Az ortodox kereszténységben öngyilkosságaz egyik legsúlyosabb bűnnek ismerik el. A vallás ezt azzal magyarázza, hogy az ember egyszerre követ el gyilkosságot és kétségbeesik. Többé nem lesz képes megbánni ezeket a bűnöket. Az öngyilkosságot elkövetőket a temetés előtt megfosztják a temetési szolgáltatástól. Kivételt csak azok az őrültek képeznek, akik elhomályosult lelkiállapotban öngyilkosságot követtek el. Korábban az öngyilkosokat a temetőn kívül temették el. A szovjet korszakban széles körben elterjedt az a vélemény, hogy az öngyilkosság a mentális őrültség egyértelmű jele. Ez azt jelenti, hogy minden öngyilkos posztumusz elnyerte az abnormális címet. A megmenthetőeket pszichiáterrel életre szóló rekordra tették. Manapság az öngyilkosság empátiát, együttérzést, szánalmat, sőt bizonyos esetekben leereszkedést is kiválthat.
Bűnügyi törvény
Ma egy cselekmény minősítése, hogyelőírja az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyvének 110. cikkét, számos problémával terhelt. Ennek oka az öngyilkosságok viszonylag fiatal kora. Sokan közülük alig 30 évesek. Kétségtelen, hogy az ember maga döntheti el, hogy él-e vagy hal. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy egy bűnöző öngyilkosságba is vezethet. Annak ellenére, hogy egy ilyen cselekmény a vádemelés kategóriájába tartozik, annak azonosítása magán az áldozat (kísérlet esetén) vagy az elhunyt hozzátartozói nyilatkozata nélkül nagyon problematikus, sőt egyes esetekben lehetetlen.
Az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyvének 110. cikke: büntetés
A polgár öngyilkosságba vagy öngyilkossági kísérletbe kergetése az áldozat méltóságának szisztematikus (állandó) megalázásával vagy fenyegetésekkel és kegyetlen bánásmóddal a következőket foglalja magában:
- Akár három év szabadságkorlátozás.
- Kényszermunka.
- Bebörtönzés.
Az utolsó két büntetés időtartama legfeljebb öt év.
Objektív rész
A bűnös teljes elkövetéséből alakul kikonkrét cselekvések, amelyekkel az áldozatot öngyilkosságra készteti. Az RFSR Büntetőtörvénykönyve szerint ezek az emberi méltóság szisztematikus megalázását és a kegyetlen bánásmódot tartalmazták. Az Orosz Föderáció Büntető Törvénykönyvének 110. cikke valamivel tágabban kerül bemutatásra. A diszpozíciótípust fenyegetések egészítik ki. A szisztematikus megaláztatás folyamatos zaklatásban, sértésben, rágalmazásban, az áldozat bármilyen testi fogyatékosságának cinikus kigúnyolásában fejeződik ki, stb.
Az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyvének 110. cikke megjegyzésekkel
Általában nincs tisztázás a cselekvésekrea bűnös személy. Például mik azok a fenyegetések? Tartalmukban különböznek egymástól. Az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyve 110. cikkéhez fűzött kommentár azt jelzi, hogy a szóban forgó norma szerinti minősítés nem függ attól, hogy pontosan mivel fenyeget a bűnös személy. Beszélhet például halál okozásról vagy egészségkárosodásról, az áldozat eltitkolni kívánt információinak nyilvánosságra hozataláról, válásról, munkából való elbocsátásról, kiskorú elmozdításáról, megélhetéstől való megfosztásról, kilakoltatásról, vagyon megsemmisítéséről stb. Az ilyen fenyegetés hatására elkövetett öngyilkosság esetén az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyvének 110. cikkét kell alkalmazni. Ebben az esetben a bírói gyakorlat nemcsak tartalmukat, hanem időtartamukat és gyakoriságukat is figyelembe veszi. Egyes esetekben még a kisebb fenyegetés is öngyilkosságba késztetheti az áldozatot, ha zaklatás formájában jelentkezik. Ugyanakkor nem minden egyszer kimondott szó, még a veszélyes tartalmú szó sem tekinthető öngyilkosságra ösztönzőnek. Ezért használja az Orosz Föderáció Büntető Törvénykönyvének 110. cikke a fenyegetés szó többes számát. A vádemelés szempontjából nem mindegy, hogy pontosan hogyan fogalmazzák meg a szavakat – írásban, szóban, névtelenül, nyíltan.
Kegyetlen bánásmód
Ez egy másik lényeges jele annakaz Orosz Föderáció Büntető Törvénykönyve 110. cikkének nevezi. A bûnösség önmagában bûncselekménynek minõsülhet. Ez lehet például kínzás, szándékos egészségkárosodás stb. Kegyetlen bánásmód a jogellenes pszichiátriai elhelyezés, a jogellenes szabadságvesztés, a munka-, élelem-, lakhatástól való megvonás, nemi aktusra kényszerítés, valamint az áldozat egyéb jogainak megsértése is. Az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyvének 110. cikke nem írja elő az ilyen cselekmények szisztematikus jellegét. Fontos azonban megállapítani, hogy valóban az áldozat öngyilkosságra késztetése volt-e.
Szükséges elemek
Valójában azokközvetlen öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet. Ettől a pillanattól kezdve tekintik a bűncselekményt befejezettnek. Az öngyilkossági szándékra, az arra való felkészülésre, az öngyilkossági jegyzet írására vonatkozó kijelentés még nem alkotja a szóban forgó cikkben megállapított összetételt. A norma alkalmazásához ok-okozati összefüggést kell megállapítani az elkövető magatartása és a sértett halála vagy az ellene irányuló kísérlet formájában jelentkező következmények között. Ugyanakkor az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyvének 110. cikke egyértelműen meghatározza, hogy a büntetőeljárás megindításához szükséges, hogy az öngyilkosság vagy a merénylet kísérlete kegyetlen bánásmód, szisztematikus megaláztatás vagy fenyegetés hatása alatt történjen. Ha az öngyilkosság törvényes cselekményekre adott reakcióként lépett fel (például leleplezéssel, vádemeléssel), akkor a kérdéses szabály nem érvényes.
Szubjektív rész
Az öngyilkosságba vezetést bármelyikkel el lehet követniszándék formája. Ha közvetlen volt, akkor ez azt jelenti, hogy a bűnös alany előre látta az öngyilkosság valószínűségét, és azt akarta, hogy az áldozat öngyilkos legyen. Közvetett szándékosság esetén az elkövető szándékosan elismeri ugyanazt az eredményt. A jelen cikk szerinti büntetőjogi felelősség 16 éves kortól kezdődik. Az alany lehet egy állampolgár, akitől az áldozat anyagi, hivatalos vagy egyéb szempontból függ, vagy más személy.
Elkülönülés az Art. 105
Egyes jogászok úgy vélik, hogy ha vana közvetlen szándékot, az öngyilkosságra való felbujtást gyilkosságnak kell tekinteni. Ez a vélemény téves. Ezen álláspont szerzői nem veszik figyelembe, hogy a Btk. 105. és 110. §-ának objektív részei eltérőek. Öngyilkosság esetén a gyilkossággal ellentétben az elkövető nem követ el közvetlenül halált okozó cselekményeket. Az áldozat önállóan dönt az öngyilkosság mellett, és maga hajtja végre. Ugyanakkor saját akarata és tudata vezérli. Valószínűleg hanyag öngyilkosságra való felbujtás. Azonban az Art. 24. § 2. pontja alapján ebben az esetben a felelősség kizárt.
Fontos pont
Fentebb az Art. lehatárolásáról volt szó. 110 cikkből105. Ugyanakkor felhívták a figyelmet az öngyilkosságot elkövető áldozat cselekményeinek tudatára. Ha az öngyilkosságra való hajlam kiskorúra vagy őrültre irányul, akkor az ilyen cselekményt az Art. 1. vagy 2. része minősíti. 105. Ugyanez a cikk vonatkozik arra az esetre, amikor egy személyt fizikailag öngyilkosságra kényszerítenek, amikor az áldozatot megfosztják attól a lehetőségtől, hogy saját akaratát kimutassa.
Halmozott tettek
Arra az esetre kerül sor, ha az öngyilkosság előttaz illetőt a tisztviselő hozta. Az Art. mellett 110. cikk, 3. rész ("c" pont) 286, amely felelősséget állapít meg a súlyos következményekkel járó hatáskör-túllépésért. Az összesítés akkor is megtörténik, ha az öngyilkosságra való felbujtást vagy öngyilkossági kísérletet önálló bûncselekménnyel (kínzás, zsarolás stb.) követték el.
következtetés
Az okokat messze nem mindig lehet azonosítaniöngyilkosságot követ el az áldozat. E tekintetben az ilyen összetételű büntetőügyekre vonatkozó statisztikák nagyon szűkösek. Sok esetben az áldozatnak nincsenek rokonai vagy közeli barátai, akik bármilyen releváns információval rendelkezhetnének. Ennek eredményeként sok bűnöző megússza a felelősséget. Ez a helyzet jelentős problémákat okoz a bűnüldöző szervek számára. A nehézséget különösen annak bizonyítása jelenti, hogy az áldozat öngyilkosságba kényszerült, és nem szándékosan és önként halt meg.
