Anaerob baktériumok alakulhatnak kiszabad oxigén hiányában a környezetben. Más hasonló egyedi tulajdonságú mikroorganizmusokkal együtt az anaerobok osztályát alkotják. Az anaeroboknak két típusa van. A fakultatív és a kötelező anaerob baktériumok egyaránt megtalálhatók a kóros tulajdonságú anyag szinte minden mintájában, különféle gennyes-gyulladásos betegségeket kísérnek, lehetnek opportunisták, sőt néha patogének is.
Anaerob mikroorganizmusok kapcsolódóválasztható, léteznek és szaporodnak mind oxigén, mind anoxikus környezetben. Ennek az osztálynak a legkifejezettebb képviselői az E. coli, a shigella, a staphylococcus, a yersinia, a streptococcus és más baktériumok.
Kötelező mikroorganizmusok nem létezhetnekszabad oxigén jelenléte és annak hatásai miatt meghal. Az ebbe az osztályba tartozó anaerobok első csoportját a spóraképző baktériumok, vagy a clostridia képviselik, a másodikat pedig azok a baktériumok, amelyek nem képeznek spórákat (nem klostridiális anaerobok). A Clostridia gyakran az azonos nevű anaerob fertőzések kórokozója. Ilyen például a Clostridialis sebfertőzés, botulizmus, tetanusz. A nem klostridiális anaerobok gram-pozitív és gram-negatív baktériumok. Rúd vagy gömb alakúak, az irodalomban feltétlenül meg kell felelniük neves képviselőik nevével: bakteroidok, veillonella, fusobaktériumok, peptococcusok, propionibaktériumok, peptostreptococcusok, eubaktériumok stb.
Nem klosztridiális baktériumok tömegükbena normál mikroflóra képviselői emberekben és állatokban egyaránt. Részt vehetnek a gennyes-gyulladásos folyamatok kialakulásában is. Ezek közé tartozik: peritonitis, tüdőgyulladás, a tüdő és az agy tályogja, pleura empyema, szepszis, a maxillofacialis régió flegmonja, középfülgyulladás stb. A nem clostridialis anaerob baktériumokat okozó fertőzések zömére jellemző, hogy endogén tulajdonságokat mutatnak. Főként a test ellenállásának csökkenése hátterében alakulnak ki, amely traumák, lehűlés, műtétek és az immunitás romlása következtében jelentkezhet.
Az anaerobok létfontosságú tevékenységének fenntartásának módjának megmagyarázásához érdemes megérteni az aerob és anaerob légzés alapvető mechanizmusait.
Az aerob légzés oxidatívoxigén felhasználásán alapuló folyamat. A légzés a szubsztrát maradványok nélküli lebomlásához vezet, az eredmény a szervetlen szervek bomlott képviselői az energiaszegényeké. Az eredmény egy erőteljes energia felszabadulás. A szénhidrátok a legfontosabb szubsztrátok a légzéshez, de az aerob légzés során fehérjék és zsírok egyaránt fogyaszthatók.
Az áramlás két szakaszának felel meg.Először a szubsztrát fokozatos hasításának oxigénmentes folyamata megy végbe, hogy hidrogénatomok szabaduljanak fel és koenzimekkel kötődjenek. Az oxigén második szakaszát a hidrogénatomok további eltávolítása kíséri a szubsztrátból a légzéshez és fokozatos oxidációjához.
Az anaerob légzést az anaerob baktériumok használják.Nem molekuláris oxigént használnak a légzőszubsztrát oxidálására, hanem az oxidált vegyületek teljes listáját. Kénsav, salétromsav, szénsavak lehetnek. Az anaerob légzés során redukált vegyületekké alakulnak.
Anaerob baktériumok, amelyek ezt a légzést végzikvégső elektron-akceptorként nem oxigént, hanem szervetlen anyagokat használnak. Egy bizonyos osztályba tartozásuk szerint az anaerob légzés több típusát különböztetik meg: nitrátos légzés és nitrifikáció, szulfátos és kénes légzés, "vas" légzés, karbonátos légzés, fumarátos légzés.
