának hiánya, valamint a nehezen elérhető és rendezetlen területeken elhelyezkedő tartalékok működtetésének szükségessége.
Oroszország első kútjait 1864-ben fúrtákévben a Kubanban. Ugyanakkor az egyik kút több mint százkilencven tonna áramlási sebességet produkált naponta. Abban az időben az olajtermelést nagyobb mértékben a külföldi tőkétől függő monopóliumok végezték. A huszadik századra Oroszország vezető pozíciót kezdett elfoglalni a világ olajiparában. A század elején az olajtermelés már körülbelül tizenegy millió tonnát tett ki. A polgárháború alatt jelentős visszaesés következett be. Később, a harmincas évekre az olajtermelés ismét 11,6 millió tonnára nőtt.
A szovjet hatalom kialakulásának első éveibena fő lelőhelyek az észak-kaukázusi régiókban (Maikop, Grozny) voltak. Azt azonban el kell mondani, hogy a háború jelentős károkat okozott ezeken a területeken, ami viszont többször csökkentette a termelési mennyiséget. A háború utáni időszakban az észak-kaukázusi mezők helyreállításával párhuzamosan a Volga-Ural régió nagy medencéit fejlesztették ki. 1960-ra ezeken a területeken a termelés aránya hetvenegyre nőtt.
