Transzfer árképzés (angolul.Pénzátutalási árképzés, abbr. Az FTP) mindenféle árut kölcsönösen függő személyeknek (általában gazdaságokon belül) értékesítenek, speciális, vállalaton belüli, nem piaci árakon. Így lehetséges egy személycsoport nyereségének ésszerűbb és jövedelmezőbb újraelosztása az alacsonyabb adózási feltételekkel rendelkezők javára (ez általában más államokban való tartózkodást jelent). Egy ilyen adótervezési rendszerre szükség van a kötelező adócsökkentésekkel járó költségek minimalizálása érdekében. A transzferárakat az állam fiskális hatóságai ellenőrzik.
A transzferárak részletesena szabályozott rendszer a 60-as évek közepén jelent meg az Egyesült Államokban, majd az árpolitikának ez a módszere elterjedt a világ más országaiban is. Oroszországban 2012 eleje óta speciális jogszabályok vannak érvényben, amelyek a transzferárakat szabályozzák. 2012-ig az adótörvény szabályozta.
A transzferárak meghatározására három módszer létezik:
- nem ellenőrzött (összehasonlítható) ár módszer;
- viszonteladói ár módszer;
- költség plusz profit módszer.
Az első módszer beállítjaárak a listaár szerint. Ezzel a módszerrel az adóhatóságoknak joguk van további adókat és büntetéseket kivetni, ha az áruk ára hasonló áruk piaci árainak több mint 20% -ánál alacsonyabb vagy magasabb.
A második módszert azokban az esetekben használják, amikoraz eladás előestéjén az áruk a felek között kerülnek átadásra. Ilyen módon a viszonteladási ár csökkenthető az árfolyam összegével, amely fedezi az eladó költségeit.
A harmadik módszert azokban az esetekben használják, amikorlehetetlen használni az előző kettőt. Ugyanakkor a piaci ár meghatározásakor figyelembe veszik az eladó összes közvetlen és közvetett költségét, és hozzászámítják az ehhez a tevékenységi területhez tartozó átlagos árrést. Ez a megközelítés szükségszerűen megköveteli az összes áru (szolgáltatás) tervezett költségbecslésének elkészítését.
A transzferárakat általában a következő két okból kell alkalmazni:
- ha szükséges a pénzügyi források ésszerű újraelosztása a gazdaságon belül;
- amikor lehetséges minimalizálnitovábbi kifizetéseket és ezáltal az adózás optimalizálását. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen „optimalizálást” az állam gyakran az adókötelezettség lelkiismeretes teljesítésének megkerülésére tett kísérletnek tekinti. Másrészt az adófizetőknek joguk van ilyen eszközt használni saját tevékenységeik jövedelmezőbb gazdasági eredményeinek elérésére.
Az ilyen típusú árképzés alkalmazása aA nagy gazdaságok és vállalatok nagyon hasznosak, mivel ez lehetővé teszi a parancsnoki struktúra gyakorlati megszervezését egy piacgazdaságban. Tehát lehetséges a nyereséget egyetlen központba koncentrálni, majd azt újra felosztani, figyelembe véve a holdingba tartozó társaságok igényeit. Nem ésszerű megakadályozni a nagy gazdasági egységek szavatolótőkéjének újraelosztását. Ez a terület csak a költségvetési veszteségek elkerülése érdekében szabályozható.
Tehát a transzferár lényegébenmeglehetősen ellentmondásos jelenséget képvisel, amely az állam nagy figyelmet fordított rá. Az adózás szempontjából az árak meghatározásának alapelveinek javításával összefüggésben 2011. július 18-án az Orosz Föderáció törvényét írták alá számos jogalkotási aktus módosításáról. Különös figyelmet fordítottak a transzferek áraira. Az Orosz Föderáció adószabályzatát a 40. cikkre módosították, korlátozva a transzferárak ingadozását a piaci árazás által előírt árak +/- 20% -án belül.
A törvény normái teljes mértékben megfelelnekaz árképzés szabályozásának nemzetközi alapelvei. Ez a Szervezet Fejlesztési és Gazdasági Együttműködési Bizottságának elfogadott, a transzferárak kialakítására vonatkozó iránymutatásokon alapult.
