Mindenki hallotta már a „Schengeni Megállapodás” kifejezést.Azt azonban nem sokan tudják, mi ez és miben különbözik az Európai Unió hasonló jogszabályaitól. És maga a "Schengen" szó továbbra is érthetetlen. Ezenkívül minden évben változik a hírhedt zónába belépő országok listája. Vannak olyan államok is, amelyek aláírták a megállapodást, de ennek ellenére megkövetelik a külföldiektől, hogy nemzeti vízumot nyissanak a területük látogatásához. És vannak olyanok (főleg törpe államok), amelyek nem léptek be a zónába, de de facto lehetővé teszik a szomszédos hatalmak ellenőrizetlen belépését. Nézzük meg ennek a szerződésnek a sajátosságait, hogy ne legyenek felesleges problémáink a határőrökkel a határátlépés során.
A schengeni megállapodást 1985 júniusában írták alácsak öt állam: Belgium, Németország, Luxemburg, Hollandia és Franciaország. A dokumentum elkészítésének gondolata a Benelux államoké, amelyek között korábban háromoldalú megállapodás volt érvényben a vízummentességről. A megállapodás aláírására a Princess Maria Astrid hajó fedélzetén került sor, amely a Moselle folyó közepén állt Németország, Franciaország és Luxemburg határainak konvergenciájánál. A legközelebbi település Schengeni tengerparti falu volt. Ezért az aláírt dokumentumot róla nevezték el. "Schengeni Megállapodás" néven vált ismertté.
A program fokozatos felhagyását írta előhatárellenőrzés ezen államok között. Öt évvel később, 1990-ben aláírták a Megállapodás rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló egyezményt, és további 5 évvel később, 1995 márciusában, működésbe lépett, vagyis létrehozták az úgynevezett schengeni térséget. Addigra még két ország - Spanyolország és Portugália - csatlakozott a nemzetközi dokumentumhoz. De iure, a Schengeni Megállapodás 1999 májusában megszűnt, amikor az Amszterdami Szerződés hatályba lépett. E dokumentum szerint a zónán belüli vízummentességre vonatkozó rendelkezéseket beépítették az általános uniós jogszabályokba.
Így a Schengeni Megállapodás szabályaide facto zónán belül működnek. E tekintetben mit kell tudnia egy EU-n kívüli országból érkező hétköznapi turistának ebben a tekintetben - például Oroszországban, Ukrajnában stb. Először is, hogy nem minden állam, amely aláírta a fenti megállapodást, nem szerepel a zónában. Például Írország és az Egyesült Királyság csatlakozott a szerződéshez, de csak a rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén. Ezen országok meglátogatásához a külföldieknek speciális nemzeti vízumra van szükségük. Ezenkívül a megállapodás nem vonatkozik a zónán belüli európai országok tengerentúli területeire: Hollandia, Franciaország, Dánia, Norvégia. Az egyszeri schengeni vízummal rendelkező külföldiek számára egy dologra emlékezni kell. Andorra törpe államba lépve elhagyják a zónát, és lehet, hogy egyszerűen nem engedik vissza őket.
Van még egy komplikáció:a 2013-as Schengeni Megállapodás (a felsorolás meglehetősen terjedelmes, köztük 30 állam) nem minden országa szerepel a hírhedt vízummentes övezetben. Bulgária, Ciprus, Románia és Horvátország csatlakozott a dokumentumhoz. Mindazonáltal állampolgáraiknak és ezen országok nemzeti vízummal rendelkező külföldieknek külön engedélyre van szükségük egy schengeni ország területére való belépéshez.
