Alkotmányos és jogi normák és intézményekalkotják az orosz jog vezető ágának struktúráját. A többi tudományterülethez hasonlóan a szóban forgó ipar is olyan rendelkezések összessége - magatartási szabályok, amelyek általában kötelezőek az állampolgárok számára. Szükség esetén az alkotmányos és jogi normákat az állami kényszer különféle formáinak alkalmazásával hajtják végre.
A struktúrát alkotó összes rendelkezésbelső integritás, számos közös jellemző jellemzi. Az alkotmányos és jogi normák szoros kapcsolatban állnak, és eltérnek az egyéb jogi ágakat alkotó rendelkezésektől. A normatív aktusok minden jelét a vizsgált területen azoknak a társadalmi kapcsolatoknak a jellemzői határozzák meg, amelyek kezelésére irányulnak.
Meg kell jegyezni, hogy az alkotmányos és joginormákat alkalmaznak a társadalmi kapcsolatok bizonyos részének szabályozásában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogi irányítás ezen területe jelentéktelen.
Alkotmányos és jogi normáka kormány által szankcionált szabályok. Az állampolgárok társadalmi orientációjának jelentős eszközeként ezeket a rendelkezéseket rögzítik a vonatkozó törvények. Ezeket a jogi aktusokat az illetékes állami szervek fogadják el, kétoldalúak (mind a felek jogait, mind kötelezettségeit meghatározzák). Az alkotmányos és jogi normák minden típusa rendelkezik egy bizonyos végrehajtási mechanizmusról, amelynek összetevői ideológiai, anyagi, jogi és szociálpszichológiai tényezők. A vizsgált rendelkezések egyebek mellett garantáltak, célzottak, helyzeti jelleggel vannak felruházva.
Az alkotmányosságot megkülönböztető jellemzők közöttmásoktól származó jogi normákat, mindenekelőtt meg kell nevezni azok különös jelentőségét és súlyát az ország nemzeti jogának teljes felépítésében. Ez a jellemző jelzi a vizsgált rendelkezések azon képességét, hogy szabályozzák a demokrácia megvalósítása során kialakuló kapcsolatokat. Így biztosított az alkotmányos normák elsőbbségi helye, valamint feltétel nélküli hatása az egyéb jogi ágakat alkotó alkotóelemekre.
A vizsgált rendelkezések az egész iparágat strukturálják, meghatározva annak funkcionális jellemzőit, valamint a fejlődés és a fejlesztés irányait.
Az alkotmányos normák legfontosabb jellemzőirebele kell foglalni a legmagasabb jogi erőt, a legnagyobb stabilitást (összehasonlítva más iparágak rendelkezéseivel), a magas szintű állami védelmet, az alkotó jelleget, a közvetlen fellépést.
A vizsgált rendelkezéseknek politikai is vankarakter. Ez annak köszönhető, hogy a figyelembe vett jogterület fő témája az állampolitikai kapcsolatok, amelyek a hatalom működése területén keletkeznek és valósulnak meg. Ugyanakkor ezeket a normákat nem szabad kizárólag politikai jellegűnek jellemezni.
A vizsgált rendelkezések között jelentősa kötetet atipikus cselekedetek foglalják el. Ezek a rendelkezések nem határozzák meg az alanyok közvetlen felelősségét és jogait. Az atipikus normák egyfajta összekötő komponenst jelentenek a többi jogág normái között. E rendelkezések révén biztosítható a teljes jogi struktúra integritása. Ezek a törvények olyan normatív előírásokat foglalnak magukban, amelyek általános elveket rögzítenek az alkotmányjogban: garantáló és alkotó normák, definíciós normák, jogi konstrukciók és vélelmek.
A kapcsolat jellege szabályozotttekintett rendelkezések alkotják felépítésüket (összetételüket). Ugyanakkor az alkotmányos előírások felépítésének és szervezésének belső formája sajátos, amely főszabály szerint kizárólag a viselkedés szabályát tartalmazza.
