Egy alkalmazottra jutó éves átlagos kibocsátás

Az erőforrások hatékony felhasználása előfeltétela termelési tervek megvalósításának biztosítása. Az elemzés céljából a szervezet személyzetét termelési és adminisztratív részre osztják. A név alapján egyértelmű, hogy az első csoportba azok az alkalmazottak tartoznak, akik közvetlenül részt vesznek a vállalkozás fő tevékenységeiben, a másodikba pedig az összes többi. Ezen csoportok mindegyikére kiszámítják az átlagos éves kibocsátást, és elemzik a munkaerő-felhasználás minőségét.

Alapfogalmak

A munkaerő-elemzés azt vizsgáljamunkatermelékenység. Megmutatja, hogy óránként hány termék készül (nap, hónap, év). Ennek a mutatónak a kiszámításához meg kell határoznia az átlagos éves termelést és a munkaintenzitást. Ezek képviselik legjobban a munka hatékonyságát. A magasabb termelékenység magasabb termelési volument és bérmegtakarítást eredményez.

Erőforrás-ellátottság

A foglalkoztatottak száma számíta vállalkozásnál. A munkaerő-források rendelkezésre állásának elemzésekor a tényleges létszámot összevetik az előző időszak tervezett és mutatóival minden munkavállalói csoportra vonatkozóan. Pozitív tendencia, hogy az átlagos éves kibocsátás a foglalkoztatottak bármelyik csoportjának számának változása (csökkenése) hátterében nő.

A segédszemélyzet csökkentése a berendezések felállításával és javításával foglalkozók szakosodási szintjének emelésével, a gépesítés növelésével és a munkaerő javításával valósul meg.

A személyzet létszámát az iparági szabványok és az egyes funkciók ellátásához szükséges munkaidő ésszerű felhasználása határozza meg:

1. Dolgozók: H = Munkaintenzitás: (Éves munkaidő alap * Normateljesítési együttható).

2. Hardvermunkások: H = Egységek száma * Dolgozók száma ezen a területen * Terhelési tényező.

Képességi szint elemzése

A szakterületeken foglalkoztatottak számát a normatívához viszonyítjuk. Az elemzés egy adott szakmában dolgozói többletet (hiányt) tár fel.

A képzettségi szint pontszámát adíjkategóriák összegzése az egyes munkatípusok esetében. Ha a tényleges érték alacsonyabb a tervezettnél, akkor ez a termékminőség csökkenését és a személyzet képzettségének javításának szükségességét jelzi. Az ellenkező helyzet azt sugallja, hogy a munkavállalóknak képesítési pótlékot kell fizetni.

A vezetők megfelelőségét ellenőrzika betöltött pozíció iskolai végzettsége. A munkavállaló képzettsége életkorától és tapasztalatától függ. Az elemzés során ezeket a paramétereket is figyelembe veszik. Kiszámításra kerül a felvett és nyugdíjas munkavállalók aránya, beleértve a negatív indokokat is. A következő lépésben a munkaidő felhasználását a következő algoritmus szerint elemezzük:

1. Névleges üzemmód = 365 nap – A hétvégék és ünnepnapok száma.

2. Sürgősségi üzemmód = Névleges mód - A munkából való távollét napjainak száma (szabadság, betegség, távolmaradás, adminisztráció döntése stb.).

3. Munkaidő hasznos alapja = Vészhelyzet * Munkanap hossza - Leállások, szünetek, csökkentett órák száma.

Elveszett munkaidő

A munkaidő-alap (FWF) egy munkaa foglalkoztatottak száma (H), az egy fő által évente átlagosan ledolgozott napok száma (D) és a munkanap hossza (T). Ha az átlagos éves termelés alacsonyabb a tervezettnél, akkor az időveszteséget számítjuk ki:

• Дп = (Дф - Дп) * Чф * Тп - nappali.
• Tp = (Tf - Tp) * Df * Chf * H - őrszemek.

Az ilyen veszteségek oka a hiányzás lehet.az adminisztráció engedélyével végzett munka, betegség, iskolakerülés, nyersanyaghiányból adódó leállás vagy berendezés meghibásodása kapcsán. Ezen okok mindegyikét részletesen elemezzük. Az FRV növelésének tartaléka a veszteségek mérséklése, ami a munkaközösségtől függ.

A visszautasított termékek gyártásával és javításával kapcsolatos időveszteséget külön számítjuk ki az alábbi algoritmus szerint:

- a dolgozók bérének aránya a termelési költségekben;

- a munkabér összege a házasságkötés költségeiben;

- a munkások bérének aránya az anyagköltséggel csökkentett önköltségben;

- a házasság korrekciójában részt vevő dolgozók bérének aránya;

- átlagos órabér;

- a hibák elkészítésére és kijavítására fordított idő.

Veszteségcsökkentés = Időveszteség * Átlagos éves termelés.

A veszteségeket nemcsak a termelési mennyiségek csökkenése, hanem a munkaintenzitás növekedése is kompenzálhatja.

termelékenység

Ez a mutató a mennyiségek arányát tükrözilegyártott (értékesített) termékeket a foglalkoztatottak létszámára. Ebben az esetben általánosító, parciális és segédegyütthatókat számítanak ki. Az első csoportba különösen az átlagos éves termelés tartozik. Képlet:

B = Termelés mennyisége / Alkalmazottak száma = Termelés mennyisége / Eltöltött idő.

Az átlagos éves termelés változása összefüggésbe hozható:

• a létszám kiigazítása;
• a munkaintenzitás csökkenése;
• a nem termelési költségek növekedése;
• a munka megszervezésével - az egész napos állásidő növekedése, a vezetőség engedélyével való hiányzás, betegség, hiányzás miatt;
• változások a termékek szerkezetében.

A numerikus mutatók a természetben eltöltött idő, embernaponként (emberóránként) számítva.

Munkaintenzitás

A munkaintenzitás egy termelési egység előállítására fordított idő:

Tr = FRVi / FRVo, ahol:

• FRVi - a végtermék elkészítésének ideje;
• ФРВо - a munkaidő általános alapja.

Az átlagos éves termelés a munkaintenzitás inverz mutatója:

• T = időköltség / gyártási mennyiség.
• T = Személyzet száma / Gyártási mennyiség.

Az egyik teljesítményének kiszámításáhozdolgozó, a fenti képletben egyet kell tenni a számlálóba. Az egy alkalmazottra jutó éves átlagos termelés a munkaintenzitás inverz mutatója. Nemcsak egy adott munkatárs teljesítményét mutatja be, hanem lehetővé teszi a következő év tervének elkészítését is.

A munkaintenzitás csökkenésével amunkatermelékenység. Ez a tudományos és technológiai fejlődés bevezetésével, gépesítéssel, automatizálással, a termelési ráták felülvizsgálatával stb. érhető el. A munkaerő-intenzitást nem csak a tervezett mutatókkal kell elemezni, hanem az iparág más vállalkozásaival is.

A kibocsátás és a munkaintenzitás a valós munka eredményét tükrözi, amely alapján azonosítható a fejlesztéshez szükséges erőforrások, a termelékenység növelése, az időmegtakarítás és a létszámcsökkentés.

Teljesítménymutató

Ez egy másik mutatója az alkalmazottak teljesítményének. A termelékenység növekedési ütemét mutatja.

ΔПТ = [(B1 - B0) / B0] * 100% = [(T1 - T1) / T1] * 100%, ahol:

• В1 - egy alkalmazott átlagos éves teljesítménye a jelentési időszakban;
• T1 - a jelentési időszak munkaerő-intenzitása;
• В0 a munkavállaló átlagos éves kibocsátása a bázisidőszakban;
• T0 a bázisidőszak összetettsége;

Amint a fenti képletekből látható, az index a termelési és termelékenységi adatokból számítható ki.

Az index változásait a tervezett létszámmegtakarítások határozzák meg:

ΔПТ = [E / (H - E)] * 100%, ahol E a szám tervgazdasága.

Az index a bázisidőszak teljesítményének változását mutatja az előzőhöz képest. A termelékenység az alkalmazottak hozzáértésétől, a szükséges berendezések rendelkezésre állásától és a pénzügyi folyamatoktól függ.

alternatív

A következő képlet lehetővé teszi a pontosabb teljesítmény kiszámítását:

P = (Termelés mennyisége * (1 - Leállási arány) / (Munkaköltség * Létszám).

Ez a megközelítés nem számolja az állásidőt. A termékek mennyisége kifejezhető darabban, munkaerőben vagy pénzegységben.

Faktoranalízis

Mivel a munka termelékenységét kiszámítjákaz időegység alatt legyártott termékek mennyisége alapján ezek a mutatók kerülnek részletes elemzés alá. A számítások során meghatározásra kerül a feladatok teljesítési szintje, a feszültség, a kibocsátás növekedése, a termelékenységnövekedési tartalékok és azok felhasználása.

A munkatermelékenységet befolyásoló tényezők a következő csoportokba sorolhatók:

- a technikai színvonal emelése;

- a munkaszervezés javítása;

- a munkavállalók képzettségének, a dolgozók képzettségi szintjének javítása, a fegyelem erősítése, a bérszámítási és fizetési rendszer javítása.

A munka termelékenységét a következő területeken elemzik:

• értékelést adnak az általánosító mutatók szintjéről;
• elemzik az átlagos óránkénti teljesítményt befolyásoló tényezőket;
• tartalékokat tár fel a termelékenység növelésére;
• a termelés munkaintenzitását vizsgálják.

1. példa

Az alábbi táblázatban bemutatott adatok alapján meg kell határozni a vállalkozás átlagos éves és átlagos óránkénti teljesítményét.

A termelékenység növekedése a munkaintenzitás csökkenése miatt:

- terv szerint: (4,7 * 100) / (100-4,7) = 4,91%;

- Valójában: (9,03 * 100) / (100 - 9,03) = 9,92%.

A munkaerő-intenzitási tervet 4,33%-kal lépték túl. Ennek eredményeként az éves átlagos termelés 5,01%-kal nőtt.

Jellemzők

• Az optimális körülmények között foglalkoztatottak számát az átlagos létszám alapján kell kiszámítani. Minden alkalmazottat naponta egyszer számolnak el.
• A teljesítmény az eredménykimutatás bevételi adataiból állapítható meg.
• A munka- és időköltségek a számviteli nyilvántartásokban is megjelennek.

Egyéb mutatók

Az átlagos termelékenységet a következő képlet szerint határozzuk meg, ha nagyszámú, eltérő munkaerő-intenzitású termék van:

Vsr = ΣEgy terméktípus előállítási volumene * Egy terméktípus munkaintenzitásának együtthatója.

Az érték (K_és) a minimális munkaintenzitású pozíciók esetén eggyel egyenlő. Más típusú termékek esetében ezt a mutatót úgy számítják ki, hogy egy adott termék munkaintenzitását elosztják a minimummal.

Egy munkavállaló munkatermelékenysége:

Pr = (Kimeneti hangerő * (1 - K_és) / T.

Ugyanez a mutató számítható a mérlegadatok alapján:

Pr = (2130 * (1 - K)) / (T * H).

Folyamatosan javítani kell a termelékenységet új berendezések alkalmazásával, a dolgozók képzésével, a termelés megszervezésével.

Fizetési alap (FZP)

Az FZP elemzése a tényleges (FZPf) és a tervezett (FZPp) fizetési értékek eltérésének kiszámításával kezdődik:

ФЗПа (dörzsölje) = ФЗПф - ФЗПп.

A relatív eltérés figyelembe veszi a teljesítményttermelési terv. Kiszámításához az illetmény változó részét megszorozzuk a terv végrehajtásának mértékével, az állandó rész pedig változatlan marad. A változó részre vonatkozik a darabbérek, a termelési eredményért járó prémiumok, szabadságdíjak és egyéb, a termelés mennyiségétől függő kifizetések. A tarifák szerint számított bérek a fix részre vonatkoznak. Az FZP relatív eltérése:

FZP = FZP f - (FZPper * K + ZP post.).

Továbbá elemzik azokat a tényezőket, amelyek miatt ezek az eltérések előfordulnak:

• termelési mennyiség (O);
• a termelés szerkezete (C);
• a termékek fajlagos munkaintenzitása (UT);
• fizetés egy főóra (OT).

FZP sáv = O * C * YT * OT.

Az egyes tényezők elemzése előtt köztes számításokat kell végezni. Nevezetesen: definiálja az FZP változót:

• terv szerint: FZP pl = O * C * OT;
• terv szerint, adott termelési mennyiséget figyelembe véve: FZP konv. 1 = FZP pl * K;
• terv szerint a tényleges termelési mennyiséggel és szerkezettel számolva: FZP konv. 2 = O * YT * OT;
• tényleges fajlagos munkaintenzitáson és adott javadalmazási szinten: FZP konv. 3 = * UTf * OTf.

Ezután meg kell szoroznia az egyes kapott értékeket az abszolút és relatív eltéréssel. Így meghatározhatja az egyes tényezők hatását a fizetés változó részére.

Az RFP állandó részét a következők befolyásolják:

• létszám (P);
• az évi ledolgozott napok száma (K);
• egy műszak átlagos időtartama (t);
• átlagos órabér (HWP).

FZP f = H * K * t * FZP.

Az egyes tényezők hatása a végeredményrepontosan ugyanúgy definiálható. Először a négy mutató mindegyikében bekövetkező változásokat számítják ki, majd a kapott értékeket megszorozzák az abszolút és relatív eltérésekkel.

Az elemzés következő szakasza a hatékonyság számítása.az FZP használata. A kiterjesztett újratermeléshez, a profithoz, a jövedelmezőséghez szükséges, hogy a termelékenység növekedése meghaladja a bérek növekedését. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor a költségek emelkednek és a nyereség csökken:

• kereset (J ZP) = Beszámolási időszak átlagkeresete / Tervezési időszak átlagkeresete;
• átlagos éves termelés (J pt) = Termelés a jelentési időszakra / Termelés a tervezett időszakra;
• munkatermelékenység: (K_op) / K_{op =} J pt / J sn;
• FZP mentése: E = FZPf * ((J zp - J pt) / J zp).

2. példa

A megadott adatok alapján ki kell számítani a kimenetet:

• gyártási mennyiség - 20 millió rubel;
• az átlagos éves létszám 1200 fő;
• A szervezet alkalmazottai az év során 1,72 millió főt / óra és 0,34 millió főt / nap dolgoztak.

megoldás:

1. Egy munkás óránkénti kibocsátása = Termelés mennyisége / Munkaóra = 20 / 1,72 = 11,63 rubel.
2. Napi kibocsátás = 20 / 0,34 = 58,82 rubel.
3. Éves kibocsátás = 20 / 1,2 = 16,66 rubel.