A határbevétel a gazdasági egység bevétele, amelyet az általa értékesített termékekből (szolgáltatásokból, építési beruházásokból) kap, és a változó költségek teljes összege.
Ez a mutató mennyiségi,pénzegységben mérve. A mutató értéke a vállalkozás hozzájárulását tükrözi, amelyet a fix nyereség fedezésére tehet a profit megszerzése érdekében (vagyis az ilyen jövedelem közvetlenül befolyásolja a ténylegesen kapott profit összegét).
A határjövedelem kétféleképpen határozható megmódokon. Először az összes közvetlen költséget és a kapcsolódó általános (vagy változó) költségeket levonják az értékesítési bevételekből. Másodszor: az állandó költségeket összesítik a vállalkozás nyereségével.
Van egy fogalom az árrés átlagértékérőlköltségek. Ezt az átlagos változó költség és a termék ára közötti különbségként értjük. Ez a mutató tükrözi az egyes termelési egységek hozzájárulását a vállalkozás költségeinek fedezéséhez és a nyereséghez.
A marginális jövedelem lényege általában abból fakad, hogy a változó költségek jövedelem szerinti többlete megmutatja, hogy a vállalat mennyire képes fedezni állandó költségeit és profitot termelni.
A marginális jövedelem sajátos részesedése a bevételekbőla fedezeti bevétel arányának előzetes számításával kerül meghatározásra. Ez az arány megegyezik a marginális jövedelem és a cég bevételének arányával.
Ha a mutató nulla, akkor az árbevétel csak a változó költségeket fedezheti, vagyis a cégnek az állandó költségek összegével megegyező veszteség keletkezik.
Ha a mutató nulla felett van, de nem haladja meg afix költségeket, akkor elmondhatjuk, hogy az eladásból származó bevétel fedezheti az összes változót és a fix költségek egy részét. A veszteség kevesebb lesz, mint az állandó költségek.
Abban a helyzetben, amikor a marginális jövedelem megegyezik az állandó költségekkel, az árbevétel fedezheti mind a változó, mind az állandó költségeket. Ebben a helyzetben a társaság nem visel veszteséget.
Ha az állandó költségeket meghaladja a határbevétel, akkor a vállalat nemcsak fedezheti költségeit, hanem nyereséget is elérhet.
A bevételi árrés tehát aa jövedelem mutatója a legfontosabb adatforrás a küszöbmutatók kiszámításához, amelyeket a vállalkozás operatív elemzésében és tevékenységének pénzügyi eredményeinek meghatározásában használnak.
A tevékenység pénzügyi eredményének meghatározása megadjaa nyereség összegének meghatározásának képessége, amely a termékértékesítés eredményét jellemzi. Ezek az adatok lehetővé teszik a kínálat, a további termelési volumen és a termékek értékesítése terén történő döntéshozatalt.
A pénzügyi eredmény kiszámításának módszerea marginális jövedelem mutatóját a prospektív elemzés eszközének nevezik. Ebben az esetben az értékesítésből származó bevételek összegét csak egy bizonyos terméktípus változó költségeivel hasonlítják össze. A mutatókat minden terméktípusra kiszámítják. A mutatók közötti különbség kifejezi egy terméktípus részarányát a költségek fedezésében. Az összes fix költség összegét levonják a költségfedezet összes részének összegéből. Ennek eredményeként ismertté válik az egyes termékek részvételének mértéke e költségek megtérülésében (vagyis a profit elérésében).
A jövedelem margin befolyásolja az örökbefogadástszámos stratégiai döntés az iparpolitika folytatásáról. Az ilyen döntések magukban foglalják a következőket: egy bizonyos termék további értékesítésének célszerűsége az értékesítési piacokon, a termelés további megrendelésének szükségessége, az egyes vevőcsoportokkal való együttműködés kilátásai. Nagyjából a marginális jövedelem határozza meg általában a vállalkozás eredményességét és eredményességét.
